Tavaly valami csoda folytán, újra lehetett balinokat fogni, egészen november eleje – közepéig.

Az időjárást elnézve, az utolsó hétben vagyunk benne, a jövő hét már necces lesz.

Az őnök egyre mélyebben dolgoznak, sokszor nem is mutatják magukat, maximum nap közben, ha jó napos idő van és a kishal is a víz felső réteg felé húzódik. Aztán hónapokra eltűnnek a szemünk elől.

Nyilván a szonárosok kenyérhala, nem éppen a balin, de még ők sem fogják őket jellemzően a téli időszakban, beeső halként sem.

Jó kérdés, hogy a téli időszakot hol és merre töltik “szeretett” őnjeink?

Régen sokszor fogtam belőlük decemberi, januári mólópecákon, előfordultak beeső halként nád előtt, csukázás közben is. Persze akkor még volt számottevő csuka a nádban december – januárban is.

Sajnos az utolsó hetet én megszívtam, valami rossz nyavalya ledöntött a lábamról. Kb. 20 éve vették ki a mandulámat, azóta nem voltam lázas, most az is megjött. Vasárnap óta, ez az éjszaka volt az első, hogy nem egy fél Balatonra való vízben ébredtem. 😀

Úgyhogy van remény :D, de balinoznom idén, szerintem már nem nagyon kell. 😦

Az ébredés szó, amúgy is túlzás, a csatak vizesen, forgolódva szenvedést, nem éppen lehet, pihentető alvásnak nevezni. 😀

Ez a kurva fekvés amúgy sem nekem való, már fájnak a vállaim, a derekam, meg amúgy is rottyon van 3 hete. Már nem tudom, hogy melyik oldalamra, részemre, hogyan és hogy feküdjek? 😀

Csőstül jön a baj, mondják.

Úgy…

Na de nem is feltétlen az utolsó balinos hét lenne, ennek az írásnak a témája, főképpen, hogy nekem igazából nem is ez lett idén az utolsó. 😀

Hanem az utolsó, idei felszíni csalis balinjaimról szerettem volna megemlékezni.

Na az a nap, se tegnap volt. 😦

Ez a topwater szezon abból a szempontból jól indult, hogy mindjárt május elsején, azzal az új színnel, amivel akartam, azt a halat, ami úgy dolgozott, hogy biztos voltam a kapásában, első dobásra le is szedtem.

Másodikán pedig a vendégemmel (nem fizetős 😛 ), egy öbölben leszedtünk több halat is, általam készített wtd-kel.

Persze én megint az új darabbal kaptam el ő(n)ket.

Aztán a visszahűlő időben, sokkal eredményesebbnek bizonyultak a wobblerek és nem csak én nem fogtam magam rommá balinokkal, a felszínen.

Az őszies tavasz és nyárelő, aztán hirtelen váltott, forró nyárba.

Egy júniusi napon, amikor a sajkodi, parti úton sétáltunk végig, arra lettem figyelmes, hogy zöld a víz. Ahogy közelebb mentem a kutyával, akkor világosodtam meg, beindult az algavirágzás.

Végül a kutyát sem engedtem bele a dzsuvába…

Az évnek ilyen korai szakában, amióta újra horgászom és napi szinten figyelem is a körülményeket, széljárást, vízállást, stb. itt a Keleti – medencében algaburjánzást én még nem láttam.

Sőt, korábban nem is volt jellemző igazán a Keleti – medencére.

Tavaly is korán jött. Júliusban.

De hogy már júniusban, az nagyon durvának hatott!

Az utolsó felszíni csalis halakat, szörnyű, így leírni is, de július elején fogtam. 😦

Néhány alkalommal volt szerencsém a Zala – torokban horgászni, lassan hasonló lesz a nyári víztisztaság nálunk is, mint amit ott tapasztaltam.

Persze nem állíthatom és nem is állítom azt, hogy bizonyos pályákon, vagy helyzetekben, nem lehetett felszínen halat fogni, de valahogy vagy nem akkor voltam adott pályán, vagy nem volt olyan helyzet.

Vevőktől is nagyon kevés képet kaptam. Van egy nagyon jó vevőm, aki klasszikus, déli oldali gázlós pecákat nyom évek óta és totálisan üres, nemhogy hal, hanem rablás mentes napokról számolt be, nem egyszer a nyár folyamán.

A parti, kultikus balinos helyek, szinte egész nyáron üresek voltak és a csónakos pályámon se voltak idén tomboldák a nyár folyamán.

Nem egy olyan esetem volt – például egy meghívásos pecán – ahol a 30-40 centis vízben sem voltak hajlandóak felnyúlni a felszíni csalikért, a dzsuvás vízben, de ha feltettem egy pencilt és izomból elhúztam a felszín alatt pár centivel, azt meg agyonverték.

Akikkel beszéltem, szintén nem fogták rommá magukat.

Egy parti pecám volt például, ahol, ha 5-10 méterrel nagyobbat tudtam volna dobni, akkor lett volna esélyem.

Mivel egy cimbora mellesben volt, így felhívtam, hogy jöjjön. A kezdődő hullámzás előtt, még kettőt le is tudott szedni, négy kapásból. WTD-vel.

