Vasárnap délután van. Az eső szakad, ami még nem is lenne baj, de a szél miatt ma elmaradt a peca. Igaz a héten háromszor voltam és mindhárom alkalommal szoptam eleget. 😀 Pedig a szeptember brutálisan indult. Utoljára 2018-ban volt hasonló csukszezonom. Na de kicsit előre szaladtam, hiszen még csak a júliusnál tartunk. 😉

Több okból is jó lett volna élőben lesztendappolni a történteket, ha nem is napi szinten, de hetente egy bejegyzéssel, mert már nem emlékszem tisztán minden egyes napra, történésre, nem alvásra és hogy éppen mikor voltam mivel szarul? 😀

Amúgy meg elég szar felidézni a történteket, de úgy vagyok vele hátha ez is segít. Kiírom magamból a szart…

Mióta kint vagyok jógázni járok és otthon is csinálom minden nap, egy ideje tolom a fekvőtámaszokat, kisebb súlyokkal erősítek és elkezdtem futni is, ami  az azóta félbeszakadt. Ezt majd később megírom hogyan lehet.

A kutyákkal nagyon sokat mentem az első két hónapban. Ez azóta egy kicsit visszaesett, de a héten elkezdtem újra a sétákat. Ha megállna az eső, vagy legalább csillapodna a szél ma is mennék.

A legnagyobb hozadéka az elmúlt hónapoknak, hogy rengeteget olvastam – olvasok. Főleg horgász – vadász témában, de mellette zenei – önéletrajzi könyvek és Wass Albert írások is a palettára kerültek. Két nagy kedvencem tőle a klasszikusnak mondható trilógia a, Funtinelli boszorkányról és a Mire a fák megnőnek.

Nem rejtem véka alá, hogy talán a legkedvesebb íróm, Fekete István. Elég komoly gyűjteményem van tőle és mindet újra el is olvastam az utóbbi időszakban.

Elsején mindjárt rommá szopattak a halak. 😀

Három különböző helyen, összesen 6 haltól volt akcióm felszíni csalikra. Balinok, sügerek vegyesen. Ütötték, verték, bombázták, gyilkolták, víz alá vitték, tolóhullámmal támadták a felszíni bizbaszokat, de nem akadt meg egy sem. 😀

Július 04-én meghozták a fát. Dejavue érzésem volt! 🤣🤣

Mondtam a fuvarosnak, hogy tavaly hozott egy sünt is, amit a kutyák pár hétre rá a hátsó kertbe beszabadulva megfogtak.  – Csórikámnak el volt  törve a jobb első lába és a hátsó sem működött eleinte. Valószínűleg a fa felnyalábolásával kerülhetett a kisteherautóra és vagy ott nyomódott össze szerencsétlen, vagy a fa kiborításakor sérült meg. Napokig próbálták a kutyáim kibányászni a farakásból, aztán valamelyik éjjel bemenekülhetett a kiskertbe, ahol a betonfal állta menekülésének további útját. Hónapokig istápoltam.

Erre a fuvaros, hogy minek? Hisz túl vannak szaporodva és hatalmas károkat okoznak a kiskertekben.
Már a sünök!? 😲😲😲 Van baj….

Hetekig ott volt a fa az udvar közepén, de idén nem hajtottak ki belőle semmit. Egyrészt azért volt ott hetekig mert száradnia kellett, másrészt nem éreztem az erőt.

Aztán egyik nap azért csak megcsináltam a helyét és megbeszéltem a kölyökkel, hogy ha nem lesz végre 35 fok, akkor be kéne termelni, de lebetegedett. Idén nyáron háromszor volt szarul, ami annyira rá nem jellemző. És jöttek a hírek az újabb covid variánsokról. Ki tudja hányszor kaptuk már el ezt a szart is a variánsaival, mutánsaival együtt? És főleg azt ki tudja, hogy miként hatott a szervezetünkre, elménkre?

Szóval egyik nap otthon volt az asszony. Látom ám, mintha készülne fát rakni. Na mondom az nem lehet, hogy ezt is az asszony csinálja meg egyedül és bár szarul voltam, beöltöztem, elpakoltam mindent az útból és kivettem a talicskát a kezéből.

