Egyik nap reggel fél héttől háromig nyúztuk egymást a Balatonnal. Volt szél minden irányból, ezáltal hullámzás is. Volt szakadó eső, volt tűző napsütés. A víz 14 fokos volt és sokkal kisebb, mint tavaly. És kurvára nincs táplálékhal a pályán továbbra sem. Szóval tök ideális volt minden egy jót csukázni!
A múltkori eset óta mindig dobok a kijáróban. Most egy sügérkapásig jutottam. A kisvizes oldalt választottam reggel bízva a megérzéseimben. Sokáig sajnos kapásom sem volt, de egy nádöbölben végre jó ütést kaptam. Elég jó hal volt, legalább is hosszra. Az eddig ősszel fogott 50 feletti csukáim mind kövérek voltak, ez viszont a soványsága ellenére igen jól küzdött.
Borbély, nem bordély!
Vaskos nagy fejű sötét színű hal volt
Sokáig nem mutatkozott semmi, és senki sem, aztán egy tiszta öbölben egy méretforma kétszer is bebombázta a csalit, de mindkétszer elvétette. Lassan elérkeztem addig az öbölig ameddig el szoktam menni, és itt volt egy 5 perces őrület. Ütések, lekövetések, lemaradt és megragadt halak, de a zöme kicsi volt.
Igazi papucsfejű
Aztán jött a fekete leves. A komplett mély vizes oldalon egyetlen kapásig jutottam. Nem találom a magyarázatot, de az öblök idén még nem adtak csukát, igaz az eddig legnagyobb legalább a nádfal előtt jött ezen a részen.
Meguntam, bekötöttem, ettem, aztán nekiálltam sügerezni. Első leengedésre az egyik csónak alól kirongyolt egy 50es forma csuka. Nosza visszamentem az erősebb cájgér, és a kiválasztott gumit be is támadta, de melléütött. Többet nem sikerült kicsalnom a csónak alól.
Jött vagy 20 sügér, de zömének még télen sem tudok annyira örülni! Valljuk be őszintén ez az 5-8 centis kategória még csalinak is kicsi lenne!
Ő volt a legnagyobb aznap
Sügerezés közben fogtam egy kiscsukát, ami nagy túlélő már most, mert a vérző farka nem éppen régi támadásról árulkodott, de így is betámadta a kis gumit!
Ezt megúszta
Úgy döntöttem annyi! Pedig egész napot terveztem.
Aztán kikötött egy öreg. Azt mondta:
– Fogtam vagy 6-8 darabot.
– Pontyot? (nem gondoltam, hogy pergetni volt)
– Nem! Csukát, de ilyen 30 centisek.
– Körforgóval?
– A faszom tudja! (szó szerint idéztem 🙂 ) Villog meg piros. (na ezzel még nem ölt meg, de a következő mondattal igen)
– Voltam kint pénteken este. Akartam fogni friss csalihalat a süllőknek. De nem evett! Gondoltam dobok párat. Négy darab 4-5 kiló közötti sikerül! ( ha a fele igaz is meghalok!!!) És mivel nem szeretem a csukát, akik a stégen horgásztak örültek neki! 😦
És Sztív kemény csávó, és Sztív visszament!
Az említett szakaszt szórtam vagy másfél órát ezerféle csalival, de semmi. Eleveztem még az akciódús részig, de előtte volt egy 50 méteres szakasz, ahol volt végre küsz! Csak éppen egy árva rabló sem járt arrafelé. Volt kapásom a délelőtti kétszer támadó csukától kanálra is. Majd most már tényleg reményt vesztve eveztem vissza a kikötőbe. Zoli a helyi srác kérdezte a stégről: Mi a helyzet? Mi lenne! Feladtam, csak még abban az öbölben dobok hármat!
És harmadikra meglett az első idei nádöbölből fogott csukám!
Kőkemény ütközet. Iszonyat erőben vannak idén a balinok, és a csukák is. Kihajló horgok, leszakadó kulcskarikák a balinok esetében. A csukák meg mennek, mint a gőzmozdony. Mert mennek végre, csak időm lenne több!
A legutóbbi spinnerbaites süllő igazából tök véletlen volt, ahogy az első sügerek is. De két napra rá az első tudatosan fogott sügér után meg van az első süllő is. Ugyanott, ugyanazzal a csalival, csak most nem első, hanem negyedik dobásra. Megtolta a csalit, ráfejelt, aztán lekérte egy pillanatra a víz alá a botspiccet is. Kicsit kisebb volt, mint az előző, de az enyém.
És, hogy micsoda rendező az élez! Hány éjszakát rászántam idén, és maximum 40 centiig jutottam, erre fényes nappal csukázás közben ütök két egész szépet. 😀
Az elmúlt hetekben rám járt a rúd. Betegség, meló, változékony időjárás. Ideális időben nem sikerült kijutni, vagy ha én ideálisnak véltem az időt, akkor fellőtték a piros jelzést.
Evvel kapcsolatos megjegyzésemből ki is alakult egy vita, ami az alapját képezi eme történetnek.
