Mostanában csak a barkácsolás? Semmi peca?
Tudom, tudom a jég… Vigaszként legalább olyan zegzugos részeken is lehetett barangolni, ahová csónakkal nem megy az ember. 🙂
Szevasz Uram!
Ilyen hosszú, kemény tél gyerekkorom óta nem volt abban biztos vagyok!
Sajna nem csak a peca, hanem a barangolások is elmaradtak! 😦
Amikor elhatároztam, hogy veszek korit a gyereknek és magamnak elrúgták az edzésen a lábát. Aztán hazahozta a suliból az influenzát, aztán meg újabb kórt. Úgyhogy most van az az állapot, hogy ne jöjjön már több csapás! 😀
Szóval annak ellenére, hogy itt vagyok mellette még nem igazán láttam a téli Balatont csak képeken. 😦
Hétvégén Fehován voltam.
Barkácsolni sem volt idő, erő már pár hete. Talán a hétvégén.
Várom a tavaszt. A végén elő kell venni a meccsbotot, meg domolykózásra van esély, ha jó lesz a vízállás.
A nagyüzem majd csak májusban indul, bár tavaly is csak a közepétől adta magát.
Először is jobbulást! Sajnálom, hogy a fent említett módon alakultak a dolgok nálatok, mert a téli Balaton (is) csodás. Szerencsére sikerült pár napot ott töltenem, és a horgász cimbora is meglátogatott. Vágtunk léket is – akkor épp 30 cm vastag volt a jég, pedig még nem is voltunk a leghidegebb időszak végén – persze nem fogtunk semmit, de ezen nem is csodálkoztunk, hiszen most próbálkoztunk ezzel a műfajjal először. Voltaképpen alig horgásztunk, mert mindent meg akartunk nézni: a rianásokat, a nádas eldugottabb öbleit, titkos járatait. A legviccesebb egy barkóscinege volt, ami a nádasban előttünk csetlett-botlott a jégen. Egyáltalán nem félt tőlünk, és vagy elfelejtette, hogy tud repülni, vagy egyszerűen csak ő is élvezte a jégen csúszkálást. A gyerkőcök meg hihetetlenül élvezték a szinte határtalan korcsolyázás örömét.
A jég miatt a hagyományosnak tekinthető februári horgászhétvégénk nagy valószínűséggel elmarad, de sebaj, mert megállapítottuk, hogy egy ilyen tél után úgy fogunk örülni a tavasznak, mint még soha (vagy legalábbis nagyon régen).
SteveOlureS 
Mostanában csak a barkácsolás? Semmi peca?
Tudom, tudom a jég… Vigaszként legalább olyan zegzugos részeken is lehetett barangolni, ahová csónakkal nem megy az ember. 🙂
Szevasz Uram!
Ilyen hosszú, kemény tél gyerekkorom óta nem volt abban biztos vagyok!
Sajna nem csak a peca, hanem a barangolások is elmaradtak! 😦
Amikor elhatároztam, hogy veszek korit a gyereknek és magamnak elrúgták az edzésen a lábát. Aztán hazahozta a suliból az influenzát, aztán meg újabb kórt. Úgyhogy most van az az állapot, hogy ne jöjjön már több csapás! 😀
Szóval annak ellenére, hogy itt vagyok mellette még nem igazán láttam a téli Balatont csak képeken. 😦
Hétvégén Fehován voltam.
Barkácsolni sem volt idő, erő már pár hete. Talán a hétvégén.
Várom a tavaszt. A végén elő kell venni a meccsbotot, meg domolykózásra van esély, ha jó lesz a vízállás.
A nagyüzem majd csak májusban indul, bár tavaly is csak a közepétől adta magát.
Először is jobbulást! Sajnálom, hogy a fent említett módon alakultak a dolgok nálatok, mert a téli Balaton (is) csodás. Szerencsére sikerült pár napot ott töltenem, és a horgász cimbora is meglátogatott. Vágtunk léket is – akkor épp 30 cm vastag volt a jég, pedig még nem is voltunk a leghidegebb időszak végén – persze nem fogtunk semmit, de ezen nem is csodálkoztunk, hiszen most próbálkoztunk ezzel a műfajjal először. Voltaképpen alig horgásztunk, mert mindent meg akartunk nézni: a rianásokat, a nádas eldugottabb öbleit, titkos járatait. A legviccesebb egy barkóscinege volt, ami a nádasban előttünk csetlett-botlott a jégen. Egyáltalán nem félt tőlünk, és vagy elfelejtette, hogy tud repülni, vagy egyszerűen csak ő is élvezte a jégen csúszkálást. A gyerkőcök meg hihetetlenül élvezték a szinte határtalan korcsolyázás örömét.
A jég miatt a hagyományosnak tekinthető februári horgászhétvégénk nagy valószínűséggel elmarad, de sebaj, mert megállapítottuk, hogy egy ilyen tél után úgy fogunk örülni a tavasznak, mint még soha (vagy legalábbis nagyon régen).