Mivel a balinok továbbra sem mutatják magukat, ma munka után ismét a kedvenc kis csíkos útonállóim mellett tettem le a voksot. A 13:25-ös vonattal irányba vettem a Csopaki kikötőt reményekkel telve. Még a fejkamerát is magammal vittem jó felvételek reményében. Két autó már kint állt a bejáratnál, de gondoltam ők nem fognak zavarni. Hamar rádöbbentem, hogy nem jól gondoltam. Az idő sem volt túl ideális. Verőfényes napsütés és kristálytiszta víz fogadott. Nem volt egyszerű a dolgom. A nagy kopyto esélytelen volt, így a nimfa került a kapocsba, amire már voltak jelentkezők nem túl nagy méretben. Közben a két kisöreg csalihalat kezdett fogni a csónakok között, nem túl nagy sikerrel. Néhány sügéret is kifogtak csontival. Két srác közben evezett befelé megbolygatva a pályát. Két-két szép közel kettes süllő volt a zsákmányuk, de nem voltak túlzottan elégedettek. Az egyik elmondása szerint tegnap 17 sügéret fogott. Gondoltam az nem sok, annyit én is kiimádkozok valahogy, de kiderült, hogy 17 akkorára gondolt, amit el is vitt, a kicsiket szórta vissza. Nem voltam túl boldog, hogy a banda nagyokat elhordták, de a szabályok engedik sajnos. Azért vagy 30 darabot sikerült ma is kivadásznom a szűk két és fél óra alatt. Voltak köztük egészen aprók, és egy két szebb példány is.

Íme egy összeállítás a lefényképezett halakról:

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Közben újabb horgászok érkeztek, akik kishalfogó hálókat leengedve még inkább megbolygatták a pályát. Mivel hat órára haza kellett érnem, így lassan pakolni kezdtem.

Nem volt ez rossz peca így sem!