Avagy éljen május elseje!

Március – április a domolykózás mellett, nadálycsokorral történő harcsázásokkal telt. Az utolsó nap hajnalán is a nád mellett ringott a csónak. Fogtam is egy hetes formát, meg három kisebbet, de ez a peca már terepszemle is volt a nyitányra.

Szerencsére a jó idő okán sikeresen lezajlott a süllők ívása és az ivadékok kelése, így a vezér engedélyezte másnapra a csónakos nyitányt is.

Az előző pecákon is agyfaszt kaptam már a balinoktól, mert jó – jó az úszót bámulni, de azért na. 😀

Harmincadikán viszont olyan történések voltak, hogy majdnem letetettem magam mellé a hajamat, ami egyébként meg is történt nem csak képletesen, hiszen új fizimiskával készültem, pergetett harcsák reményében. 😀

Az új séró meghozta tavasszal a nagy domit is, gondoltam csak meghozza nekem elsején a harcsát. 😉

A bajuszt Damon Heta Ausztrál dartsjátékos ihlette, de ilyen volt például Hetfieldnek is a Black album idején és még sorolhatnám. A sérót egy portugál kézilabdás Salvador Salvadorról mintáztuk.

Egyesek szerint úgy nézek ki, így mint egy sorozatgyilkos, de van aki necc izompólóban látott maga előtt kamionvezetőként. 😀

Szóval harmincadikán az öbölben, ahol harcsáztam annyi balin volt, hogy egy humpbackel, meg egy felszínivel könnyedén foghattam volna egy beállásból, akár harminc darabot.

Annyira be voltak gőzölve, hogy amikor gyorsan tekertem ki a 30 grammos, zöld – piros harcsázó úszót, négy balin is ledurrantotta rendes felszíni kapással és volt ami meg is akadt.

Az alábbi képen látható torokra vette a horgot és a baszom balsa úszó konkrétan a pofájában volt. 😀

Életemben nem láttam még olyan őrületet, ami ott volt!

Délután kirándultunk az asszonnyal.

A Taliándörögdi templomrom volt az úticél.

Innen aztán bekeveredtünk a faluba.

Aztán a faluból a Foxódi forrás felé vettük az irányt.

Foxód egy külterületi rész, mindössze öt házikóval, amiből háromban laknak.

Már közel járhattunk a forráshoz, amikor az első lakott házból egy hatalmas kutya rontott elő, szerencsére láncon. Ettől az asszony úgy berezelt, hogy visszafordultunk. Hiába mondtam neki, hogy már nem lehetünk messze, ő nem akart a kutya vacsorája lenni. 😀

Pár métert tehettünk meg visszafelé, amikor feltűnt egy néni, aki éppen kaptatott felfelé, én meg megkérdeztem, hogy milyen messze van az a forrás?

Zsuzsa néni nagyon készséges volt. Elvezetett minket a forráshoz, majd teljesen ismeretlenül beinvitált minket az udvarába és elmesélte nekünk a kis történetét.

A néni 73 éves, de nagyon fitt volt, egyedül él a dombon a macskájával és Istennel.

A keszthelyi panelból vágyott vissza ide, de nem a faluba, hanem fel a dombra, az öreg Kamrához, ahol a nagyapja és az apja is olyan jól érezte magát. Szerette volna megmenteni, az általa azóta Kamra Múzeumnak keresztelt kis pince szerű helyiséget. Úgy érezte neki ez a küldetése.

Eleinte a kis faházban aludt, ami tulajdonképpen egy fészer, míg fel nem épült a kamra mellé a kis ház.

Azt mesélte, hogy eleinte nagyon félt minden hangtól. Éjszaka attól is összerezzent, ha egy alma leesett a fáról, hát még ha rókák, vakkantottak, fácánok rikoltoztak az éjszakában.

De kérte Istent, hogy segítsen neki, mert Ő ott és így szeretne élni, egyedül a dombon és Isten meghallgatta, segített neki és már egyáltalán nem fél.

Teljes életet él a dombon, ő a harangozó a templomban, verseket ír, zöldséget és gyümölcsöt termeszt, benne van az ökumenikus nőegyletben.

És mesélt és mesélt. Talán még mindig mesélne, ha nem jövünk el.

Talán a legfontosabb mondata az volt, hogy:

Mindig kell, hogy legyen az ember előtt egy kitűzött cél!

Mert anélkül nem ér semmit az élet,

Este korán lefeküdtem, mert az első napba – megfogadván Zsuzsa néni tanácsát – céllal, mit céllal, célokkal vágtam bele!

Saját készítésű wobblerrel fogott harcsa, süllők ebédre és felszíni csalival fogott balin – balinok. Ezek voltak a céljaim és ha ebből egy teljesül, már boldogan megyek haza.