Ketten raktuk a fát a talicskába, én toltam a helyére, majd raktam fel. És megcsináltuk basszameg! 😀

Tavaly is szarul voltam, amikor a kölyökkel felraktuk a fát és idén is amikor az asszonnyal, de ilyenkor mindig azon agyalok, hogyha ezt meg tudtam csinálni, akkor annyira beteg csak nem lehetek a kurvaéletbe.

De ez egy horgászblog és azért júliusban is horgásztam, ha nem is túl sokat.

Július ötödike peca szempontjából parádés nap volt és mégis volt bennem végig egy megmagyarázhatatlan feszültség, amitől az ember úgy érzi, hogy szétszakad, pedig közben kurvajól kellene lennie.

Olivérrel dumáltunk meg megint egy pecát a kedvenc pályámra, ahová nélküle csak kajakkal tudok kijutni, de ehhez erő még nem volt akkor. (Sajnos azóta sem..)

Mivel restelte magát a legutóbbi késés miatt, így többszörösen bebiztosította a hajnali kelést. 😀

Ennek ellenére számára ez a nap sem úgy alakult…

Előtte 2 nappal részt vett egy bulin, amit nem igazán sikerült kihevernie azóta sem. Valami 1,5 óra alvás után jelent meg reggel, amit csak később a nap folyamán tudtam meg.

Őt szívatták aznap a halak, én viszont Pelso Anyó kegyeltje lettem. 😀

Fogtam két gyönyörű balint a laposon, hátamban a napkeltével. Leszedtem egy a strandi hínárlakó szépséget. Egy távoli rablásnál bemondtam, hogy ez le fogja szedni a WTD-t és ahogy rámentünk, így is lett. Fogtam egy szép csapót is, majd egy rablásra mindketten rádobtunk.

Egymás mellett sétált a két WTD. Pont be akartam mondani, hogy mindketten elbasztuk a dobást, amikor a csónak közvetlen közelébe robbant a víz a kék hátú béka alatt.

Az öt kézben tartott balinból négy igen jó darab volt. Elképesztő felszíni akciók, különböző helyzetekben, szó szerint levadászott – átvert, nagyrészt magányos halak, igazi “imádompeca”, de közben szét repedt a szívem és a testem…

Ok amúgy lett volna a feszültségre, de az ilyen kisebb dolgok már nem basztak fel, minthogy reggelre eldurrant a mellény a kocsiban. 😀 Pedig víz nem érte egy csepp sem.

És akkor jött az email, hogy kész a lithiumos akksim.

Kettős érzésem volt, hiszen örültem, hogy végre készen van és kimehetek saját csónakkal, de közben volt bennem egy feszültség az ára miatt, hiszen fogalmam nem volt róla, hogy mikor lesz legközelebb bevételem? És hát nem volt olcsó.

Viszont az, hogy ennyire szétbaszódott a derekam, sanszosan az ólomsavas akkumulátoroknak is köszönhető. Lehet az aranyérnek se tett jót a dög nehéz akksik több száz méteren át történő cipelése.

Nagyon keskeny stégbejárónk van, ahová stabil, keskeny nyomtávú, nagy súlyt elbíró húzóskocsit maximum csináltatni lehetett volna, de kivel?

Másrészt a kocsit hová tettem volna, amíg horgászok?

Ja és a vízszint annyira lent volt tavaly, hogy ki és beszállni is élmény volt a csónakba, nemhogy a dög nehéz akksikat be és kiemelni.

Szóval eladtam mindkettőt töltővel együtt még év elején és örültem az új “jövevénynek”.

Nyolcadikán meg is ejtettem az első pecát saját csónakkal, igaz későn indultam, mert a fiam nyáron pultosként melózott és sokszor reggel 5 után hozta haza az autót.

Mivel a közeli pályákon nem találtam halat, így megindultam és közel nyélgázzal mentem a települések között.

Kicsit későn találtam meg a balinokat, de azért egy kijött két akcióból.

Az akksi meg? Azóta is imádom! 11 kiló. A világ “végére” elmegyek vele és amikor kikötök még 36%-on van. Igaz aznap ekkora távot még nem mentem, de kurvára tetszett már elsőre.

Dimenziókapuk nyíltak meg! 😀

Sok típust megnéztem. De végül egy olyan darab mellet döntöttem, amit Olivér már második éve használ. Életem egyik legjobb döntése.

