Mindig is tetszett ez az elnevezése, ennek a csodálatos kis halnak, sokkal jobban, mint a vörösszárnyú keszeg. Szombaton rájuk vadásztam úszós módszerrel, de ez az úszózás nem olyan volt, mint ahogy azt sokan elképzelik. Bizony megdolgoztattak rendesen ezek a csodás színezetű kis halak.

Kedvenc csukás – sügéres pályámon rengeteg kelét szoktam látni horgászataim során, és többfelől jöttek a hírek szebbnél szebb fogásokról, így gondoltam megpróbálom a pályát a ragadozó tilalom alatt. Mivel a spicc botot (legalább is amilyen hosszban nekem van) rövidnek és gyengének, a match botomat meg kicsit kevésnek találtam a terepre, az esetlegesen beugró pontyok, kárászok miatt, ezért két rövid pergetőbottal vágtam neki a napnak. Persze nem pergettem, hanem 4 grammos kristálywaglerrel, 12-es horoggal egy szem csemegekukoricával, illetve csonticsokorral csalizva próbálkoztam.

Az első helyen kicsit túl sok időt töltöttem, ez a hely egy apró keszeget és pár maszatolós kapást eredményezett.

A mohó kis keszegnek nem is tudom, hogyan fért be az egy szem kukorica.  A maszatolások arra engedtek következtetni, hogy csak apróságok vannak a pályán, így egy akadós pálya után, egy mélyebb vizű pálya következett.

Az akadós rész még így a képen is elég hárdkór, talán jobb is hogy itt nem akadt hal. Szóval a mélyebb részen, addig állítgattam az eresztéket míg a balos úszóm egyszer csak elmerült, egy szép testes bodorka volt az első tettes.

Néhány rontott kapás után a jobb oldali szerelésre csontcsokrot raktam, amit a kis ereszték miatt a küszök folyamatosan zargattak. Az egyik ilyen csipkedés után egy szem csonti maradt a horgon, de gondoltam, hátha ez lesz a nyerő. Bedobtam, jött is a maszatolás, mérgemben megemeltem a botot, hogy kukoricára cseréljek, de heves ellenállásba ütköztem és megvolt a nap első keléje.

Kisebb szünetekkel ki tudtam csikarni még jó néhány kapást, a kelék mellett kisebb bodorkák, és egy karikakeszeg is jelentkezett, majd fogtam egy termetes naphalat is ezen a helyen.

Ahogy az idő melegedett egyre kevesebb lett a kapás, de még mielőtt a következő helyre átmentem volna, megfogtam a nap legnagyobb 30 centi körüli kapitális pirosszeműjét.

A következő hely mindig ad csukát, van hogy többet is, itt szokott a legtöbb keszeg előfordulni. Most sem kellett csalódnom, ennyi vöröset életemben egy helyen még nem láttam. A víztetőn 100 feletti egyed, köztük rengeteg kapitális példány elérhetetlen helyeken. Nagyon csendben kellett a partot megközelíteni, mert minden furcsa zajra megugrottak. Nagy kihívás volt, hogy fogjak közülük. 20 centisre állítottam az eresztéket és közéjük, illetve a nád peremére dobtam, a két szerelést. Nehezen, de néhányat azért gyorsan átvertem, a társak hamar rájöttek e turpisságra, így odébbálltam.  A következő beállóban 3 nagy kárász állt a víztetőn, ahogy odébb is több példány kergetőzött, már a nászra készültek. Ezen a helyen is sikerült néhány pirosszeműt átvernem.

Nem volt olyan egyszerű a keszegeket becsapni, mivel a különböző intenzitású kapások változó eredménnyel akadtak meg. Nemegyszer a jó húzós kapás ellenére csak kukorica belsejét szívták ki. Egy helyen 5-6 halnál több nem igen jött ki, mert egyszerűen odébbállt a csapat.  Az egyik nyiladékban aztán egy “fatuskó” közeledett a part felé, ami öt méterre a lábamtól hirtelen egy 4-es körüli csukává változott át. Az ívó kárászokat figyelte egy helyben lebegve. Végig azon drukkoltam, hogy az egyik kisebb kareszt kapja derékba. Ha megtörténik az biztos, hogy erekció nélkül megyek el, ott helyben. A következő pillanatban azonban a csukától alig egy méterre bedobott szerelésemet elhúzta egy keszeg. A bevágás pillanatában a csuka úgy tűnt el mintha ott sem lett volna.

Lassan mennem kellett. Nagyon jó peca volt, igazi cserkelős – lopakodós, a pergetéshez leginkább hasonlító. 30 feletti kelét fogtam + a járulékos halak. A keléknek egész évben amnesztiát szoktam hirdetni, de a tavaszi keszegnek nehezen állok ellent, így a kis karikakeszeg, és a három bodorka mellé 7 közepes piros is “hazajött” velem, és belőlük finom vacsora lett. A kicsik és a nagyok automatikusan visszakerültek, de egy nagyot eltettem, a végén azonban neki is megkegyelmeztem.

Április elsején már tudom, hogy nem csak a csukákat és a sügéreket veszem üldözőbe, hanem megpróbálok néhány kelét apró bogárwoblerrel, vagy minitwisterrel átverni.

Jó kis peca volt ez, a pergetéshez leginkább hasonlatos,és igazán izgalmas és élvezetes. A friss tavaszi keszeg sütve krumplisalátával pedig egyenesen fenséges.

A képek minősége elég vegyes, de még nem jött meg az új fényképezőgépem, telefonnal pedig az erős fényben nem mindig sikerültek elég jól a képek.