És mind a három teljesült!

Talán Zsuzsa néni is segített ebben, hiszen az éjjel még álmodtam is vele és sokat gondoltam rá azóta is.

Teljes élet a dombon. Istennel!

Nem vagyok nagy hívő, de azt hiszem, ilyen formában lehet csak értelme.

Az az igazság, hogy éjjel kettőre állítottam be az ébresztőt, ehhez képest 02.51-kor már egy órája a vízen voltam és abban a pillanatban az egyik célom valóra is vált.

Robbant a víz!

Több hely is tervben volt harcsa reményében.

Az első helyen 5 dobás után egy ütés és egy lavórnyi burvány mutatta, hogy nem voltam rossz helyen, de aztán a nádra dobtam a wobblert és rá kellett mennem csónakkal, mert a nád nem engedett. Ezt a 10 méteres szakaszt pár órára harcsaügyileg biztosan elintéztem, így elindultam arra a helyre, ahol előző nap millió küsz ívott és zabált a balin.

Már messziről látnom kellett volna a nádfalban álló éjszaka is rikító nagy kócsagokat, de üres volt a nádfal és bizony üres volt a víz is. 😀

Mintha tudták volna a rohadékok, hogy jön az elseje, a pergető horgászok Karácsonya és a millió küsszel együtt minden eltűnt.

Később kiderült, hogy más pályákon is hasonlóan szívódott fel az összes pikkelyes. 😀

Azért dobtam párat, mert úgy voltam vele, hogy a harcsáknak abszolút kedvező, lengő nádas, felszakadt torzsás részen, csak lézeng néhány bajszos.

Meg is jött az újabb ütés, meg a lavórnyi burvány, de persze ez a hal sem akadt, aztán a wobbler most nem a nádba, hanem először torzsába, majd egy bokorba került, úgyhogy annak a helynek is annyi lett.

Irány az újabb cél, ahol már fogtam korábban pergetve is harcsát.

Ötöt ha dobhattam, amikor valaki odalent akkorát vert a fahalra, hogy majd beszartam. De valami nem stimmelt!

A bevágás nem ült és a wobbler sem veretett.

Elvitte basszameg! De hogyan?

Elfordultam a helytől, felkapcsoltam a fejlámpán a fehér fényt, és néztem a NAK kapocsból kicsúszott, malac farok szerűen kunkorodó vastag fonottat.

Talán az lehetett, hogy amikor a nádról, torzsából, bokorról rángattam le a wobblert, az erőltetés hatására kicsúszhatott egy – két menet? Vagy elve keveset hurkoltam bele?

Nem tudom, de azt tudtam, ha sokáig vergődök ezen, akkor az esélyeim is egyre jobban csökkennek.

Sajnáltam a halat és az új humpback fatshad prototípusát, de új kapocs és egy másik szín került a fonott végére és amikor néhány dobással később, két tekerés után, a nádfal mellett, felszíni kapással lezúzta egy harcsa, mindent rendben lévőnek éreztem.

Megérkeztem!

A csalis kép sem az igazi, az önkioldós ijedt narkós fejű ábrázatom meg egyenesen szörnyűséges. 😀

Ráadásul az olvasó szemüveg maradt a fejemen, amit a wobbler merítőhálóból és harcsából való kivétele miatt kellett felvennem. Egy ideje két szemüvegem van és itt derült ki, hogy a távol látóval éjszaka szart sem látok közelre. 😀

Soha nem volt merítő a csónakomban, mindig kézzel szoktam kivenni a halat, viszont az egyik alkalommal stégről is próbálkoztam az úszós harcsázással és oda kellett. Aztán lusta voltam hazavinni, így betettem a csónakba.

Őszintén szólva, ezen az éjjelen nagyon jól jött, ugyanis – ahogy a képen is látszik – a wobbler két horga mellett kesztyűvel a hal szájába nyúlni, nettó öngyilkosság lett volna. 😀

Így fél kézzel kinyitottam és bevizeztem a matracot, majd fél kézzel kinyitottam a merítőt és a hal alá toltam.

92 centiméter volt teljes hosszban és nagyon kövér, erős darab volt.

nem volt kérdés, hogy elengedem.

Irány tovább küszívást és süllőket keresni! 😀

Meg is lett az egyik kövezésen, de először nem a süllőhangok keltették fel a figyelmemet, hanem a balinok.

Ott tomboltak a lámpafényben!

Elsőnek egy humpback shad került a kapocsba, de nem komálták, aztán jött a korábban már megjavított, utolsó darab, 7,5-es wave minnowm.

Megőrültek érte!

5 balint ütöttem vele, amiből három ki is jött, közte egy közel hetvenes, ívás után leposzkult öreg, nagyfejű egyed.

