Volt az a peca, ahol ez a fenti lépen látható pazar hal is jött. Úgy volt, hogy másnap is megyek, de aztán jó sokáig csak a szopás jutott. 😀

Konkrétan rá 2,5 hétre horgásztam legközelebb, akkor is csak egy kicsit és azért, mert már az első napokon elhatároztam, hogy én még egyszer nem leszek annyira szarul, mint pár éve és a kórháznak még a közelébe sem megyek.

Na de másnap még nem a covid miatt nem horgásztam, hiszen akkor még azt sem tudtam, hogy megint bekaptam a legyet.

Egyébként a fenti peca előtt egy nappal, egy veszprémi cimbora vitt el tőlem csalikat személyesen.

Nyilván beszélgettünk is, legalább 15 percet.

Ő másnap 38,8 fokos lázzal kelt. Nyilván 100%-ra nem állíthatom, hogy tőle kaptam el (ráadásul ő negatív tesztet produkált), de azon a héten a frissen műtött kutyámat őriztem, így csak az esti sétákra mozdultam ki.

A családtagjaimon és az autószerelőn kívül senkivel sem találkoztam, így elég nagy az esélye.

Szóval a másnapi peca még aznap este dugába dőlt. A fiam aznap vitte első randira a barátnőjét Almádiba és este a kocsi nem indult.

A jelenségből, én az akkumulátor hibájára tippeltem, amit másnap reggel a szembe szomszéd, autó szerelő meg is erősített.

Rendes volt mert levitt, a kocsit meghoztuk és hétfőn dél körül itt volt az új akkumulátor, jóárasítva, díjmentesen beszerelve.

Este szarul aludtam, de ez nálam nem újdonság. 😀

Másnap a műhelyben nem melóztam, mert a pénteki börzén elkelt wobblereket csomagoltam.

Este fel is adtam a foxos csomagokat, de akkor már rázott a hideg, úgyhogy két algoflex kíséretében jól kiizzadtam magam az éjjel.

Kedden úgy keltem, mintha kicseréltek volna, hatvan darab mini pencillel el is jutottam egészen addig, hogy a drót és a súlyozás is be volt ragasztva.

Á mondom, legyűrtem bármi is ez, de aztán éjjel megint szakadt belőlem a víz.

Mivel másnapra leállt a szél, így reggel a torna után, összetakarítottam az udvart, majd reggeli után kihézagoltam a hatvan wobblert, azzal, hogyha továbbra is ilyen jól leszek, akkor le is csiszolom.

Ebéd után, aztán elaludtam a széken olvasás közben és arra ébredtem, hogy kurvára fázok, így idén először befűtöttem a cserépkályhába.

Nekem vagy 15 éve kivették a mandulámat, azóta nem voltam lázas. Na délutánra megjött az is.

Másnapra bedurrant a torkom, kiszakadtak a végtatjaim és a kezembe akadt egy covid teszt, amin nem telt 10 másodpercbe sem, hogy megjelenjen a második csík is.

Ahhoz az időszakhoz képest, amikor annyira lepusztultam, egy dolog változott.

A hozzáállásom.

Akkor majdnem megdöglöttem. És ez nagyrészt annak köszönhető, hogy fejben is teljesen szétestem.

Most elhatároztam, hogy nem hagyom magam és nem fekszek le nappal, csak ha nagyon szükséges. Minden nap sétáltam. Még a legszarabb napokon is mentem 5-7000 lépést. Az ötödik napon már tornáztam és bár a hetedik napon már éreztem, hogy a covid kihozta aranyoskát is :D, aznap közel 20000 lépést mentem két ütemben, ami 16,5 kilométernek felelt meg.

Ja és persze táppénzen voltam, idén másodszor.

Amikor a csuka szétvágta a kezem, 3 hetet voltam táppénzen. Kurvára megérte, mert a három hétre kapott 42000 forint, még arra se volt elég, hogy éhen ne haljak. 😀

Az asszony totál kész volt, amikor mutattam neki a pozitív tesztet, de amikor felhívtam a dokinéni, nagyon csinos asszisztensét, közölte, hogy nincs erre már semmi protokoll. Aki jól van a családban, az mehet ahová akar. Különben is lehet, hogy nem is covid, sőt hát a covid… (itt éreztem, hogy keresi a szavakat)

Mondom, tudom, egy túlhájpolt influenza.

De hát mondja ezt azoknak, akik szó szernit beledöglöttek, vagy megrottyantak tőle.

Szóval a covid kihozta aranyoskát, majd megjött a másik barátom a reflux és szarakodott a vérnyomásom is két napon keresztül.