Tizedikén már nem bírtam magammal. Az alvással úgyis hadilábon álltam még mindig, így egy megérzésre hagyatkozva belenéztem csónakkal az éjszakába.

8 süllő, 7 nagy sügér és 1 balin volt kézben. 😍 Három halat fényképeztem, mert nem akartam időt pazarolni.

A legszebb süllő teljesben 56 centiméteres volt, ami küsziváson már igen jó méretnek számít és az egyik legkisebb csalimat vette le. 😉🙂

Mindig ugyanott rabolt. Tudtam, hogy jó hal, de semmi nem kellett neki. Közeledett az az utolsó 5-10 perc nagy zaba és akkor beugrott, hogy tavaly is volt több olyan pecám, amikor a kis 5,5 centiméteres wave minnow bizonyult a nyerőnek. Második dobásra lekente. 😀

A csapó meg brutális dagadt jószág volt és tök sötétben verte le az 5,5 centiméteres waveshadet.

A balinok getzik voltak. 5/1 jött ki, igaz rendes kapás ebből csak 2 volt.
Odafelé szembeszél, aztán megfordult így visszafelé is. 🤣🤣 Imádom ezt az akksit! Drága – drága, de szerintem nagyon megérte. 💯😉

A képek nem valami jók, ahogy az előző bejegyzésekben találhatóak sem, de itt még nem vittem a nikont, csak telefonnal fényképezgettem, a képek hol ilyenek, hol olyanok lettek. Nem sok energiát fektettem beléjük.

Az utolsó kép alapján biztos lesz aki felhördül majd, hogy na ez is egy hentes! 😀

Ha valaki így gondolja az legyen az ő baja, az egyre kevesebb hús helyett, bizony egyre több halat eszem, ennek ellenére bármikor – bárkivel – bárhová el tudok menni egy C&R pecára. Nincs bennem kényszeres halgyilkolás. Viszont simán meg tudom azt is tenni, hogy ha megfogtam azt, amit konyhára szánok, nem baszogatom tovább a halakat, hanem hazamegyek. 😀

Amúgy meg a gyógyulás fontos része, hogy el kell jutni oda, amikor leszarod, hogy ki mit gondol rólad. Túl sokat foglalkoztam az évek alatt, a hülyék véleményével, teljesen feleslegesen.

Tizenkettedikén megint megindultam.

A keleti szél nem segített süllő témában, csak 2 kicsit fogtam. Hajnalban aztán megint megjöttek a disznó sügerek. 💯😍
Majd sikerült elcsípnem három balint.

A hullámzásban brutális kapásokkal jelentkeztek. Öt halat láttam rabolni, abból kettőt első dobásra leszedtem, a harmadikat másodikra. Az egyik balin most is ugyanott dolgozott, mint legutóbb. Akkor rám se hederített.

Aztán a kikötő felé találtam egy kisebb küszivást, rajta 4-5 darab balinnal.
Jött is az árny a humpback után, úgyhogy megállítottam az apró wobblert, egy gyönyörű sötét hínárlakó balint látva – nem csak lelki – szemeim előtt.

Bár ne tettem volna…

Ugyanis egy jó hármas csuka volt az a balin, tarka gúnyával és tűhegyes fogakkal.
Ő volt a gyorsabb. Nem tudtam előle elrántani a fahalat. 😢😔 A kapással vitte is a csalit, ami adott már vagy 30 halat. Balint, domit, nagy sügeret vegyesen a fél év alatt, mióta lejött a forgatóról. 😭😭😭

R. I. P.

Hosszú idő után, így “kényszerből” készítettem is hármat saját célra belőle. Avagy a wobbler, aminek a készítése közben “elfogyott a festék”. 😀

 

Július 17-én megint kint voltam. 😀

Éjjel a kettőkor “sügeres kövön” első négy dobás, három csapó. Éjjel kettőkor! 😁😮 Aznap nem jöttek nagyok, de összességében fogtam vagy húszat.

Aztán egy beton móló és a kövezés határán, a móló végén található lámpa által bevilágított területen elkattantak a halak!!!

