Október egy cseppet sem hasonlított a régi ködös –  esős – tiszta vizes – csukázós októberekre. Szinte nyári idő volt a hajnalok kivételével. Napközben vékony kabátban, pulóverben pecáztam. Sokat voltam kint csónakkal, de akadt parti peca is a sorban, ahogy akadtak halak is elég szép számmal és volt meglepetés vendégem is.

Október 11.

Ezen a napon olyan szelet és hullámokat ígért, hogy nem mertem messze menni, pedig kellett volna, ugyanis a szélből, meg a hullámokból aztán szinte semmi sem lett. Ezek az előrejelzések egyre gyatrábbak sajnos….

A közelben azért találtam több szakaszt fullon kishallal, de valamiért a ragadozók nem álltak rá egyik csapatra sem, nagy számban.

Négy csukával, egy szép csapóval és egy minijerkes balinnal zártam a napot, ami dobástávon gázolta el az éppen megütött csalit. 😃 Parádés kapása volt!

A csukák sajnos egyre kisebbek. Októberre eltűnt az a kevés hínár is, a víz meg a legtöbb helyen továbbra is palaszürke. 🙁 Cipelem magammal a jerkeket, csak azt nem tudom minek? 😦

A darabos sügér kanálra azért megidézte bennem a régi októbereket.

Október 12.

Utólag derült ki, hogy tényleg mennem – mernem kellett volna, mert zabált a balin. Ráadásul nem fogtak két kiló alattit és fotó alapján bizony akadt négyes forma is..

Úgyhogy nem volt mit tenni, másnap újra csónakba ültem és a napkelte már a tuti pályán ért, két településsel odébb.

Persze a balinoknak először nyomát se nagyon láttam. 😀

Azért bíztam benne, hogy napkeltével beindulhat a buli, mert a nádas előtti szakasz és a mellette található két kikötő torkolat tele volt kishallal.

Az egyik torkolatban aztán még sötétben megjött az első kapás, majd a második. Az első egy kisbalin volt az SFC szinű kis púposra, a második már egy egészen szép jószág. Aztán sokáig nagy csend következett.

Aztán a csónak előtt, a napkeltében megjött akire vártam. Hatalmas rablás, majd egy igazi nagy balinos burvány mutatta, hogy maradt még jó hal a pályán az előző napi kánaán után.

Annyira tudtam, hogy jó hal és valahogy éreztem, hogy meg lehet. Nem is kellett nagyot dobni, csak úgy lazán, csuklóból egy 5-6 métert és a harmadik twitchbe olyat vert bele, hogy szinte beleremegtem. Aztán pár pillanat múlva a folyamatos húzást egy megkönnyebbülés követte. Tudtam, hogy valami nem stimmel, de éreztem, hogy nem szakadt semmi, viszont se a hal, se a csali nem volt meg.

Az előző peca után, ki kellett volna basznom az összeset a szemétbe. A képen látható állapotban csüngött a kapocs a krimpelt előke végén. 😦

Ipari hulladék….

Kurvára nem szeretek halakkal csalikat megetetni. Főleg nem wobblereket. Vannak akik tök lazán veszik az ilyen eseteket, nekem ez továbbra sem megy. Remélem azért sikerült valahogy megszabadulnia a wobbleremtől.

Az esetet követően fogtam még 3-4 halat, de a mosolyom már nem volt őszinte.

A naphoz hozzá tartozik, hogy a második pályán a nádas előtt volt egy másik csónakos, aki először csak elmotorozott mellettem, de aztán visszafelé megkérdezte, hogy mi a helyzet?

Mondtam, hogy akadt pár balin, erre elkezdte vizslatni a csónakom, hogy nem látja a halakat kikötve. Mondom persze, mert mindet elengedtem.

Aztán kisvártatva elkezdett utánam csorogni a nádfalon és figyelt.

Az egyik rablásra dobva meg is fogtam a balint, mire az ipse a következőt kérdezte:

Olyat lehet, hogy te nem írod be, én meg elteszem? 😀

Felvilágosítottam, hogy nem, mert vagy elteszem magam, ha éppen úgy döntök, vagy elengedem.

