Ebben a bejegyzésben három pecát foglalnék össze.

Jött a hír, hogy a csónakos pályámon egy torzsás részen beindult a küsz, szépen fogták a balinokat. Már nem tudom miért, de csak két nap múlva tudtam rámenni hajnalban süllők és balinok reményében.

Süllőkhöz kicsit későn értünk ki, de még ott voltak, viszont a balinok nem igazán jöttek akkora számban, mint az előző két napon.

Nekem balintól csak kapás jutott, a cimborám fogott egyet sötétben, míg én a torzsáról lerántott wobbler és előke katyvaszból próbáltam valami használhatót összehozni. Süllőtől viszont nekem volt csak értékelhető kapásom.

Az első a nagyobb humpback shadre még nem akadt meg, aztán a kisebbet olyan szinten leszívta egy, hogy aznap meg kellett hívjam ebédre.:D

Akkor még nem tudtam, hogy ez a wobbler mekkorát fog menni a későbbiekben. És azt sem, hogy milyen nehéz lesz hozzá alkatrészt, terelőlapot szereznem. 😉

Ezt a típust két éve találtam ki, aztán valahogy festett állapotban egy dobozban állt az a 10 darab, amihez volt terelőlapom. Még januárban befejeztem. Egy – egy SFC megtartottam a két méretből, a többit elpasszoltam én hülye. 😀

No de maradjunk a csónakos pecánál. Ahogy fentebb írtam a balinok nem tobzódtak, így megnéztük a két kövezést és az egyiken fogtunk egy – egy darabot kis wobblerekkel. Azon a helyen 90%-ban van egy – egy balin, csak nem mindig lehet őket elkapni. Most el lehetett.

Ha már gasztró, akkor itt van két kép, hogy a harcsákból, amiket elvittem, milyen kaják készültek?

Lecsós harcsaragu barna rizzsel és és burgonyás harcsapogácsa, kapros mártogatóssal.

A következő pecán meghívott voltam. Míg Olivér babrált a technikával egy rontott kapás után leszedtem egy jó balint a kis púpossal.

Neki is volt egy kapása, de aztán sem ott sem a laposon nem mutatták magukat. A nád előtt fogtunk még egy – egy kisebb jószágot és a kő előtt ő fogott egy szebbet, aztán a süllők nyomába eredtünk, hiszen hírt kaptunk egy helyről, ahol szépen fogtak gumival az azt megelőző napokon.

Dobtuk is helyet serényen. Több beállásból kis süllő és köves, meg rontott kapások után nem messze tőlünk kishalfocis jelenetre figyeltem fel. Talán délután kettő lehetett.

Aztán megint robbant és csak robbant a víz. Már szóltam is a cimborának, hogy ha lehet én tennék a süllőkre. 😀

Igazi őrület volt előttünk vagy fél órán keresztül. Végre egy olyan peca, ami minden felszíni csalibuzi horgász álma. Repült ott minden kérem, kishal, nagyhal, fahal, minden. 😀

Elképesztő kapások sorában volt részünk. Ütötték, verték, kicsapták, bombázták, szaltóztak, víz alá vitték a felszíni ketyeréket. Volt olyan, hogy egy húzáson belül három akciónk volt, vagy éppen láttuk, hogy jön a balin a wtd alatt és megállítva azt, elütötte.

A legdurvább talán az volt, amikor cimbora fényképezett, kezemben a hallal, miközben a wtdje a csónak mellett a vízben lebegett és abban a pillanatban, amikor felvette a pálcát, ledurrantotta a balin a felszíni wobblert. 😀

Az utolsó halat az új 7,5 centiméteres jerkkel szedtem ki, ami a minijerk, eggyel nagyobb változata, aztán csend lett.

Próbálkoztunk még a süllőkkel, de már nem voltak ott a helyen, ahol a előző napokban, így tovább keresgéltünk.

Egy kezdődő küszíváson volt pár balin a bokrok, fák árnyékában, de nem adták magukat. Rápróbáltunk a sekélyben gumival is, mert a szonáron volt pár jó jel, de csak tilalmas köves és kis süllő jött így odébb álltunk.

A további keresgélések nem sok eredménnyel kecsegtettek és közben a vihar szele is megcsapott minket.

A nyugati medencében már piros jelzés villogott, nálunk még csak sárga, de gyűltek a randa felhők rendesen. És bár ott kellett volna maradni a küszíváson, nem mertük bevállalni, mert túl messze voltunk kikötőtől és ha kint ér a vihar, abból csúnya dolgok lehettek volna.

Aztán visszafelé egy másik pályán Tünde szemem megint kishalfocira lett figyelmes, vagy 300 méterre.

Először azt gondoltam csak egyetlen balin volt a tettes, mert sokáig nem ismétlődött meg az eset, aztán amikor vonalba értünk berobbantak. Nem volt kérdés, hogy megnézzük a helyet! 😀 Ennek még bele kellett férnie. 😉

Rablás mögé dobtam az új fatheadet. Közben Olivér mondta: Egy, kettő, három, most veri le. És abban a pillanatban robbant a víz, ahogy kellett. 😀

Igazán szép balin volt, amit egy kisebb társa és pár rontott kapás követett. Nem volt akkora a banda, mint amikbe kettő után futottunk bele. Hamar szétcsaptuk őket a sekélyben.

Mire kiértünk szemerkélt az eső, de végül a vihar elkerülte a térségünket.

A következő peca részben ehhez a pályához köthető, csak most abban az irányban egyetlen balint sikerült leszednem a laposon, az viszont olyan kapással szedte le a kis púpost, hogy a lábam is beleremegett. 😀

A halakat végül a másik irányban találtuk meg az alatt a bokorsor alatt, ahol az első napon a kajakos süllővel kezdtem az évet.

Ott ívott a küsz a bokrok alatt, amit csak kis süllyedő wobblerekkel lehetett jól meghorgászni a hullámzó vízben.

Az egyik lyukból 5 halat szedtünk ki egymás után. Az volt a trükk, hogy a bokorhoz a lehető legközelebb kellett dobni, és egy picit süllyedni hagyni a csalit.

Vagy a süllyedő fázisban, vagy az első twitchelő mozdulatba vert bele a legtöbb hal. Szépen fogtunk belőlük, de aztán elcsendesedtek.

Keresgéltünk még süllőket, nem sok eredménnyel, illetve balinokat a nádban, de nem találtuk őket.

Az egyik öbölben azért nagy élmény volt megfigyelni a forgó, farkával sokszor a vízből kicsapó, fészkét tisztogató harcsát.

Visszafelé azért fogtunk még egy – egy halat ha jól emlékszem, de aztán a cimborán úgy dobta fel a bokorra a wobblert, hogy menni kellett érte, ezzel egy időre kivégeztük a helyet.

Kifelé találkoztunk még ismerősökkel. És mivel dumáltunk vagy fél órát, így a hely is nyugton volt egy kicsit és Balázs cimborám szintén eredményes volt a kis fekete humpbackel.

És hogy miért lett ez a bejegyzés címe?

A kishalfocis felszíni pecán azt hiszem végig fülig érhetett a szám a sok rontott kapás ellenére is. És ahogy ott álltam vigyorral a képemen az egyik csalicsere és megakasztott hal után, Olivér csak ennyi mondott:

Ez vagy te!

Igen. Ez vagyok én. 😀

És még szeretnék is lenni jó sokáig és ezért mindent meg is teszek.