A picsányi vízben, vagy éppen a beton alól kirontó süllők mellett 5-6 darab 3 kiló körüli – feletti balin zabált a fényben. A balinok sokszor szinte nekiúsztak a csónaknak. A süllőket láttam ahogy villámként kiváltanak a beton alól, odavernek és vissza. Vagy éppen a kő mellet kizúztak a sekélybe.

Az egyiket láttam ahogy beáll a beton és a kő határára, ahol a legtöbb süllő rablás volt.
Fejbe dobtam. 😁

Rádurrantott, de nem akadt. Volt 5-6 látott lekövetésem süllőktől.
A balinok meg rajtam nevettek. 😁 Szerintem még most is. 🤣🤣🤣

Ezen a helyen kétszer fordultam meg az éjjel, de csak egy csapót bírtam fogni.
Egy másik kövön, ahol volt 2-3 jó hang is, sokkal kevesebb küszön, fogtam két kis süllőt.

Egy harmadik kövön meg egy balint és 5-6 csapót napkeltében.

Hiába mentem végig olyan helyen, ahol sötét volt és a küszök ott álltak és csomópontokban ívtak, nem volt rajtuk éjjel szinte semmi….

Mivel akkor még nagyon nem bírtam a hőséget, így hat óra előtt kijöttem.

És az a belső feszültség ott dolgozott bennem, hogy mi lesz, ha egefül, mellény nélkül a vízen rosszul leszek?

Elképesztő mi ment a lámpa alatt. Brutál küszivás, rengetek nagy vörösszárnyú, dévérek és sajnos törpeharcsa rajok cikáztak. Több 10000 hal volt ott küszökkel együtt, azon a kis területen.

Az elején 5-10 másodpercenként raboltak , volt hogy egyszerre több süllő is, de szinte csak a lámpa alatt.

Ahogy jött a nap a süllők bent durrogtak tovább a beton alatt. És nem jöttek kis sem mélyen járó wobblerre, sem néma, vagy csörgős vertikre.

Sok mindent láttam már, de ez az egész elképesztő és szürreális volt!
Két halat fotóztam összesen.
Egy úszós cuccal, kishallal gyanítom, hogy 5 perc alatt meg lett volna a kvóta. 😁 Elég lett volna a beton elé betenni. 😉

Egyszerűen a wobblert 10-15 centi hosszan lehetett a kapászóna epicentrumában húzni. Az meg nagyon kevés….

Amúgy le kellett volna sz@rni az első próba után a lámpás helyet, de hallottam a csattogást a másik kövek előtt állva és visszamentem. A két merőleges kövön is volt egy – egy jó hal kevesebb küszön, azt kellett volna erőltetni. De utólag könnyű okosnak lenni….

Ebben a hónapban ez volt az utolsó pecám. Szerintem még nem voltam kész ezekre az éjszakákra, sem testben, sem pedig lélekben és szétcsúsztam megint.

Nem tett jót a lelkemnek az sem, hogy a második fészekalj rozsdafarkú bepusztult. Az utolsó már egy napja hallgatott, amikor a fészket megnéztem. A meleg, vagy valami mérgezett – lepermetezett rovar lehetett a végük? Ki tudja….

A körzeti dokinéni  azt javasolta, hogy vegyek be nyugodtan napi három frontint, a 0,25-ös úgyis csak kezdő adag, aminek a felével néha éltem, egészen addig mik ki nem próbáltam az egyik pecás által ajánlott macskagyökérből készült, pellet szerű granulátumot. Az sokszor segített.

A kétségbe esés olyan mélységekbe tudja taszítani az embert, hogy amikor megint visszaesik, kipróbál mindenféle szart.

A csalis pénzem egyre fogyott, a családi kasszát meg több hónap semmittevés után már nem volt pofám jobban apasztani, így eladtam pár cuccot, amit lehet hogy amúgy nem kellett volna és elkezdtem természetgyógyászt keresni.

Voltam is három különböző embernél, hogy milyen eredménnyel?

Megírom majd az augusztusi részben és valószínűleg átcsúszom egy kicsit a szeptemberbe is.

Furcsa amikor rád néz valamelyik kutyád és látod a szemében azt, hogy : Vigyél már sétálni főnök? és te nem bírsz megmozdulni sem…

Az utóbbi években nem volt rá példa, de a születésnapomon nem horgásztam egy percet sem. Ez is eléggé szarul érintett. 😦