Régen írtam, de még nem vesztem el. Most egy friss élményt szeretnék veletek megosztani. Tegnapi peca, ma október 13. van.

Az augusztus – szeptember nem volt túl erős horgászat szempontjából sem. Alacsony vízállás, mocskos meleg, folyamatos szembe szelek tették zavarossá a vizet és a keleti medencében általam még soha nem látott mértékű algavirágzás sem segített rajtunk. Gyakorlatilag a két legjobb felszíni csalis hónapban nem fogtam egy átkozott halat sem felszíni wobblerekkel, igaz mással se túl sokat. 😦

Azért majd lesz néhány történet abból az időszakból is, na de térjünk vissza gyorsan a mába, vagyis a tegnapba. 😀

A héten egyedül szombatra mutatkozott jó esélyem, egy csónakos balinozásra, bár a 2 napig tomboló déli szél után érkező erős északi miatt nem számíthattam túl tiszta vízre most sem.

Pedig milyen szép peca az, amikor a kikötők környékén októberben összesereglő aprónépet hajtják a balinok az akváriumtiszta vízben.

A Csopaki strandra még egy vitorlást is kirakott a jó kis déli szél az egyik nap. 😀

Nem siettem el az indulást, inkább délutánra mutatta a szép, sima vizet és amúgy is ki kellett használnom, hogy kivételesen jót aludtam. Reggel felhorgoztam még 12 humpback shadet, amik másik 12 társuk mellé kerültek, hangolásra várva.

A cuccot már este összekészítettem, csak a kaja és az innivaló bepakolása volt hátra.

Nem tanulva az elmúlt pecák csukátlanságából és a fenti képen látható várható víztisztaság sem rettentett el attól, hogy tök feleslegesen vigyem magammal a csukás motyót is. Így a tartalék balinos pálcával együtt, négy bot került a csomagtartóba, majd a víz kimerése után a csónakba.

Bár semmi értelme nem volt, azért csak dobtam egy órát a tarka gúnyásokra, teljesen feleslegesen.

Aztán elindultam nyugatnak. Arra van több kövezés, több kikötő és legutóbb szinte mindenhol voltak akciók, igaz a kapás/fogás arány elég szar volt.

A déli orkán megtette a hatását. Kishal ugyan volt szinte az összes pályán, ahol legutóbb, de a balinok nagyon nem mutatták magukat. Már a harmadik település határán jártam, amikor két látott rablásnál és egy megfogott balinnál tartottam, ami egy mély gyanús mélyről jövő burványról jött, gyakorlatilag a semmi közepén.

Az utolsó pályán aztán volt némi mozgás és gyakorlatilag 20 perc alatt el is kaptam 4 jószágot a kő mellett, amit egy nyílt vízi bandita fejelt meg rá fél órára. Brutális kapással verte el a twitchelve vezetett, kis púpost.

Két szebb jószágot fotóztam. Közben megérkezett Balázs cimborám is gumicsónakkal, de addigra a halak szinte teljesen bekussoltak. Mielőtt odaért volt még egy akcióm, de az a balin csukaként rázva a fejét, dobálta magát a hínármező felett és megszabadult a szúrós falattól

Ilyenkor jön a dilemma, hogy egy óra totális csend után érdemes e még maradni? Hátha csak idő kell nekik, hogy újra kajáljanak? Vagy arra is meg van az esély, hogy esetleg újabb balinok érkeznek a kövezés elé.

Én amellett döntöttem, hogy elindulok visszafelé, hátha valahol ráállt egy banda a küszökre. Az akksi úgyis 50%-on volt, a sok helyváltoztatás, sokszor szembe szélben megtette a hatását.

