Tilalom kezdete előtt két nappal még tettem egy próbát. Az utolsó fél órában végre megtaláltam őket. A csalit is, ami kellett nekik. És ettek. Egy kivételével mind pendülős kapással jelentkezett, amit a kis finezze a tenyerembe vezetett. A legnagyobb teljes hosszában 26 centis példány nagyon keményen süllősen vert oda, és a hideg víz ellenére küzdöttek rendesen. Hosszú volt ez a három hónap. Ez a 10 halacska, igaz csak rövid időre, de visszahozta az életkedvem. Most megint két hónapig nyugtuk lesz, mert az április elég szeszélyes partról csukafronton. Néhány domolykós pecával, és csalikészítéssel valahogy csak túlélem. Nagyon várom a májust. Jobban, mint valaha!