Október harmincadika van.

Befejeztem reggel 60 darab wobblert, kitakarítottam a műhelyt, összerendeztem a kertben is amit kellett, meg amit bírtam.

A héten írta egy cimbora, hogy nem érdemes megöregedni.

Hát nem basszameg, pedig még nem vagyok 50. 😀

Egy hete beszart a derekam. Tegnap már úgy tűnt, hogy jó lesz e péntekre, nem kell partról szenvednem, mert ugye horgászni, azt minden körülmények között kell! 😀

De mára megint szarabb lett. Hiába a hajnali torna, hogy rohadna meg.

Megjött ma az új kompresszorom is. 15 kilót nyom. Ilyen szar derékkal 50-nek éreztem. 😀

A törzs vevők meg, amikor a posztok alapján sejtik, hogy lassan készen leszek, elkezdenek írogatni.

Nem e lehetne e? 😀

Ma az egyiküknek úgy válaszoltam, hogy nem neki válaszoltam. 😀 Nem volt rajtam az a rohadt olvasó szemüveg.

Hisztis vagyok na, de nem baszom fel magam, inkább megpróbálok nevetni az egészen. 😀

Jobb is, hogy egész héten retek déli szél volt, meg az egyik kutyámra amúgy is figyelni kellett a héten.

Volt egy csúnya daganat a lábán, azt szedték le. 😦 Így múlt hét közepétől bent volt egészen keddig. Akkor jelezte először, hogy most már nem csak a dolgát végezni menne ki.

Jól esett neki a napsütés, de azért figyelni kellett rá, nehogy valami miatt a másikkal összebalhézzon. A kis morgós meg ment anyóshoz napközben.

Szóval miért is Party a bejegyzés címe?

Mert van amikor az ember partra kényszerül. Ilyen fos derékkal, nem érdemes akksit meg motort cipelni, sőt igazából horgászni se kellene, de olyan nincs, hogy ne menjek.

Meg persze van olyan is, hogy kedv nincs. Vagy éppen szar a szél. Esetleg wobblereket kell hangolni, amit meg partról lehet igazán.

Ilyen pecákról fog szólni ez az írás. Bár volt közte olyan, ami csónakban indult, de aztán parton fejeződött be.

Ilyen mindjárt az első.

Október 06

Az utolsó peca volt, amikor még fogtam csukát a nád előtt csónakból.

Öt jött összesen, de abból négy méret forma, egy nagyobbacska.

Érdekes hal volt. Hosszú, sovány, hatalmas fejjel.

A kicsik meg a hínár helyett az iszapba fúrták magukat menekülés közben. Az a kevés hínár is eltűnt ami néhol volt.

A víz is nagyon lement.

Rengeteg elpárolog még októberben is és nincs utánpótlás.

Egy kicsit lefényképeztem az érdekesség kedvéért. Full iszap a hal! 😀

Ő pedig a nagyfejű.

Sajnos csak 1,5 órát bírtam a vízen lenni. Kb. ennyire is lehetett számítani az előrejelzések alapján. Olyan rohadt szél lett, hogy nem láttam sok értelmét tovább kínlódni, pedig végre tiszta volt a víz.

Viszont egész hétvégén melóztam, így ha már lementem, úgy döntöttem nem megyek haza, megnézek egy parti helyet, amiből végül kettő lett. 😀

Az első pályán nem volt nagy mozgás, de azért kettőt sikerült leszednem a nyolcas feketével. A húzott ebben az időszakban már egyáltalán nem érdekelte őket, játszani kellett a wobblerrel.

Az egyik hal igen érdekes volt, hatalmas, puha tapintású púppal a kopoltyú fedelén. Vagy horog ütötte seb fertőződhetett el, vagy valami élősködő lehetett. Nyilván ezek csak feltételezések a részemről, sajnos nem vagyok szakember.

Hazafelé benéztem még egy helyre, ahol merítőszák nélkül dobni se kellett volna, de szerencsémre horgászott a pályán egy ismerős, akinek volt.