Kurva kemény úgy súlyzózni, hogy a valagad vége kilóg, viszont nekem a vérnyomás kilengéseken nem a gyógyszer meg a nyugtató segít, hanem az, hogy felmegy a pulzusom, izzadok, mint a ló. Az helyre rak pár perc alatt.

Volt olyan sétám, amikor annyira szarul voltam, hogy legszívesebben a felénél lefeküdtem volna a betonra, megdögleni. 😀

Ehhez képest rá 3 hétre már újabb kész wobblereket postáztam.

Azóta is vannak köhögő rohamaim és vannak szarabb napok, de dolgozom és a hideg ellenére nagyon tanulságos és halas, vagy éppen kevésbé halas pecákon vagyok túl.

Ráadásul nem “csak” sügereket fogtam ebben a két hónapban, hanem süllőket is. Wobblerrel!

Amúgy az elmúlt két hónap kálváriája nem a coviddal ért véget. 😀

Megdöglött a fűnyíró, a kompresszorom kilehelte a lelkét. Beszart a porszívó. A kutyából eltávolított daganat, rákos, de mivel jól sikerült a műtét, így nagy esélye van. Bízni kell!

A héten meg beszakadt a gyereknek a közelítő izma a combjában.

Elégettem a kávéfőző kábelét mert túl közel került a szendvics sütőhöz, meghalt az egyik hajszárítónk és egyik reggelre megállt a gázkazán is.

Na de csak pozitívan! 😀 Illetve pont hogy negatívan, na. 😀

Milyen érdekes, hogy ilyenkor a negatív, a pozitív. 😀

Szóval november 19.-én úgy döntöttem, hogy én bizony kimerem a csónakot és megnézem a sügereket.

Sokat ugyan nem fogtam, de ha már kimaradtam a novemberi balindömpingből, legalább újra halas lett a kezem.

Gyakorlatilag ugyanaz a kis öböl és környéke tartja a sügeret jó ideje és onnan lehet kivarázsolni őket buzerapecával.

Annyira bent állnak az öblöt körbeölelő nádban, hogy egyrészt víztisztaság függő, hogy kimozdulnak e?

Másrészt a megfogott darabszám nagyon változó.

Volt, hogy csak kettőt fogtam, de volt, hogy tizenötöt.

Mivel itt még nagyon hullámzott az állapotom, ezért legközelebb, december elején horgásztam.

Itt a legegyszerűbb, ha idézem, amit a facebookra kiírtam:

“Ez a két kiffogott két sügér, egész biztosan, életem két legdrágább hala lesz, ugyanis sikerült belefutnom, egy fix trafiba. 🤣🤣🤣

Egy általam lassan hajtónak nevezett marha ment előttem jó ideje. Végre meg tudtam előzni.
Tudtam is, hogy 70-es tábla jön a bukkanó után, sőt azt is, hogy múlt hónapban oda telepítettek egy fix trafit.
De annyira örültem, hogy nem kell tovább 60-al cammogni, a 90 helyett, hogy belecsúsztam. 🤣🤣

Mire fékeztem, már mutatta is a lekonyuló, piros “vigyort”. 🤣🤣🤣
Kérdés, hogy mennyivel mért be? 😀

Szép karácsonyi csekk lesz az ajándék. Még úgy sem mértek be soha, itt volt az ideje. 😀
Muszáj volt menni, hiába a szűnni nem akaró derékfájás, meg a köhögés.
Nem csak a peca miatt, hanem mert a mára jósolt eső után, buvárok kellettek volna a csónak kimeréséhez.🫣😀😂”

A csekk azóta nem jött meg, így az is lehet, hogy megúsztam. 😀

December tizedikére volt időpontom a barbárnőhöz. Csak ki kell valahogy nézni Karácsonyra. 😀

Utána megint a kikötőben találtam magam.

Bő másfélóra termése van a képeken.
Klasszikus buzerapeca. 😀

Volt olyan hal, amiért közel egy percet emelgettem, rezegtettem a kis gumihalat egyhelyben.
Szóval idegörlő, lassú peca volt, de végre egész jó darabszámot fogtam és nem volt benne méret alatti példány.

A legnagyobb hal, egy 8-9 centis süllőivadékot öklendezett vissza.

A kishalak nullára eltűntek a stég környékéről, a sügereket kb. 3 négyzetméteren fogtam.

Nem mozdulnak ki a nádból, így sajnos beszaggattam 3 szereléket.

Nem volt rossz az átlagméret és a darabszám sem és fogtam végre egy egészen szép darabot is.

Másnap is mentem.

