December 23.-a van. A gyerek 4 napja hígfosik, az asszony ideg és elmebeteg. Ebéd nincs, rend nincs, napok óta nem alszunk rendesen a kölyök miatt, de azért a függönyöket ki kell mosni. 😀

Az előbb mentem el a dokinénihez, átvenni a táppénzes papírt az asszisztens nőtől. Csak két hülye várt előttem, darabonként 10 perc, meg 5 telefonáló, akik ugyanúgy 10 percben mesélték el a kínjukat a telefonban, mint az asszony a gyerekét.

De neked csak be kell ugrani a papírért. – mondta az asszony. 😀

Minden nő ilyen? 😀 A kérdés akár lehet valós, akár költői is…

Ha valakinek van értelmes válasza, az írja meg nyugodtan. 😀

Ha lenne bennem annyi lendület, mint 5-10 éve, az atomszél és a szakadó eső ellenére elindulnék betlizni. 😀

De inkább leültem, mondom megírom az év utolsó blogbejegyzését. Melózhatnék is, de délelőtt lecsiszoltam és lemártottam 48 darab humpback shadet és ez mára pont elég is volt. Ha valamit idén megtanultam, az az, hogy nem kell szétszakadni.

Idén eddig négy csukás próbálkozásom volt. Már “télen” partról. Jó kis mólópeca. 😀

Az első egy három helyszínes betli lett. Erről nincs mit írjak.

A második pecán viszont éreztem a halat. Azt ígérte megáll a szél és kisüthet a nap. Nos, vagy 1,5 órája dobtam már a második pályát aznap, amikor megállt a szél 10 percre és kisütött a nap. Az addig kapástalan pályán, 5 perc alatt volt 3 akcióm.

Tudom, tudom, mindig a nagy megy el, de ez most valóban így volt. 😦

Dobtam egy hosszút a régi savage gear fat vibesal. Az 51 milliméteres, pearl white színnel. Ez az egyik gyári wobbler, amit még használok. (Sajnos saját vertikem nem maradt, mert az utolsót nyáron elvitte egy benga csuka, a második verzió prototípusa pedig akkor még nem volt kész.)

Szóval dobtam egy hosszút és szokásomhoz híven, akár 1-2 másodpercre is az aljzaton hagytam azt, a nyári pecákhoz képest, hosszabb szüneteket tartva.

Aki látta már víz alatti kamerás felvételeken, hogy a nagy csuka, hogy eszi fel a döghalat a fenékről, az tudja miért csinálom ezt.

Szóval épp a fenéken ült a wobbler, amikor finom, de határozott kapásnak vágtam be.

Betonfalba ütköztem!

Bazdmeg mondom az első téli mólópeca és egyből itt a jó hal! 😀

Nem tudtam rajta egy centit se mozdítani, a tarkagúnyás viszont rájött közben, hogy valami nem fasza azzal az apró szúrós falattal és rázott kettőt a fején, aztán elindult nekem balra, neki jobbra.

A fék szerencsére jól volt beállítva, így meg is szólalt, aztán a következő pillanatban megkönnyebbült a cucc.

Mondom nem, bazdmeg, ilyen nincs, nem téphetett meg!

Új zsinór. Előző nap krimplet előke. De aztán éreztem, hogy a wobbler veret. Majd féltérdre ereszkedve elmormoltam félhangosan egy “miatyánkat”!

De aztán gyorsan magamhoz tértem a sokkból, hiszen ilyenkor meg van az esély, hogy újra ráfordul, de nem így lett.

Már 10 méterre lehetett a wobbler a mólótól, lemondtam a bigmamáról, pont azon gondolkodtam, hogy gyorsan kihúzom, aztán dobok egyet arra, amerre a hal fordult, amikor pendült a bot a kezemben.

Éles, gyors ütésnek vertem oda. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mégis lekövette, de a kapás és a hal védekezése kisebb halat sejtetett.

Szép 60 centi feletti csuka volt, ami szákolás után totál megkattant. A drótelőke kétszer volt átfűzve a pofájában, pedig az akadás szájszéles volt. A fonott zsinór meg vagy tízszer volt köré tekerve és vagy 3 perc kellett míg az egész, csuka, wobbler, zsinór, előke maszlagot kihámoztam a hálóból.

