Pénteken úgy döntöttem, hogy nem a mólóra megyek, és nem viszek UL-t sem. Kinéztem a “4méteres” szakaszra, de az alacsony víz miatt nem igen lehetett csak felszínivel pecázni, a balinok meg 100-150-re voltak. Így mégis átmentem a mólóra, úgy 7 előtt pár perccel. Ketten fenekeztek. Zoli bácsi avval fogadott, hogy lekéstem! Mondom miről? 10 perce hagyták abba a balinok! 30-50 fős csapat a mólónak szorította a küszöket. Rá tíz perccel, amikor megláttam egy 30 fős sügérrajt, majdnem elsírtam magam! Se balin se sügér nem volt a mólónál már vagy 3 hete! Erre mikor jönnek ki, amikor én nem oda készülök, és nincs nálam az UL sem! Na mindegy ez a reggel így sikerült.
Péntek délután rendbe raktam a csónakot, de a nagy hullámzás miatt nem mentem ki. Sügérvadászatba kezdtem a kikötőben, majd a mólónál. A kikötőben a sűrűjében voltak bent a nád között, így csak 3-at tudtam kivenni. Egy meglépett, egy pedig megtépett. Nem tudtam a nádon keresztül a stég alá befutó halat megakadályozni. Egy sügér és egy kis köves jött a mólónál a nagy melegben. Sikerült kicsit kárpótolnom magam a reggeli sikertelenség után.
A nagy melegre és a kapástalanságra való tekintettel hamar hazamenekültem.
Szombat a családé, illetve a Botié volt. Záróbuli tartott az egyesülete a Sobri Kalandparkban. Itt van egy kis tó is, de mivel a két nagyszájú horgászapuka közül az egyik el sem jött, a másik meg visszakozott a pecától, így én sem vittem cuccot!
Vasárnap hajnalban megint pecázni mentem, sajnos fél 7-nél előbb nem tudok a helyek nagy részére lejutni a vacak tömegközlekedés miatt, pedig ilyenkor már fél 4-re lent kéne lenni.
Szóval vöröskeszeg pergetés volt az A terv, a B terv csuka – balin. Hat óra után meg is fogtam az első vöröst, ami egyben az utolsónak is bizonyult, pedig nagyon élt a víz. 0,8 grammos jigfej, sárga twister volt a nyerő.
Megjegyezném, hogy innentől a képek nem lesznek túl jók, mert ma reggel vettem észre, hogy a szombati buli után sorozatfotózáson maradt a gép.
Sajnos több vöröst nem sikerült átvernem, így jigwobblerrel próbáltam balint fogni, mivel néhány rablás volt a messzeségben. Persze a gyorsan húzott csalit mi más vette volna torokra, mit egy 52-es csuka. Sajnos nem élte túl a megpróbáltatást, pedig mindent megtettem, hogy elússzon, de nagyon letorkolta a csalit és kivérzett, így vacsora lett belőle. Ez már a második csukatámadás erre a csali gyorsan húzva, úgyhogy biztos nem véletlen. A nagy melegre való tekintettel nem maradhattam, sokáig, nem akartam kockáztatni, hogy megromoljon a halhús, ha már feláldozta magát. Néhány öblöt még megnéztem, egy helyen láttam egy 15 méteren át tartó tolóhullámot. Nem semmi jószág lehetett! A compók vígan fürödtek! Ej ha több időm lenne szívesen elkapnám őket egy fényképre!
Előtte:
Utána:
Ma reggel próbálkoztam a balinokkal megint, de nem igen pörögtek, így elkezdtem UL-ezni. Jött egy mini köves, két kisebb süllő, és egy 34-es. A legjobb halam sajnos elment! Fékhúzós volt, pedig tegnap elég szigorúra vettem a féket a susnyásban történő vöröskeszegezés miatt. Sajnos befutott a móló alá egy kagylótelepbe, így a hal lemaradt, a kilónyi kagylót meg kifogtam!
Sajnos az utolsó narancssárga csíkos kopytómnak valami lekapta a farkát, és azon kívül már csak egy agyonrágott van, pedig ez a szín jött be a legjobban süllőre.
A héten még lesz több hajnali próbám, abban biztos vagyok, mert a kishalak nagy számban vannak jelen, előbb, vagy utóbb a balinoknak is meg kell jelenniük.
Ma nem volt meleg kajám így ebédszünetben egy kis lángos evés közbeni sétát terveztem, amiből csak a séta valósult meg. Június közepén 20 percet kellett volna várni a lángosra, úgy, hogy 500 jó magyar pénz egy sajtos – tejfölös! Nem gyenge!
