Gondolkodtam a túl a barátságon címen, de az kicsit erős lett volna, ráadásul annak ellenére, hogy az új outfit miatt ezt is megkaptam, nem – nem léptem be a Village People zenekarba. 😛 😀

A cím egyébként lehetett volna akár ez is: Egy tanulságos peca margójára. 😉

Szóval másodikán egy barátomat láttam vendégül, aki messziről jött folyóvízi horgász. Előző nap fel is hívott és érdeklődött, hogy milyen wobblerekkel készüljön?

Több ok miatt is, a harcsát elvetettük. Eleve négyre tudott leérni és akkor vagy megnézzük a harcsás helyeket, vagy egyből rámegyünk a süllőkre.

A cimborám, annyira udvarias volt, hogy még azt is megkérdezte, hogy ha fog, akkor vihetne e süllőt, mert a felesége nagyon szereti és feléjük nem túl gyakori zsákmány?

Szóval hagytuk a harcsát és rámentünk a süllőkre.

Eleve az előző napi küszívásra álltunk volna rá, de már messziről láttam, hogy sehol egy madár, nem durrog a balin sem a lámpa alatt. Azért találtam egy kisebb foltot, de pont egy bokor alatt zajlott az ívás lényegi része, ami ugye nem véletlen és a bokor alatt durrogtak a jobb halak is.

Hangok alapján voltak átlag süllők, de azok inkább kint, a mélyebb vízben és a jobb süllők mellett kisebb harcsák is tiszteletüket tették a bokor alatt és körül.

Úgy álltam be a csónakkal, hogy a barátom tudja a legkedvezőbben megdobni, az amúgy is karcsú kis spotot, de nem volt így se könnyű dolga.

Közvetlen a követ csak felúszó wobblerrel lehet meghorgászni, amit eleve nem egyszerű a bokor takarásába juttatni és mire a fahalak igazán beindulnak, gyakorlatilag ki is kerülnek a kapászónából.

Nem bírtunk a halakkal. Nekem jött két harmincpárcentis és voltak bizbasz kapásaink, mígnem a cimborán wobblerére (amit egyébként én készítettem) jött egy brutál, fékhúzós kapás, ami sajnos nem járt akasztással. 😦

Lassan jött fel a nap, elérkeztünk az utolsó 20 perchez, amikor barátom végre jobb halat akasztott a 6,7-es humpbackel. Persze nem süllő volt a tettes, hanem egy 50 centiméter forma, kis bajszos.

Aztán leszedett még egyet, majd nagy csend lett. A rablások elhallgattak, ő meg lépett egy merészet!

Az utolsó pillanatban, az előző este betett a dobozába, valami megérzés okán egy mélyre törő, hosszú terelő lappal ellátott, süllyedő cranket. Béka színben. Totál küszívásra való darab. Az életben nem tettem volna fel!

Abban a pillanatban azt érezte, hogy a hal ugyan leállt a kőről, de olyan messze még nem lehet, így elkezdte vallatni a kő mellett a mély víz alsó régióját.

És láss csodát, 5 kapás, további 3 harcsa, amiből kettő már meghaladta a méretet is.

Jött egy horgász, aki nagyon nem tavi pecás, volt egy megérzése előző este, majd másodikán reggel ötkor is és mindkét megérzése helyesnek bizonyult.

Nagyon szeretem az olyan pecákat, amikből tanulni lehet. Én ilyen helyzetben gumival, vagy nagyon max vertikkel szoktam párat dobni a kőláb mellé, de leginkább még annyit sem, inkább elkezdem szórni a fahalat a fogatlanok elé. Egyébként ettől a spottol 10 méterre, hasonló helyzetben tavaly szedtem is le harcsát, saját vertikkel.

Azóta beszéltem egyébként a gyártóval és rendeltem két cranket, ugyanis az a csali is kézi készítésű, én meg ha tetszik, ha nem, nem tudok minden szituációra wobblert készíteni.Gyárit meg nem szeretnék használni, még véletlenül sem.

A mókának én vetettem végett, azzal, hogy egy víz alatt elterülő faágba akadtam a kő mellett. Hogy hogyan nem akadtunk bele korábban, azt egyikőnk sem értette!?

A halakat a cimborám nem fényképezte, de remélem azért elhiszitek, a leírottakat.

Közben megérkezett az elsejei rámállós csónak, inkább nagy ívben elkerültük és elindultunk a nádba balinokat keresni.

Az első spoton két hal volt, az egyik a cimborám wobblerét támadta, de nem akadt, a másikat leszedtem.

Aztán a következő öbölben három hal is volt. Én tudtam, hogy itt a WTD ideje. Első dobásra rá is durrantott és miközben dobtam a következőt, láttam, hogy a barátom nem rest és kapocsba tett egy hatos whitewalkert. Felismerte egyből ő is a helyzetet.

A második dobásnál már nem hibázott a fogatlan harcos és a következő pillanatban a cimborámnak is hala volt.

A harmadik hal a brutális kapás ellenére egy méret alatti jószág volt, majd a barátom mozgást észlelt az öböl előtt.

Harmadszor vittem ki horgászni és amúgy se fordul meg naponta, hetente, de még havonta, sőt fél évente sem a Balatonon, de tudta, hogy balin.

Abból az apró jelből.

És igaza lett.

A hal viszont az én WTD-met választotta.

Érdekes dolog ez, hogy ő tudta melyik a süllő, melyik a harcsa rablás, pedig az elmondása szerint az ő vízén az elmúlt 5 évben összesen nem hallott ennyi rablást.

Vannak akik meg évek óta vallatják a Balatont és nemhogy a rablások hangja alapján nem tudják megkülönböztetni, hogy melyiknek milyen hal volt az okozója?

Még egy ponty fordulásra is simán rádobnak, mert azt hiszik balin rabolt.

A nap hátralévő részében fogtunk még néhány fogatlant.

Számomra külön öröm volt, hogy egy új wobblerem, a sinking pencil, a kevés hal és a kevés vízben töltött idő ellenére három szép balint adott.

Az egyik halnál a cimborám meg is jegyzete, hogy ez is egy “hülye biztos” wobbler lett, mert aki lusta pöcögtetve – jerkelve vezetni, az a simán húzva magát illegető wobblerrel is megfogja majd a halat.

A két nap alatt, kb húszat dobtam vele, ráadásul egyik helyzet sem volt olyan, amire kifejezetten ez a fahal készült.

Szóval kb. 20 dobás/5 kapás! 4 kézben tartott hal.

Brutálisan jó dobótáv, billegő mozgás. Mi kell még?

Hogy beinduljon a gyártás. 😀

Ahhoz képest, hogy előző nap telefonon megbeszéltük, hogy a harcsákat hanyagoljuk, a hat kézben tartott bajszos azért elég durva! 😀

Majd legközelebb direkt rámegyünk a harcsákra, hátha akkor süllőt fogunk.

Mert végül – legalább is a konyhára való méretet – azt nem igazán sikerült fognunk.

Aznap nem.