SteveOlureS

Az idei küszívás nagyon hektikus a változékony időjárás miatt. Sokszor egy adott napon belül változik a helyzet, nagyon ki kell fogni az embernek, hogy jókor legyen jó helyen. Nekem ez tegnap megint sikerült, de mára a betörő hidegfront miatt változott a helyzet.

Tegnap kölcsönautóval vágtam neki a küszívásnak egy északi parti hajóállomást célba véve, hátha szerencsém lesz. A rend őrei éberek voltak, hajnali fél háromkor nagy erőkkel ellenőrizték, hogy a horgászember nem e részegen indult neki a nagy útnak.

Hajnali 3-kor célba értem, mit célba már túl is voltam az első dobásokon. Küszhadsereg mindenütt, tenyeresnél nagyobb dévérek ívtak közöttük, mindenhonnan süllőrablások, angolnacuppanások hallatszottak. A jókor jó helyen már adott volt. Egy a baj, hogy ezek a süllőik igen rafinált népség, tavaly is csak néhány kisebb példányt sikerült átvernem a salmo fanatikusával, idén pedig egyetlen egyet.

Az sem volt egy giga méret! Egyszerűen nem bírok a kövek között sokszor a lábam alatti kőig kifutó snecivadász bandával, pedig vannak közöttük 40-50 centis példányok is. Sokszor szinte lefejelik az adott követ, amin az ember áll mégsem kell nekik semmilyen csali, bárhogyan is húzom azt.

Próbálkoztam a kismólón mártogatos technikával a kis privivel. Két köves után akasztottam valami überbrutált, ami karikába vágta a botot, a fék ciripelt, de sajnos nem akadt jól!

Azért egy szép sügéret sikerült elkapnom.

Ahogy jött a hajnal fokozatosan felváltották a süllőket a kishalak közé rohanó balinok. 6 kapásom volt, mind thrillre, ebből 4  jött ki, 2 mellévágott. Mivel halat ígértem otthon így egyet eltettem, meg a harmadikat muszáj volt. Sajnos nem élte túl a kalandunkat. Elég vékony balin volt, ezért lehetett olyan mohó, hogy torokra szívta a csalit. Kettő jött a kikötő melletti strand előtti kisvízről (itt volt a két mellévágás is), kettő pedig a mély részről. Próbáltam különböző márkájú, és típusú wobblereket, de semmi másra nem volt érdeklődő! Köszönöm neked SalmoBéla! 🙂

Miután fogtam egy kabátos keszeget, és a balinok rablási kedve is alábbhagyott kiültem féderezni, ugyanis a délelőttöt pecára szántam. Tavaly fédereztem utoljára, kicsit elszoktam már tőle. A már leívott dévérekből lehetett volna fogni dögivel, ha komolyabban veszi az ember.

A harmadik ukrán kiránduló csoportnál már a tököm televolt, a karattyolásukkal, meg azzal, hogy 2 centiről bámultak az ember arcába, és az ívó küszökre.

Ahogy a képeken látható milliónyi kishal volt a pályán.

Ezúton üzenném Atyának, hogy mifelénk valós nőket is lehet látni, nem csak ilyen combcsizmás, beállított ocsmányságokat! 🙂

A második éjjel – hajnal – horgásznap vagy mi, vagyis a mai pedig szarul sikerült. Egy jobb halam leakadt megint a kis botról. Nem ütött oda rendesen, csak ránehezedett, mintha hínárba akadtam volna, így egy kis fékizgatás után meglépett. A pályán található tömérdek süllővel egyszerűen megint nem bírtam. (Várom a tippeket!)

Pár gumihalas kisméretű süllő, és néhány köves kegyelmezett csak rajtam. A beérkező hidegfront pedig elvette a balinok előző nap még oly jó kapókedvét, csak hébe-hóba raboltak, és semmi sem kellett nekik.

– a kamerát elfelejtettem feltölteni

– nem semmi látvány volt a napfelkeltében a rabló balinok között neoprén ruhában legyező horgász

– egy jó balinom leakadt a szar csali miatt

– barátomnak a thrilljére olyat odavágott egy balin, hogy a hasi horog egyik ága letörött

– gumihallal jött egy jó sügér

– majd egy naphal

– barátomnak sikerült egy szép balin

-nekem nem

– fogtam egy szép sügéret, de a fényképezés előtt kicsúszott a kezemből

– délután miközben térdelve gazoltam a ház előtt járdát MMS érkezett

– 26,5 centis sügéret fogott barátom

– na ez már kicsit sok volt

– mondtam is neki

– elmész te most már a …csába

– ilyen egy nap volt

– jó lenne már egy másmilyen

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Tegnap délután kimertem a csónakot, megnéztem minden rendben van e. Aztán neki álltam sügérezni, csak éppen a sügérek nem vettek róla tudomást, mert nem voltak bent a kikötőben. Egy 10-10 centis kis csukát akasztottam, de lement, ezenkívül egy sügérkapásom volt. Átmentem a helyi mólóra, sügér és süllő reményében. Először a vitorlások mellett, között próbáltam sügéreket keresni, de semmi, így a móló fala melletti rész következett. Az eredmény 3 méret alatti süllő (a legnagyobb 28 cm), egy folyami géb kopytóval (újabb halfaj a privivel!), és néhány köves. A kövesek miatt megint hamarabb távoztam. Jól rá is csesztem, mert elnéztem a buszt! A nyári időszámítás tartama alatt nem egyenlő a nyári szünetbennel! 50 perc várakozás következett, így későn értem haza, és ma reggel nem volt kedvem felkelni korán, így a mai peca elmaradt.

A legnagyobb süllő a nimfát verte le:

Ez pedig egy bónuszfotó ma reggelről:

Az egyik helyi közmunkás “hölgyé” nem bírtam ki, hogy ne fényképezzem le!

Jut eszembe, egy iskoláscsoport volt kint a mólón, akiknek rövid előadást tartottam a balatoni halakról, és azok védelméről, és volt köztük egy 10 év körül kis srác, akivel beszélgettem egy keveset, mivel legyezve próbált halat fogni. Az Ipolyon, Dunán, és egy börzsönyi kis patakon (talán Tölgyes) szokott legyezni, elsősorban domolykóra. Biztattam, hogy ne hallgasson a többiekre, akik zrikálták, hogy meg lesz e a vacsora?

És végül amin a legnagyobbat röhögtem tegnap:

A “sporttárs” sügérezési technikája a kikötőben. Durung bot, vastag zsinór, kindertojás úszó, végólom felette 15 centivel oldalelőkén egy küsz. Harmadik kapásra fogott is egy apróságot (tehát hatékony a módszer 🙂 ) . Aztán két rontott kapás után olyat odatörölt a sügérnek, hogy a kindertojás szájba, az ólom meg mellbe vágta, a kishalból meg a horog segédletével kitűző lett a pulóverén!