Látszik is a hal testén a fonott zsinór által hagyott nyom.

Nem sok halam volt otthon, így úgy döntöttem elviszem. Azonnal le is böktem, ne szenvedjen a bilincsen.

Rá 2-3 percre volt még egy kapásom. A behulló vertiket verte el valami, de nem akadt. Aztán még vagy 1,5 órát szórtam a vizet teljesen feleslegesen.

Itt már kezdtek szállingózni a horgászok, meg kezdett esni az eső, úgyhogy a hazamenetel mellett tettem le a voksomat.

A csuka máját, ikráját és két kisebb filé darabot csíkokra vágva némi só és saját termesztésű fűszerekkel való kezelés és párolás – pirítás után, gyorsan és frissen magamévá is tettem. 😀

A hal finom volt, a parkolás kurvadrága. 😀 De legalább akkor még volt miért megállni – fizetni a rabló bandának. Azóta felújítás miatt lezárták a mólót, így erre a télre egy újabb parti pálya esett el…

Azóta voltam még egyszer. Aznap kezdték szétbombázni a bejáratot. Betli lett belőle, de legalább az elkészült wobblerek hangolása sikeres volt.

Aztán mentem még egyszer.

B tervnek bekerült a matchbot is.

Menet közben aztán úgy voltam vele, pergessen a faszom. 😀 De a múltkori pálya foglalt volt, így mégis az A terv lépett életbe.

Egy olyan pályára mentem, ahol eddig csak balinozni voltam, igaz fogtam már más halat is.

Ekkor már kész volt a saját vertik második verzió prototípusa.

Első dobás kapás. Mondom ez nem lehet!

Második dobás, mintha megint megdöccenne. Á mondom ez nem lehet hal.

Aztán mégis, mert közben kisütött a nap. Megláttam a hatalmas fekete foltot – felhőt a vízben, ami nem lehetett más, mint keszeg. Ezeknek a testén döccent a wobbler süllyedés közben kapás szerűen.

Sajnos kabátoltam is egyet, amin olyan durva csuka okozta sérülés volt, hogy csoda, hogy túlélte.

Tehát volt csuka a pályán, de ennyi keszegen megfogni nagyon nehéz, másrészt ha ott a keszeg, akkor én rájuk fogok pecázni. – volt azonnal a gondolatom. Csak ki kellett menni a cuccért a kocsihoz.

Ahogy írtam közben kisütött a nap, így mire megtettem a 10 perces utat, a thermo cuccban a tökömön is víz folyt. 😀

Visszafelé le is vettem a kabátot.

Megérte leizzadni, mert első dobásra kapásom volt.

Nincs mit szépíteni a dolgon, annyi keszeg volt előttem, hogy minden dobásra kapásom volt és tízből kilencet meg is fogtam. Ráadásul nagyrészt jó halak jöttek. Főleg bodorkák, egy kisebb karika és vagy 10 vöröszárnyú keszeg.

Végre voltak fasza elhúzós kapások és a nagy kedvencem, a feltolós kapás sem volt ritka.

A kisebb keszegek és a”fosóhalak” mind visszakerültek, de így is legalább hét kilót fogtam 1,5 óra alatt.

Volt pár olyan keszeg, amit már necces volt reptetni, így a főzsinórnál fogva emeltem ki őket. Szerencsére bírta a motyó a halak súlyát.

Volt egy bodorka, amit a helyi erő is bodorkának nézett. A kisebbek szerinte dévérek voltak. 😀 Ez volt vagy 60-70 dekás.

A helyi erő egy hetvenes forma , szakállas ipse volt, akit a mami a kutyával a mólószár feléig kísért el.

Akkor megbeszélték, hogy az öreg maximum fél órát marad.

Faszikámnál csak egy nagy kék szatyor volt, amiből kilógott a teleszkópos bot.

– Jó napot!

– Jó napot!

– Harapnak?