Ha már lent voltam készítettem pár képet a vízállásról, ami továbbra sem túl rózsás, annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben volt csapadék elég rendesen. Atya írását és a hozzászólásokat átolvasva kezdtem el agyalni azon, hogy horgászként mikor éltem meg utoljára ilyen alacsony vízállást. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban volt egy olyan nyári időszak, amikor a “4méteres” partszakaszon a belső padkáról spiccbottal fogtuk a szebbnél szebb bodorkákat az öcsémmel. Mivel úgy rémlik, hogy a bátyám, akkor nem igen járt már ki (csajok – buli – fanta) ez kb. 12-15 éves korom között lehetett, vagyis 1990 körül. Aztán volt egy pár év ami nekem is kimaradt az előző hármas és a katonaság miatt. Talán pont egy – két évvel azelőtt, hogy újra komolyabban horgásztam volna volt az a vezessük a Rába vizét a Balatonba őrület az alacsony vízállás miatt. Az északi parton kilátszódó homokpadok látványára még emlékszem is. Azóta nem igen volt gond a vízállással, és a homokpadok még nem látszanak ki, de a víz elkeserítően alacsony. Készítettem pár képet, amikhez fűznék némi megjegyzést is.
A következő képeken egy befolyó fog látszani, ahol a kis nádas mellett tavaly tavasszal elég intenzíven ívtak a dévérek, és ívás után lehetett is fogni közülük elég szépen egy szál úszós szettel. Vannak olyanok, akik komoly küszívásokra, és balinfogásokra emlékszenek ezen a részen, na én nem tartozom közéjük.
Ebben a kis öbölben két éve a kisfiam kilós kárászt fogott, szerintem most nem férne be, mert kilátszana legalább az egyharmada a vízből.
A móló alatt a sarkon át lehet látni a túloldalra, a szegély ami alá a sügérek be szoktak bújni teljesen kint van a vízből, talán ezért nem is fogok idén olyan sokat erről a részről.
A többi kép is azt támasztja alá, hogy ennél nagyobb víz a jellemző az északi parton! Mi lehet a délin?
A betontömb a víz alatt szokott lenni:
A móló oldalán is jól látható a normális vízszint:
A fagerendák nem szoktak a vízből kilátszani:
A mólóra rögzített “ütköző” gerenda aljától elég messze van a vízszint:
Sügérek lakhelye volt még tavaly nyár elején, most szárazon van:
A vörösköveken is jól látszik a víz hiánya:
Ennek ellenére én továbbra is bizakodó vagyok! Lám most is egy csapadékosabb időszak közepén vagyunk. Azért el kéne gondolkodni rajta mindenképpen, hogy jó vízállásnál érdemes e elpocsékolni akkora víztömeget? Erre mindenképpen kellene valami megoldást találni, mert a szélsőséges időjárás miatt egyre több lesz (lehet?) a szárazabb időszak!
A hétvége az jó volt, mármint a szombat délelőtti nagyvázsonyi kirándulás.
Aztán az esti balinozásnak, éjszakai süllőzésnek keresztbe tett a nagy szél, így inkább hazamentem. Balinrablás volt néhány még világosban, de nem tudtam átverni egyiket sem. Hazafelé leszakadt az ég is így szarrá áztam. Hal csak tilalmas jött, meg egy kb. 40 dekás laposkeszeg szabályosan szájba akasztva UL-el kopytóval.
A Séd kis híján kilépett a medréből, a csatornák pedig minigejzírként lőtték ki magukból a vizet.
Annyi értelme volt az esti horgászatnak, hogy egy újabb halfajt sikerült pergetve fognom (már nagyon várom az UL pontyot!), és egy helyi sráctól hozzájutottam néhány érdekes – értékes információhoz.
Legközelebb már csak jobb lesz, csak ez az idő dönthetné már el, hogy mit akar végre!
Na nem a halak, mert azok ki tudja merre vannak. Hanem a rendelésem, amiben ott voltak a fogyóban lévő pici jigfejek mellet a következő képen látható wobblerek is.
Sajnos a környékünkről az utóbbi időben teljesen eltűntek a kishalak, így a ragadozóhalak aktivitása is visszaesett. Hétfőn 3 apró süllő mellett néhány köves jelentkezett, balinoknak nyoma sem volt. A mai reggelen abban reménykedtem, hogy a tegnapi erőteljes hullámzás megmozgatta a halakat. Első kapásra biztató jelként jött egy 28-as süllő. a jó kezdés erős visszaeséshez vezetett! Két kisebb köves és egy sügér jelentkezett még. Ezeken kívül csak apró ütések voltak, amiket kisméretű halaknak, főként sügéreknek tulajdonítottam be. 2-3 balinrablás volt 200 méterre, és néhány megdobható távban, de nem fanyalodott rá egy sem a műcsalira ma reggel sem.
Hát ennyi! Talán majd hétvégén az új csalikkal csípek valami komolyabbat is?!
A hétvége nem a horgászatról szólt. Összesen másfél órám akadt, de a punnyadt, párás időben nem tudtam túl sok kapást kicsikarni. Az eredmény egy kis sügér, és egy naphal.