Furcsa álmom volt egyik éjjel. Az a típusú éber álom, amikor nem is tudod eldönteni igazán álom, vagy valóság? Napok óta nem alszom, és nem látok a takonytól, a lealapozott wobbler pedig festékmellényére, és gyantakabátjára várt. Hétfőn, kedden még elmentem dolgozni, de szerdán már nem. Ugyanis előtte éjjel álmomban wobblert festettem. Felkerült a mellény, és a kabát is. Aztán furcsa hang keltett ebből az éber kómából, és már tudtam, hogy a fiam elkapta. Na nem azt, amit én, hanem a hányós járványt. Olyan mennyeiségű cucc jött belőle, mint 16 éves koromban 10 elfogyasztott sör után a devecseri Hollywoodoo koncert után. 😀

Szóval szerdán egymást überelve nyűglődtünk otthon. Hogy ki kire figyelt az sokszor kérdéses volt. De este nem bírtam magammal, és az álomból valóság lett. Ő már jobban van, én ma meglátogatom a dokinénit. Ilyen az amikor a kollégák betegen járnak be dolgozni, és lefertőzik az egész osztályt.