Az első halat 3-4 másodpercre megállított kis pencillel szedtem le, egy olyan pályán, ahol nagyon nehéz becsapni az őnöket. Kép nem készült, mert kicsit vérzett. Gyorsan elengedtem.

Többen mesélték, hogy aznap és előtte nap is szép csapókat szedtek le és hordtak el, DS – kishal szerelékkel.

Tettem is egy próbát, mivel az ismerős közben elment, de csak egyet sikerült kiszednem, azt se a nagyobbak közül.

Közben jött egy idősebb mesemanó, akinek volt merítője, így az újabb pencillel megakasztott balint, már az ő, merítésre tökéletesen alkalmatlan hálójával sikerült levernem a horogról.

Nem baj, úgyis elengedtem volna. 😀

Aztán a megfoghatatlan balinok annyira megfoghatatlanná váltak, hogy kinéztem az öreg mólóra, aminek a közepén a szokásos bácsika üldögélt.

A móló végén hébe-hóba dolgozott egy – egy balin.

Végül a szemközti kövezés elé bedobott, süllyedő púpost trafálta el egy, de olyan vehemenciával, hogy azonnal bemondtam a nagy balint.

Szerencsére csak magamban és nem hangosan, mert az öreg botjai alatt átfűzött és a móló melletti kövezésen állva, kézzel kimarkolt hal, minden volt, csak nagy nem. 😀

Október 09

Erről a napról sok minden nem rémlik. 😀

A képek tanulsága szerint a tisztuló vízben, hajnalban adtam esélyt az új, kis wobbler SFC színváltozatának és fogtam egyet a hatos, fehér cerkával is.

Elkészültek a mesterdarabok a mini pencilhez és a mini humpback fatshadhez is.

Hogy miért partról pecáztam és miért csak egy helyen?

Lövésem sincs. 😀

Október 12

Erről a napról sokkal élénkebb emlékekkel rendelkezem.

Egyrészt elkészült az első adag mini humpnback fatshad (még teljesen kézzel), amiket két balatoni és négy folyóvízi törzsvevőmnek szántam, tesztelésre.

Meg persze saját célra is készült három darab, ha már rendeltem 200 darab terelőt.

Nagyon bíztam ebben a csaliban, hogy folyón is adni fogja. Azóta ki is derült, hogy nem véletlen. 😉

Első dobásra leszedtem egyet, a kis wobblerel, a képeken látható SFC zombi perch színben.

És ez volt a terv, hogy a reggel a forgatóról leszedett wobblerrel halat fogjak.
Sikerült! 😍

Összesen öt balin volt kézben, három különböző típusommal, miközben a másik négy pergető együttesen öt halat fogott 2-2-1-0 elosztásban és egyiket sem wobblerrel.

Efzett kanál, körforgó, pörgössegű, totál érvenytelen csalikkal. 🤣🤣🤣
Az ilyen peca mutatja meg igazán, hogy mennyire jó, amit évek óta csinálok. 🥰🥰

Az új típusból, egy white metallic szín, el is kelt a parton. 🙃😁😍 Adjon sok szép halat! (Pont ma fogott vele a koma kettőt.)

Az utolsó kapás, a kis hatos pencilre vitt mindent! 💯🙂
Éppen egy hosszút dobtam, a lassan süllyedő fahallal, amikor 15 méterre tőlünk rabolt egy őn, tipikus, kis wobbleres távra.

Mondtam is Balázsnak, hogy mennyire szemetek! 🤣🤣
Ha távdobó csali van fent, közel rabol, ha kis wobbler, akkor messze.
De azért türelmesen, 3-4 másodpercre meg-megállítva vezettem a kis pencilt.

Amikor a rablás vonalába ért a fahalam, olyat vert a süllyedőbe a fogatlan útonálló, hogy sikított a fék, nekem kiugrott a szívem a helyéről és éreztem, hogy élek! 😁💯🙃

Október 20

Csónakból indult, nagy reményekkel.

Jól is kezdődött, mert hamar leszedtem egyet az új wobblerrel.

Aztán az egyre erősödő szél és hullámzás miatt, Esztike mögé menekültem.

A metsző keleti szél elől némi menedéket nyújtott a móló takarása, de sokáig nem bírtam a vízen aznap sem.