Napok óta figyeltem az előrejelzéseket. A tegnapi napon csillapodott a szél, az összes oldal, és a TV is mára ígérte a tutit. Felhős égbolt, északnyugatiból északkeletibe folyamatosan átváltó nem túl erős szél. Bíztam benne, hogy a nád szélében tiszta a víz, kérdés csak az volt, hogy maradt e kishal, és csuka a nád mellett?
Amikor leértem konstatáltam, hogy minden ok, igaz felhőnek nyoma sem volt (ez megint nem jött be nekik! 🙂 . A kisvizes oldalt választottam, mert az utolsó csónakos pecán ott jött a több csuka, és a legnagyobb is a maga 50 centijével. Már a harmadik öbölben kapásom volt, aztán a negyedikben el is kaptam az első útonállót, igaz a mérete hagyott némi kívánni valót maga után. Sokáig nem történt semmi mígnem a nyílt víz felől egy csónak közeledett felém. Maga után vontatott egy másikat. Gondoltam a víztrendőrök elcsíptek valakit, és talán átesek én is életem első ellenőrzésén. Aztán a motoros megállt a nyílt vízen miközben rohamléptekben szegeltem fel a hónapok óta magamnál hordott új névtáblámat. Az eddig vontatott csónak pedig három személlyel a fedélzetén haladt az irányomban. Mutogattak felém (akkor még azt hittem), és nem tudtam mire véljem a dolgot. Ahogy közeledtek láttam, hogy nem is rám, hanem a mellettem lévő öbölre mutogatnak, és valami kiindulási pontot emlegetnek. Aztán megláttam egy gyanús hálót (már láttam ilyet a medence feltöltés előtti halmentésnél), majd a három úriember zöld mellényt vett fel, melynek a hátán a halvizsgálat felirat virított! Gyanús volt hogy ez nem valami jó ómen! 😀
Kérdeztem is tőlük:
Bros ezt most komolyan és itt?
Igen tes már ne is haragudjál, de nekünk itt van dolgunk. Állományt mérünk fel.
Semmi gond tes! Végül is csak a szabadságomba rondítotok bele, de respect a munkátok miatt meg minden ilyesmi!
És elkezdték levillanyozni a nád szélét!
Gyorsan megkerültem őket, és próbáltam a halakra koncentrálni, de nyakamban a dobogó, hangosan beszélő, kacagó vidám fiukkal nem ment a peca. Elköszöntem illedelmesen újdonsült broktól, és elindultam a másik oldal felé. Mert itt mindenki bro, mindenki tess, és happy, és minden rendben! 🙂
Közben gyanúsan fodrozódni kezdett a felszín, és a minden egyes oldal, és a TV által is mára jósolt északkeleti szélből a keleti meg is valósult, csak az észak helyett a dél szót pakoljuk csak elé. Aki pergetett már az északi parton az tudja, hogy ez mit jelent. A koszos víz pillanatok alatt betódult a nádszéli tiszta helyére, és bizony a mókának itt vége is szakadt volna, de happysteve nem adta fel! 😀 Respektálom az összes előrejelző munkáját, nincs is velük semmi gondom, csak nem értem, hogy ezért hogyan lehet pénzt elkérni. 😉 Értem én, hogy valószínűségszámítás, meg mérések, meg több év adati, meg szupercellák, meg légköri zavarok meg minden, de legalább egyszer találnák el ennyi pénzért a jó szélirányt. Legalább azt, ha mást nem is! 🙂 Hazaérvén küldök is egy virtuális pacsit Aigner Sziszinek megköszönvén a munkát, amit értünk tesznek. Ez a meteorológus szakma is olyan, mint sok másik az országban. Ígérnek valamit, aztán vagy bejön, vagy nem, de az legalább biztos! 😉
Ahogy evezek át, egy balincsapattal találkozok, de nem kell nekik semmi. Lehet igazán nem is éhesek, mert komoly rablás csak néhány van, inkább csak hajtásokat látok. Aztán gyorsan húzott csalira végre kapás. Perecben a bushwacker. Egyből Földes Balázs brora gondolok. ( Ő legalább tényleg barát, ha nem is bro, meg tess!) Végre enyém lesz az őszi nagy balin! 😀 De gyanúsan nyálkás a zsineg! Csak nem harcsa forog a mélyben? Viszont gyanúsan fehér az a nyálka! Olyan dévéres!
Hagyom a francba a balinokat, és evezek a mély rész felé, a szél és a hullámok erősödnek, a belső, akkor még tisztább öblöket vallatom. Az egyik ilyenben megszán a Balaton. Üti, nem akad. Visszadobom a csalit, követi melléüt. Leengedem a csalit a fordulás helyére, és BÁÁÁM! Nem nagy de csuka.
Küzdök még vagy négy órát, de értelme vesztett az egész. Kikötök sügerezni, de addigra bent is tejeskávé minden. Három apró sügér, és egy naphal respektálja ténykedésemet. Fél kettőkor feladom a tervezett négy óra helyett.
Bocs a szövegekért, sorryból vagyok! 😀 De nem tudtam kihagyni. Viszont ilyen kifejezéseket először és utoljára olvastatok tőlem tess!
És akkor jöjjön az egyik kedvenc zenekaromtól egy szám!