– Aszófő?

– Igen.

– De ez egy horgászblog!

– Az.

– De aszófőn nem lehet horgászni.

– Valóban, de kedvelem ezeket kis Balaton – felvidéki falvakat.

– És, hogy jön ez ide?

– Egyrészt ez az én blogom, másrészt kirándulás után dobtam azért párat. 😉

– Na. Hogyhogy?

– Úgyhogy megkértem az asszonyt, hogy hazafelé álljunk meg egy helyen, én meg dobok párat, míg ő nézegetheti a vizet, a környezetet, meg persze engem, remélhetőleg halakkal. 😀

– És?

– Mit és? Bevittem 3 wobblert, egy érfogót, meg az engedélyt.

– És mi volt?

– Amikor kiértünk a helyre, nagy csend. Ennek ellenére második dobásra volt egy tolós kapásom, de sajnos elvitte a wobblert…

– Azt meg hogyan?

– Először azt hittem egy csuka leharapta, de sajnos nyitva volt a kapocs. Vagy izgalmamban nem zártam be rendesen, vagy a hal nyitotta ki valahogy. Sajnos előfordul, hogy hibázok.

– És utána?

– Utána nem hibáztam.

– Na ne szórakozz már velem! Mi volt utána?

– Nos, két wobblerem maradt.

– Mondom ne szórakozz!

– De tényleg. 😀 Na jó utána a baby blue színre jött egy negyveneske, kb. ötödik dobásra. Szóval úgy nézett ki megúszom a betlit.

– Maradt az az egy?

– Hát…

– Az előbb már kétszer mondtam, hogy ne szórakozz velem!

– Nos utána bejött egy csapat balin. Fényes délben a semmiből megelevenedett a víz. A következő órában kb. 15 fogatlant vertem át a 2 darab maradék csalimmal. Aztán a végén egy sem maradt…

– Elvitték azokat is?

– Nem. Ennyit azért nem hibázok. 😀 A baby blue színből egy jó hármas kitörte a terelőlapot. Aztán az AYU színűről egy másik letépte a hasi horgot, amit ugye még tudtam pótolni. De aztán az ötvenedik utolsó utáni dobásra feldobtam a kőre és kitört belőle a terelő lap.

A feleségem amúgy is mondta, hogy hagyjam már békén a halakat, fogtam eleget. Én meg csak mondtam, hogy te nem hiszed el, de ilyen peca egy évben, ha egyszer van, ugyanis a 15 halból 10 tudta a 2,5-3 kilót. Volt ami a becsobbanó süllyedő csalit gázolta el dobótávon, de ha nem, akkor 2 méteren belül agyonverte a kis twich wobblert. 10-15 métereket rohantak a wobblerrel bevágás után. Eszelős peca volt!

– Na és képek vannak?

– Vannak, de én csak egy halat fotóztam, az asszony meg olyan képeket készített, amiken látszik a fél Balaton, úgyhogy némileg kellett rajtuk módosítani. 😀

– Ezek tényleg jó halak!

– Azok ám. És képzeld másnap reggel visszamentem.

– És mi volt?

– Nagyon kíváncsi vagy. Talán majd megírom legközelebb. 😛