Megnéztem egyet, a még megmaradt, parti sügeres pályák közül, ahol nagy halra is van esély, dobós pecával, illetve ránéztem a móló csukáira is, de inaktívak voltak, így végül a betlit elkerülendő, naplemente előtt megint a kikötőben találtam magam.

Kellett az élénk színű csali a kicsit zavaros vízben és az egyre fogyó fényviszonyok mellett.

A darabszám az utóbbi évek tekintetében, parádés volt, de az átlagméret az előző pecákhoz képest, csökkent.

Volt hogy 5 halat fogtam zsinórban egymás után. Nem mondom, hogy a régi időket elevenítette fel, de ilyen pörgős sügérpecában rég volt részem.

Persze a sötéttel aztán, a mókának is vége lett.

Valahol a nádban kell legyen süllőivadék, hiszen a legnagyobb hal, megint “felböfögött”, egy kis süllő tetemet.

Közben jöttek a hírek süllőkről Küzdős pecákon egy – egy darabok, partról, sötétben, hidegben, eleinte gumival, ami annyira nem pörgetett fel.

De aztán elkezdték fogni wobblerrel is. Az egyik törzsvevőm, fogott egy igazi wobblere álomhalat is, igaz gyári csalival.

Fogalmam sem volt, hogy bírnék e egy ilyen pecát, így egészen, december közepéig őrlődtem a dolgon, de aztán előszedtem a thermo cuccot, főztem egy nagy termosz teát és neki a víznek. 😀

Úgy terveztem, hogy este tízig maradok, amiből végül tizenegy lett, de a parti viszonylatban igen jó, 2,30-as halat, 10:01-kor fogtam meg, igaz, nem klasszikus, felúszó wobblerrel, hanem gyári vertikkel.

Mint kiderült, ha maradtam volna, még másfél órát, akkor felúszó wobblerrel is lett volna esélyem, hiszen akkor indultak be igazán.

Elsőre viszont nem éreztem több erőt magamban.

Három kapásom volt. A második nem akadt meg, a harmadikra sokáig életem, partról akasztott süllőjeként gondoltam, de aztán a fejrázások, annyira furcsák és túl rövidek lettek, hogy a jó süllő, hamar átváltozott, egy farokba akasztott pazar compóvá.

Muszáj volt , lefényképeznem.

Másnap el is készült a süllő és elkészítettem az utolsó adag harcsát, a feleségem nagy kedvencévé vált, harcsatepertőnek.

A kutyák is jól jártak, mert harcsafej is került a sütőbe. 😀

Volt két süllőmentes betlim is. Az egyik alkalommal, az enyhülés miatt bemozogott a 40-60 dekás egyedekből álló dévérraj és nem lehetett tőlük horgászni. Kézben tartott féderezésnek tűnt, ahogy a lassan süllyedő vagy húzott wobblerekbe akadtak a haltestek,

Egyet fogtam rendesen szájba, gumival is, de aztán inkább hagytam a fenébe az egészet.

A hajnali pecának viszont az volt az előnye, hogy hazafelé megnéztem a csapókat is.

Az akvárium tiszta vízben, messziről láttam az öbölben úszkáló csíkosokat és ahogy közelítettem ők is megláthattak, érezhettek engem, ahogy a recsegő deszkákon közeledtem.

Az összevissza cikázó darabok közül kiszedtem egy kisebbet, majd egy közel harmincast láttam keresztben elúszni.

Konkrétan 1,5 perc buzera következett a dzsungelben.

Leteszem, emelem, rezegtetem, leteszem, hagyom, emelem, leteszem, emelem, rezegtettem, aztán egyszer csak nem bírta idegekkel, a csak sejtett hal és bamm leszedte.

28-as volt, teljes hosszban, az idei legszebb.

Ott feküdtek a sügerek, az öblöt körbe ölelő nádban, kettesével – hármasával, de semmire sem voltak hajlandóak kimozdulni.

Azért a bandanagynak így is felettébb örültem.

A másik alkalommal egy tükör vizes éjszakát sikerült választanom. Napkelte előtt volt ugyan egy pár rablás a közelben, de a feszített víztükör nem kedvezett. A rablások 95%-a 40-60 méteres távon, elérhetetlennek tűnt.

Két rendes kapásom volt a saját vertikemre. Azzal kapargattam a szélét a halak zömének, de a felszín közelében húzott wobbler, szerintem túl gyors volt a halaknak.

Volt még két piszmogás, ami talán lehetett kapás, de aznap reggel a kishallal horgászók is kevés zsákmánnyal térhettek haza.