Na onnantól nem kellett halat fogni, mert az ipse egy baszom kanállal szétcsapta nekem a vizet. 😦

Vissza is tértem a reggeli helyre. Éppen odaértem, amikor motorzúgásra lettem figyelmes. Olyan sebességgel jött rám a csónak, hogy az ellenfényben is biztos voltam a halőrben, vagy vizirendőrben, úgyhogy letettem a botot és a táskában kotortam az engedély után, amikor a halőr megszólalt.

Szép jó napot! Jaaa, te vagy az. Akkor jó fogást. És mire köszöntem és megkérdeztem, hogy mutassam e a zsugát? Már sarkon fordult és száguldott vissza  második pálya – vagyis az ipse felé.

90%-ig biztos vagyok benne, hogy a mondró küldte rám a halőrt. 😀 Nem az első ilyen eset.

Október 13.

A szél miatt aznapra parti peca jutott. Volt róla infóm, hogy az egyik hajóállomás mellé beállt a balin. De előtte még ránéztem az egyik kedvenc topwater pályámra. Itt totál szélcsend volt, kristály tiszta vízzel, csak éppen a tuti helyen egy pontyos ült. Volt pár rablás, de nem tudtam egyikre se rádobni, csak mellettük kavirnyásztam teljesen feleslegesen pazarolva a drága időt. Ráadásul atomra sütött a nap és kicsit megkésve kaptam le magamról a kabátot, amikor már kezdtem rendesen megizzadni.

Hamar a mólón találtam magam, ahol gyorsan visszakerült a kabát, ugyanis a hátamat telibe kapta a szél. Ráadásul minél kijjebb merészkedtem, annál inkább szakították le a fejemet a széllökések. Hal se volt annyi mint, amire az előző délutáni információ alapján számítottam és a nagyja olyan helyen volt, amit még a minijerkkel is csak éppen hogy elértem. A negyedik halat nem is saját készítésű csalival fogtam, mindig van nálam pár mentőcsali az őszre. Azt egy pörgősfarkú bizbasszal értem el.

A két minijerkest tán a Jóisten tartotta, a humpbacket viszont úgy trafálta el, hogy sokáig nagy halnak gondoltam. Nem voltak valami acélos példányok és még a hátam is jól megfázott a nagy szélben.

Október 17.

Aznap ráérősen mentem ki a vízre. 11 után értem ki és rengeteg akcióm volt. Kb a fele lehetett kézben és volt közte már nem is annyira meglepetés hal is. Egyrészt a kis púpos már nagyon sok csukát adott, másrészt pont ezen a pályán, ugyanígy balinozás közben, talán ha 50 méter eltéréssel, tavaly is leszedte egy a balinok között.

Volt halam húzottra, twitcheltre, megállítottra is, a végén más csak a másodpercekre megállított wobblert támadták. WTD, minijerk és a miniwave minnow se kellett nekik, csak a kis púposra voltak akcióim. Öt óra körül adtam fel, mert ha még egyet kellett volna twitchelnem a csalival, szinte bizonyos, hogy le is szakadt volna a bal karom. 😀

Ez a peca már kezdett hasonlítani arra, amit az őszben szeret az ember, de még mindig nagyon sokat kellett motorozni a halakért, nem voltak úgy igazán összeállva.

Október 18.

Mivel 19.-től négy nap déli szelet, melegfrontot ígért, ami ugye pergető szempontból nem sok mindenre jó, úgyhogy délután leugrottam pár órára.

Nem voltak túl aktívak a halak. Két kisebb balin után jött ez a másfeles forma és volt vagy 5 rontott kapásom.

Csak böködték, tologatták, lekövették a wobblereket.

Aztán este a stég elé bejött egy ivadékraj, amit zabáltak a sügerek.
Elég szépen fogtam belőlük, de sok volt közte a kicsi, így már abba akartam hagyni, amikor megjött a szél.

A kishalakat a hullámzás az aljára nyomta, eltűntek a kisebb csapók és elkezdtek kapni a darabosabbak. Az egész nem tartott tovább pár percnél. A képen látható volt a bandanagy.