Nem jött be a számításom, mert egy árva hallal sem találkoztam, vitorlás annál több volt ebben az októberi tavaszban.Volt olyan hajó, amin bikiniben napoztak. 😀

Nekem bizony jól esett a vízen a kantáros gatya, vékony aláöltözettel, igaz felülre elég volt egy póló és egy pulóver. A kipakolásnál viszont már a hátam közepére se kívántam a kantáros gatyát :D, de azért a bikinit túlzásnak tartom, így október derekán.

Szóval éppen egy vitorlás miatt lassítottam, amikor az egyik kövezés előtt észre vettem valamit a vízen.

Mintha egy úszó lenne, de olyan furán állt, seggel felfelé. Már mellette voltam a csónakkal, amikor megállítottam a motort. Éppen nyúltam volna az úszóért, amikor alámerült.

Basszameg ezen hal is van, konstatáltam és gyorsan rádobtam a wobblerrel, de már túl mélyen volt, vagy teljesen más irányba vitte a hal.

A következő öt percben nem jelent meg újra, így gondoltam hagyom egy kicsit a helyet, hátha később felbukkan. Abból, hogy ennyi ideig nem jött fel a felszínre, viszont arra következtettem, hogy ezen a szerelésen bizony rendes hal kell legyen, mert egy ilyen úszót percekre nem húz le, még egy csalihalként használt fél kilós kárász sem.

Akkora amúgy sem volt az az úszó, hogy ilyen nagy csalihalat aggassanak a szerelékre.

Pár perc után újra ránéztem a helyre, még körbe is szórtam a csónakot vertik csalival, hátha a zsinórba akadok. Már – már feladtam, amikor valami miatt elnéztem a nap irányában és mintha. És igen. Ott volt.

Okulva a korábbi történésből, kb. 10 méterre lehettem, amikor leállította a motort. Elsőre sikerült faszán beleakadnom a zsinórba a kis süllyedő wobblerrel. Rúgott is valami odalent. Csak az volt a kérdés, hogy a horog mennyire fogja a zsinórt?

Miután tarkón fogtam a halat láttam csak, hogy a több tíz méternyi fonott zsinór katyvaszból esélye nem lett volna kiakadni a két kis 10-es horognak.

El nem tudom képzelni, ilyen vastag fonottal hogyan tépte meg az embert, ez a kettes forma balin?

Hacsak nem a jó öreg vitorlás oldalára, éjszakára kikötött, összecsukott teleszkópos bottal süllőzött valaki igen sportszerűen. És a süllő helyett megakadt, darabos balin, addig – addig helyezkedett, tépte a féket, míg valami elvágta a zsinórt.

A 15 grammos úszó, egyes horog és a drótelőke hiánya miatt kevésbé gondolnám, hogy csukázott volna az illető.

Az ótvar büdös kishal fel volt csúszva az ólom, karabiner kombóra. Szinte folyt már, annyira el volt rohadva. Az egész szerelés iszonyat büdös volt és az úszón is látszott, hogy csóri hal nem reggel óta cipelte magával a koloncot.

Amúgy az egyes horog a jobb oldali első szilványa elé volt beakadva.

Minden esetre mázlija volt, hogy a vitorlás miatt lassítanom kellett és abban is, hogy valami miatt még elnéztem a napba, mielőtt újra indítottam volna a motort.

Amúgy jó kondiban volt. Talán a legnagyobb “kifogott” halam volt tegnap. 😀 Viszonylag hamar elúszott.

Visszafelé két pályán találtam még némi balint, de nagyon ritkán és nagyon összevissza mutatták magukat és általában nagyon messze tőlem. 😀 Aztán Esztikétől a kikötő felé félúton megállt a motor.

Mióta meg van a lithiumos akkumulátor, most fordult elő először, hogy nullára merítettem, így ha nem is sokat, de evezve tettem meg a maradék utat a kikötő felé.

Legközelebb meg cipelje a csukás cuccot, akinek két anyja van. Teljesen felesleges. Sajnos….

A pakolás egy ilyen hosszú peca után nem éppen a kedvencem és még a 24 humpback shad hangolása is hátra volt.