Legközelebb megint este mentem. Vagy 2 órát szórtuk a vizet, feleslegesen, aztán meglettek a tüskések, más területen, csak éppen a wobblereim maradtak érintetlenek.

Egy japán csali, kínai másolata volt aznap a nyerő. Szégyen szemre, kértem is egyet kölcsön, hogy kipróbáljam.

Alig egy óra alatt, négy süllőt adott, úgy hogy közben, vissza – vissza tettem a saját minnowt, amit a lehető leglassabban vezettem, de érintetlen maradt.

Totál ki voltam fogyva halügyileg, így amikor éjfél után megfogtam a negyediket, köszöntem szépen, visszaadtam a kölcsön wobblert és hazamentem.

A négy halat nem volt gyenge éjjel, fagyban megpucolni, de a vajas pirítósra ráfektetett, párolt és lepirított, friss süllőikra miatt már megérte.

A fenti képen a halak már nem éltek. Nyilván a mólón nincs fű, viszont a szabály, az szabály és a halaknak is jobb így, mintha haldokolva tátognának, hazáig a vödörben.

Az az igazság, hogy életemben nem adtam senkinek halat, de az autószerelőnek a segítségért cserében ígértem egyet. Egyet a következő két napon, meg is ettem, így csak kettő került a hűtőbe.

A halak a nagyon lassú csalira reagáltak. Kettő megtolta és után ledurrantotta, kettő pedig úgy gyilkolta le, mint küszíváson.

Gyakorlatilag nemhogy a wobbler veretését, még a súlyát se nagyon érzi az ember a zsinór végén. Éppen csak mozog és így szedik le a belassult halak, a hideg vízben.

Ehhez az egészhez nagyon koncentráltnak kell lenni. Annyira azért nem szar, mint a DS. 😀

Nekem nincs ilyen wobblerem, de most majd lesz.

Meg van a motiváció, egy újabb, az ediigi fahalaimhoz képest, más tulajdonságokkal rendelkező, süllős wobbler készítéséhez.

Aznap dumáltam Zoli barátommal. Mondtam neki, hogy ez mennyire égés. 😀

De aztán megnyugtatott, hogy szerinte egyáltalán nem az. Náluk a csatornán is pont ezt és egy másik japán csalit eszi télen a süllő és pont ezért készített egy hozzájuk hasonló tulajdonságú wobblert, ami ugyanúgy működik.

Ja és feltette a kérdést, hogy nincs e navylures “laposfarkúm”, de akkor az a wobbler, már a dobozomban figyelt. 😉

25.-én este a gyerek lelépett a barátnőjéhez, az asszony meg a kutyákkal a Mamma Miia-t nézte. 😀

Nem volt mit tennem. Mentem. 😀

Kilenc fele értem le. Mindenhol raboltak. Ha nem látom el sem hiszem.

Ilyen decemberre ember nem emlékszik a környéken!

Az előző napon, persze szereztem egy kínai asura másolatot, de 10 perc üresjárat után a laposfarkúra cseréltem.

Nem egy távdobó csali, de mivel voltak hangok egészen közel, ezért adtam neki egy esélyt.

Talán az ötödik dobást után, le is szedte a lenti képen látható darab, a gyök kettővel húzott wobblert.

Az az igazság, hogy ez a wobbler, egy nagyon régi darab, de az első próbákon nekem nagyon lassúnak tűnt, alig veret(nyilván nem kifejezetten állóvízre készült), de most pontosan ez kellett.

Egy horog, totál szájszélbe. Mondtam is a többieknek, hogy nehéz esténk lesz.

Ezt arra is alapoztam, hogy a szél kezdett teljesen leállni, a vízfelszíni, pedig kifeszült, mint a beton, amit a kőműves elsimít.

A halak egyre csendesedtek, majd egyre távolodott az a pár hang is.

Nekem két kapásom volt még a 7,5-es, saját készítésű, wave minnowra. Ami a kőlábnál tolta meg, azt elizgultam és túl hamar vertem oda, a másik pedig annak ellenére nem akadt meg, hogy lebombázta a wobblert, vagy 20 méteren.

Fél egykor adtam fel, úgy hogy 10 után már nem sok esély volt a halfogásra.

A hat pergető összesen négy halat fogott és a kishalasok is zsákmány nélkül és elég korán kullogtak kifele.

Hogy megpróbálom még?

Talán egy estém még lesz, mielőtt még megjönnek a masszív fagyok, nagy széllel.

Úgy néz ki, ha van egy kis hullámzás és légmozgás, sokkal bátrabbak, de azért orkánban nem megyek.

Meglátjuk!

Ez így is egy sosem tapasztalt, kivételes december.