Majd jött három süllő. Az egyiket blokkoltam is.

Aztán brutál kapás (közben voltak kisebb – nagyobb harcsa hangok is). Tipikus harcsás mozgás, majd elszakadt a fonott. 😦

Valószínű, ahogy dobálta magát a hal, a kő mellett, bele is húzta valamibe…

Szentségeltem kicsit de nem volt sok idő búslakodni.

Elbasztam, mert a télen kellett volna magamnak készíteni még ebből a típusból, de valahogy elmaradt.

Végül az egyre erősödő fényben, egy bluepink színű 7,5-es waveshad lett a befutó. További két süllőt einstandoltam, miután egy 60+os a szemem láttára rázta ki magából a horgot.

Egyszerűen szarul ettek. Nem volt igazi kapás, csak ráették magukat a wobblerre. Ennek is a hátsó horog éppen fogta a szája szélét, a másik a homlokában volt.

Valószínű, hogy mire odaértem rendesen bekajálva feküdtek a kő mellett és csak finoman felnyúltak a wobblerért.

Szóval a 60+osnak, amikor másodszor feljött már csak a homlokában volt horog, aztán attól is megszabadult szákolás előtt.

Azért az egyik így is tudta a 1,5 kilót, ami wobblerrel már nem rossz.

Második cél pipa. Három süllőt eltettem. Elő a balinos pálcával és a kis humpbackkel.

Első dobás kis süllő. Második brutál kapás és az előző nap felcsévélt daiwa fonott reccs….

A harmadik halat etettem meg aznap egy wobblerrel. Az első kettő magyarázható volt, de ezt nem értettem.

Azon agyaltam, hogy nem e a NAK kapcsot nem bírja a jbraid, de a következő napok erre cáfolatot nyújtottak!

Fogtam még pár balint. Egyet egy új típussal, de aztán mellém állt egy csónak. Kb 15 méterrel.

Úgy voltam vele, hogy leszarom, hiszen jut itt balin mindenkinek, de egyre csak közelítettek, majd a faszi konkrétan a csónakom és a kövezés közé kezdett dobálni.

Elém.

Azt hiszem, itt sokan elküldték volna melegebb éghajlatra, de én inkább elindítottam a motort és gondoltam, hogy egy kicsit akkor már kibaszok vele én is és keresztben elmegyek előtte.

Aztán amikor volt pofája megkérdezni, hogy csak balint fogtam, vagy jött e más is?

Én a süllőkre mutattam. A faszinak kikerekedett a szeme. Majd odaszúrtam neki, hogy ehhez azért pofa kellett!

Ő erre azzal próbálta menteni magát, hogy rám sodródtak.

Rám. Na persze….

A sarkon aztán rabolt egy balin.

Jó 100 méterre az incidenstől.

Olyan rablás, ami topwaterért kiállt.

Feltettem az egyik új színt a hetes axeheadből és első dobásra ledurrantotta, ahogy kell!

Mindhárom célom teljesült!

Irány a hajnali első spot. Tudtam, hogy lesz rajta balin és messziről virítottak a kócsagok.

Ívott a küsz, ívott a ponty, néha a sűrűben rabolt a harcsa és zabált a balin.

Első dobásra le is szedtem egyet.

Na mondom megérkeztem!

Aztán képtelen voltam fogni belőlük.

Elnézem Esztikéhez, de nagy volt a csend. Mellette a nádban aztán volt három hal, amiből kettőt leszedtem.

Irány vissza az előző hely.

Nem igaz, hogy nem lehet megfogni őket!

És meg lehetett. 😀

A kulcs az volt, hogy olyan gyorsan kellett húzni a kis púpost, ahogy csak lehet, de előtte még megakasztottam a kispecával életem harcsáját, ami a csónak alatt hatos forma ponttyá változott. 😀

A horog a faroknyelébe akadt. Felül.

Szép kis csörte volt! Akkor kezdett gyanússá válni, amikor a csónak alatt nem jöttek azok a bizonyos buborékok és túl gyorsnak bizonyultak a “fejrázások” is.

Szóval vissza a sok balinos helyre.

Az izomból húzott humpbacket végre leszedte egy darabos őn és bazzzzzdmeg ez is megtépett!

Egyszerűen nem akartam elhinni. Egy pecán, négy halba wobblert szakítani…

Egész évben nem szoktam ennyit!

És megint a előző nap felcsévélt fonott. Pedig nem ért hozzá a pontyhoz, hisz a farok nyelében volt a wobbler. Lehet hogy belehúzta valamibe a víz alatt?

Azóta sem értem! Főleg annak a függvényében, hogy a következő napokban milyen halakat fogtam ugyanezzel a kanóccal.

Öt dobás/ négy balin. Befejeztem!