A környéken egy pálya volt, ahol időszakosan fogták a balint felszínen, de ahhoz kajakozni kellett volna.

Sajnos idén ez nem jött össze.

Megint kihagytam egy évet. 😦

Talán, majd jövőre…

Sokat dumálok vevőkkel, cimborákkal is, volt olyan, aki például, két hónap topwater ínség után, szeptemberben nyúlt bele, supról egy igazi, sok halas őrületbe.

De azért ehhez, nagy szerencse kellett!

Még a nyár elején kért meg Zoli cimborám, hogy lenne e kedvem néhány nyolc centiméteres, n’walkot lefesteni?

Már hogy a viharba ne lett volna! 😀

Csak annyit kértem, hogy egy darabot had tartsak meg közülük.

Próbáltam, kicsit más dizájnt fújni, mint amiket a sajátokra szoktam és célom volt, hogy az első halat én fogjam meg a saját darabommal, még mielőtt Zolika meghirdetné a többit.

Egyébként, túl sokat nem kellett hirdetnie, hiszen a posztom alapján, hamar elkapkodták a nagy részét, amikor még a fedő gyanta réteg nem is volt rajta a csalikon. 😀

Szóval, július hetedikén ez a wobbler is a dobozomban volt. A mozgását, már korábban leteszteltem, A hosszúkás, hengeres forma miatt, kicsit ez a fahal is másképpen mozgott, mint az általam készített típusok, de ígéretesnek tűnt.

Azon a napon se volt túl sok hal a csónakos pályámon. Még hajnalban leszedtem egyet a kis púpossal, az egyik kedvenc nádöblömben, aztán, mivel máshol nem találtam halat, így már magasan járt a nap, amikor visszatértem a helyre.

Ilyenkor már messze az adott helytől lassítok a tempón és pásztázom a pályát, jeleket kutatva.

Az öböl sarkában, mintha bemozdult volna a víz, konstatáltam. Aztán egyértelmű balinrablás jelezte, hogy legalább egy hal még van a pályán és reméltem, hogy az nem a hajnalban megbökött darab.

Valami azt súgta, hogy:

“Steve tedd fel az n’walkot, amit a festésért cserében kértél Zolikától.” 😄

Brutális, igazi öblös hangú, szinte harcsás kapással marta le a képeken látható őn az egyedi festésű fahalat.
Olyan sebességgel hozta felém, hogy 2-3 másodpercig nem is volt kontakt.

Két dobásra rá egy másik balin, hasonló hanggal támadta be a wtd-t.
Sajnos ez a jószág csak kiütötte a vízből, de a vissza eső csalit figyelmen kívül hagyta.

Aztán felkerült egy hetes axehead. Egy merőben furcsa és új színben, ami a lizzard – azaz gyík elnevezést kapta.

A szín ötletet, egy insta videóból merítettem, amiben egy hasonló színezetű gyík, éppen a börét igyekezett “ledobni” és a végén úgy segített magán, hogy a fogai közé véve az elhalt szaru réteget, lehúzta saját magáról, a farka felől.

Kék has, fluo zöld test és fehér – piros foltok – pöttyök tarkították a gyíkot, amit én ezzel a fekete monoklival és igéző, Szauron szemekkel tettem teljessé.

És a fura színű hetes axehead lett végül a másik balin veszte.

Sajnos a két kifogott hal után, elcsendesedett minden.

Érdekes, hogy a két utolsó felszínis balinomat idén, pont ilyen fura szín összeállítású wtd-kel sikerült átvernem.

Nem az a klasszikus fehér szín egyik sem. 😛

Az meg nagyon szomorú, hogy ez az év, egy ilyen topwater bolondnak, mint én, összesen annyi halat adott, amennyit egy jobb kishalfocin, szerencsés akadási aránnyal, akár egy hajnalon össze lehet hozni.

Apropó kishalfoci, na idén olyat sem láttam tömegesen, egy – egy eset volt, amikor egy, nagyon ritkán, két balin, dobálta a levegőbe a kishalakat, néhány másodpercig.

Az algásodás, a hínár hiánya miatti folyton zavaros víz, az uralkodó szélirány változása, nem igazán tett jót ennek az igen látványos pecának, a felszíni wobbleres pergetésnek.

Korábbi években még októberben is elszoktam csípni egy – egy balint és sok sügeret felszínen. Na idén ez nagyon nem így volt, sőt ebben az évben sem popperrel, sem hybdid csalival, nem volt még egy megveszekedett kapásom sem.

Pedig abból a két típusból is készültek, nagyon menő színek. 😀

Talán majd jövőre!

De ehhez először is sok csapadék kellene, sok hínár, ami szűri a vizet, tartja a halat, kevesebb, vagy később érkező algavirágzás és nem lenne baj, ha nem verné szinte folyamatosan a nádfalat a keleti és a déli szél.

Meglátjuk mit hoz a jövő, reménykedni, minden esetre lehet és kell is!

Ez a videó lehet, hogy nem véletlenül jött most szembe.

Minden benne van, amiért a felszíni pecát szeretjük, szeretem!