Legalább 5-6 fokkal hidegebb volt a vízen, mint a parton.

Egy szépet azért leszedtem a vertikemmel, ami teljesen véletlenül akadt a kezembe.

Egyik nap pakolásztam és betettem a kocsiba a buzerapecás botot, minimál kiegészítőkkel. Arról a pecáról, majd egy hosszabb írás keretén belül írok, amúgyis inkább volt csónakos peca, mint parti.

Akkor hamar beszabtam az egyetlen előkét, ami nálam volt, így komolyabban rákészültem, az esetleges sügérezére és akkor akadt a kezembe egy adag vertic magnet.

Rá is csodálkoztam, hogy baszki nekem ilyenem is van és a táskába tettem.

De milyen jól tettem!

Egy igazi bödönszájú bombázta le a csónak mellett. 😀

Aztán a parti pályán leszedtem vele még négyet. 😀

Másnap meg is beszéltem Laci barátommal, hogy vágjon már fel nekem két abachi lécet, mert nem ártana ebből a csaliból is készítenem.

Nem szaroztak a vertikkel, az igazán jó, őszi kondícióban lévő fenekeszegek.

Közben megjelent a pályán egy vevőm, aki a Mátrában lakik és az egyik legnagyobb vájtvóker fan a Földön.

A negyedik halat már akkor fogtam, amikor ős is dobált.

Az ötödiket pedig a szeme előtt kaptam le a kis wobblerrel, amiből ha lett volna plusz darabom, már nem lenne. 😀

Szép izmos hal volt mindegyik. Közben Attilával jót beszélgettünk és felvetette, hogy nem e megyek el vele kövesezni?

Mivel tavaly két igen jó, kősüllős pecát toltunk és akkor is totál véletlenül futottunk össze, így sokáig nem kellett győzködnie.

Gondoltam hátha megint szerencsét hoz. 😀

A víz hullámzott és annyira folyt, hogy fél óra múlva, én már 12,5 grammal operáltam.

Voltak piszmogós kapások. Párat meg is akasztottunk, de kicsik, szájszélesek, állasok voltak, az se sok.

Aztán egy piszmogós kapásnál, elemeltem a gumit a fenéktől, hogy a kis szaros hagyja inkább békén, amikor olyat vert bele, hogy egyből mondtam, szerintem ez nem köves.

Ha mégis, akkor kapitális darab.

Nem köves volt, ő lett másnap az ebédem.

Attila ismét szerencsét hozott nekem. 🙂

Október 26

Ez már a Picur műtétje utáni, derékfájós hajnal – délelőtt volt.

Ahogy átbukott a nap a kövön, volt egy finom ütésem. Pont mondtam Balázs cimborámnak, hogy az előző dobásba megütötte valami a kis wobblert, amikor egy határozott kapással jelezte az alábbi dagadék, hogy nem tévedtem.

Abban a pár percben Balázs is leszedett kettőt, aztán órákon át a semmit dobtuk.

Forogtak néha, beúsztak a kishalak közé, ahogy a lenti képen is kivehető, de enni nem igazán ettek, hiába variáltunk. A nap jött, a nap ment, a köd jött, a köd ment, hullámzott, aztán megállt az is

Én megpróbáltam a csíkosokat, de csak kicsik voltak a pályán. Közben Balázs leszedett még egyet, aztán a vertikemmel én is egy, ilyen félvak, de jó súlyban lévő darabot.

Részben a derekam miatt, részben, mert a csónakot is ki kellett merni, meg a csapókat is meg akartam nézni, immár rákészülve, a balinokat feladtam. Pedig a közben megérkező jó barátja Balázsnak, még leszedett később négyet.

Mindegy balint úgy is fogtam eleget idén, ilyen szépe sügereket, viszont már nagyon régen.

Két lyukból jött ez a pár darab, volt két hasonló, ami sajnos lemaradt. A többi helyen pedig annyira kicsik jöttek, hogy sokat a kikötőben sem időztem.

Holnap akkor is megyek, ha kiszakad a derekam.

Remélem azért hal is lesz!