Sokan mondogatják nekem már nagyon régen, hogy a sügér milyen finom hal. Nyáron egy horgászcimbora majdnem hogy lehülyézett, hogy a küszíváson fogott darabos csapókat mind elengedtem. Szerinte sokkal finomabb a húsa, mint a süllőnek.

Őszintén szólva sügeret én egyszer vittem haza mióta pergetek, de nem tudom felidézni, hogy mi lett vele. Előtte még kölyökként vittünk haza jópárat az öcsémmel az ásványrárói horgásztáborból, de azok olyan kicsik voltak, hogy azóta sem értem minek?

Nézegettem egy kicsit ezt a halat, aztán végül a balin mellé került. Elvittem mindkettőt.

Az az igazság, hogy a kevés fény miatt (amúgy a képen se látszik) nem vettem észre a halon a fekete pöttyöket, ami a paraziták jele. Otthon vettem csak észre és tele is volt csórikám fonálféreggel. Elég sok hús pocsékba ment, így kicsit sajnáltam is utólag az öreget, de a húsa az valóban elképesztően finom volt. Nem hazudtak a “kémek”. 😀

Ennek ellenére nem vittem azóta haza egyet sem. Igaz pár napra rá megjött a fekete sereg északról, úgyhogy túl sokat nem is kellett rájuk horgásznom a kikötőben. 😦

Október 23.

Aznap, a nyári melegben Olivér meghívásának eleget téve egy másik települést néztünk meg csónakból. Két nappal előtte sikerült igazán jó süllőket csípnie, de azért előtte megnéztük a balinkomákat is.

Süllő ugyan nem jött, ahogy a balinok is szívattak rendesen, de a balinok között a kis humpbackkel megint komoly halat akasztottam, ami ha balin lett volna, akkor biztosan országos rekord :D, de egy idő után már rutinból bemondtam a harcsát. És hát az is volt.

Neki sem kegyelmeztem. 😀

Máig biztos vagyok benne, hogy ha nem baszunk el három órát a semmiben a süllők keresésére, akkor nem egy – egy kézben tartott hallal zártuk volna a napot. De hát vendég voltam. 🙂

Október 28.

Amilyen szeles napok voltak mögöttünk és előttünk, kb. aznap volt esélyem halfogásra. 😔
Sajnos – szerintem totál indokolatlanul fellőtték a piros jelzést – de azért előtte jött 2 pályán 1 szép csapó és 6 balin.

Csak a black metallic színű süllyedő humpbackkel tudtam halat fogni, vagy egyáltalán kapást kicsikarni a saját arzenálomból.

Az utolsó 1,5 órában a viharjelzés előtt már ezt a wobblert sem ették meg. Rengeteg ivadékhal volt a pályán, amit ütemekben zabáltak, néha teljes testtel kivetődve a vízből, vagy éppen mélyről jövő burványok kíséretében, hogy aztán percekig kussoljanak.

Szakadó esőben, de tükör vízen kénytelen – kelletlen visszamotoroztam a kikötőmbe. Mire odaértem kisütött a nap is, de 2 településnyit már akkor sem motoroztam volna vissza, ha leveszik a viharjelzést, ami amúgy sem történt meg.

Aznap történt egy elég vicces jelenetsor is. Már nekem volt vicces, a horgászbot tulajdonosa és a megakasztott balin kevésbé nevethetett, mint én.

Történt ugyanis, hogy a kövezés külső íve előtt megjelent egy csónak, két pergetővel a fedélzeten. Messziről felismertem őket. Éppen odaértek az általuk tutinak gondolt helyre, amikor az egyikük halat akasztott. A másikuk be is mondta, hogy egész jó balin.

Abban a pillanatban a csónak megbillent a hullámzásban és egyszer csak azt vettem észre, hogy a halat fárasztó sporttárs is megbillent és ijedtében rendesen eldobta a botot, hogy megkapaszkodhasson. Nem szimplán le,  vagy elejtette  csónakba, hanem rendesen bedobta a vízbe. Én ilyet még életemben nem láttam.

Nem tehetek róla, de annyira röhögtem, hogy le kellett ülnöm, hogy bele ne essek a vízbe. 😀

Aztán egyszer csak hallom ám az illetőt: Feri nem akarsz idejönni vertikális csalival meghorgászni a medret? 😀