– Igen. (éppen akkor is halat húztam)

– De nem perget ugye?

– Nem. Amint látja úszóssal keszegezek. Jönnek szépen.

– Én csak bedobom az ultrahangot a vízbe. ( és elkezdte befűzni a zsinórt, kinyitotta a botot, majd elővett egy deeper szerű, fehér színű, miniatűr “halálcsillag” kinézetű kütyüt, amit a végére kötött, majd kinyitotta a botot és maga elé bepöccintette az alis deepert a vízbe.)

– 9 fokos.

– Áááá az nem lehet!

– Pedig annyit mutat. 9 fokos, 2,5 méter, de halat nem mutat.

(Aztán miközben én húztam a halat továbbra is, összevissza kezdett dobálni, hol hosszabbat hol rövidebbet, kétszer úgy belebaszta a vízbe, hogy azt hittem bele is esett, vagy ő, vagy a cheaper. 😀

– Azért nem lehet olyan olcsó az a kütyü, hogy eldobja. Szerintem senki sem fog utána úszni, hogy kiszedje magának. 😀

– Áááá. Vastag ez a zsinór, csak szar az orsó, amúgy bent már csak 5 fokosnak mutatja és 2,7 méter mély. Biztos csak kellett egy kis idő a készüléknek. Tudja ez nem olyan drága, mint deeper. Az 150000 forint és kell hozzá okostelefon, meg internet. Ehhez nem kell. Ehhez van egy kis vevő, az mutatja a mélységet, hogy hány fokos meg a halakat. Itt a szélében meg is jelentek a sügerek.

– És ha lát rajta jó halat, akkor visszajön ma horgászni?

– Nem. De majd a héten valamelyik nap igen. Jaaa. Egyik nap fogtak itt egy hármas csukát is.

– Mondom szuper. Csak ennyi keszegen nehéz megfogni, úgyhogy én inkább mellettük döntöttem.

– Én pontyhorgász vagyok. Van csónakom Örvényesen. Nem nagyon ismerem a helyet, azért is jó ez a kütyü. Megmutatja a mélységet, a víz hőfokot, a töréseket – gödröket és hogy van e hal a vízben. (ezt legalább ötször előadta aznap 😀 )

– Szuper. És fogott így már bármit?

– Hát múltkor amikor itt mutatta nekem a sügereket, fogtak mellettem egy hármas csukát. (dejavue 😀 ) Nagyon profi pergető volt. Képzelje kézzel vette ki a halat.

Aztán a mami végzett a boltban és hívta az öreget. Ezzel megmentett! 😀

Hogy mi értelme “bedobni az ultrahangot” a vízbe, ha utána nem horgássza meg a pályát, azt ne tőlem kérdezzétek?!

Nemsokára egyébként én is úgy döntöttem, hogy még három hal, aztán megyek, de végül nem ez és nem is a kapások vége jelentette a “véget”, hanem a harmadik hal előtt eldobtam az úszót. 😀

Nem vagyok egy profi meccses és előtte észre is vettem, hogy a fix úszórögzítőről valahogy leesett az egyik cső, de basztam rá, pedig cserélni kellett volna.

Azért ez egy kurvajó peca volt, az ultrahangos bácsival, meg az eldobott úszóval együtt!

Kivételesen még a kutyák is úgy érdeklődtek a halak iránt, mint régebben, amikor az asszony még nem rontotta el ennyire őket és megettek némi nyers hal fejet. Pár éve volt, hogy verekedtek érte, azóta csak sütve eszik meg.

Az is lehet, hogy idénre ennyi volt a peca, de ha mégis megyek és halas leszek, akkor mindenképpen beszámolok nektek.

Boldog (fosás mentes) Karácsonyt és egy legalább ennyire Boldog Új Évet Minden Kedves (vagy éppen kedvtelen) Olvasómnak! Jövőre, Veletek, ugyanitt. 😀

Ui:

Egy új típus jövőre már biztosan lesz. Humpback fat shad. Ugyanaz test és súlyozás, mint a humpback shad, csak ahogy a neve is mutatja kicsit hájasabb falat lesz. 😉