Kértem a kis folyót és meg is adta, nem is akármilyet. 🙂

Az elmúlt két hónap kurvára nem a pecáról szólt. A januáromat kivégezték a móló lezárással, sügeret érdemben nem lehetett fogni a parti pályákon. És persze a szokásos februárban évek óta támadó kínjaim is megérkeztek. 😀 Aktív prosztata problémával meg nem szál az ember csónakba, még akkor sem, ha a tél nagy része enyhébb volt, mint amilyennek lennie kellene ezen az éghajlaton.

Szóval ebben az évben érdemben nem horgásztam, egészen március hatodikáig.

Úgy volt hogy a múlt hetet még végig dolgozom, aztán a héten megindulok, de hirtelen berobbant a tavasz, az engedélyt meg már beszereztem, így csütörtökön, olyan öregesen, nem sietve sehová, nyolc után megindultam a kis folyó partjára.

Tavaly összesen négy alkalom jutott tavasszal, kurvára nem érte meg megvenni az éves jegyet, én marha idén nemhogy megvettem, hanem kétbotos évesre váltottam, annak érdekében, hogy tudjak márnázni is. Mint kiderült a C&R jegy csak műcsalis pecára jogosított volna fel már tavaly is, igaz az ellenőrök sem szóltak miatta egy szót sem. 😀

Negyven darab kész pac – man és dozer crankkel a tarsolyomban érkeztem a partra, amiket be kellett hangolnom, de úgy voltam vele, hogy előbb egy kis peca, aztán a meló, így minden új színből egy darab a dobozomba került.

Télen volt idő új színekkel szöszölni

A képen jobb szélen látható yellow belly unka színben volt a legnagyobb bizodalmam, így a tavaly legnagyobb domolykót adó helyen azzal kezdtem.

Aztán sorra jöttek a helyek. Már amik dobhatóak voltak. Sajnos szinte nyári vízszint van a kis folyón. 😦

Ezen a szakaszon négy év alatt én még kiülős horgásszal is csak hébe – hóba találkoztam, pergetővel pedig ezen a parton még soha, így a kitakarított helyek is megfogyatkoztak, jelentősen csökkentve ezzel a dobható beállók számát.

A következő spotot nem is tudtam rendesen meghorgászni, igaz itt még halat soha nem fogtam, de anno, egyből az első alkalommal volt egy jó haltól lekövetésem, majd pár órára rá, egy csuka is megtámadta a wobbleremet, de az sem akadt.

Most nem tudtam igazán jól megpecázni a helyet, így hamar tovább álltam.

Egy nyílt szakasz következett, ahol nem fogtam még soha semmit, viszont jó hosszan fel lehet dobni a két partot határoló nádfal között, így a remény mindig meg van a halra. Ezúttal is megmaradt a remény. 😀

Közben Gábortól kaptam egy képet. Tudom – tudom, hogy tilalmas jószág, de akkor is gyönyörű!

Harmincas vadvízi az új színre

YBU – azaz yellow belly unka.

Kocsiba pattantam, mert kilométereken keresztül nincs ezen a szakaszon dobható hely. Egy olyan pálya mellett álltam meg legközelebb, ahol 4 éve 5-6 darab jól dobható spot volt a nádfalban.

Ez mostanra kettőre csökkent.

De nem is baj, mert a legtöbb halat, ebből a kettőből az elsőn szoktam fogni. Első évben volt olyan, hogy egy pecán, két nagy halat adott. Igaz tavaly nem fogtam egy ott darabot sem, de sokat nem is voltam fent, másrészt a téli áradás, akkor úgy megfektette a nádat, hogy esély sem volt észrevétlenül megközelíteni a partot.

Most is törni kellett a száraz nádat, hogy dobni lehessen, így sok reményem aznap nem is volt a helyben, de a harmadik alkalommal már adott halat, még hanem is gyomorból hörgő ősállatot. 😉

A következő egy etetett hely volt, egy kis befolyónál. Itt még soha nem fogtam halat, de első évben egy naplemente alkalmával három brutál kapásom is volt, három különböző haltól.

Az egyik a befolyó és a kis folyó határán, a másik a szembe nádfalnál, a harmadik jó húsz méterrel felfelé dobva támadta be a wobbleremet, de egyik se akadt meg. Azóta nem tudom összesen hány száz dobást engedtem el ezen a helyen. Talán majd egyszer beadja. 😀

A kutyáim díjaznák a helyet az biztos

Megint kocsiba szálltam, irány a kedvenc szakaszom. Itt 5 – 6 dobható hely is van egy kb. 200 méteres részen, amin belül két etetett hely is van, de a helyek gazdájával még soha sem találkoztam, kukoricával a vízben annál inkább.

Az 5 – 6 helyből, most 5 volt dobható, de abból kettőt ki kellett pucolnom, így sok reményem ezekkel kapcsolatban nem volt.

Aztán jött a szakasz talán leghalasabb beállója. A szembe nádfal és a meder jó hosszan és jól is dobható, az innenső part mellé kicsit trükközve lehet eljuttatni a wobblert, a jó 5 – 6 méteres nádfal miatt, ami tőlem jobbra található, de szélcsendben azért megoldható.

Ami elég fontos, mert a kapások általában az innenső oldalon érkeznek. Valószínű, hogy a partról vízbe lógó, hosszú levelű növényzet takarásában megbújó halak szokták betámadni a nekik felkínált fahalakat.

Nem véletlen amúgy, hogy bár dozer crank párti vagyok, ezeken a pecákon nagy százalékban a kis pac -mant dobtam. A kicsi víz alján sok az elpusztult növény. A dozerrel volt ahol szántottam volna a medret és a második horog, jobb hal akasztása esetén könnyen elakadhatott volna bármiben a mederben, vagy akár a folyót övező nádfalban.

Szóval repült a kis pac -man, de két dobás után úgy éreztem, hogy színt kellene cserélnem. Így került fel a BGF, vagyis a black ghost frog színű süllyedő verzió.

És bejött!

Egyébként ez volt az a spot, ahol a címben szereplő mondat hangosan elhangzott a számból:

Csak egy szép halat adj nekem!

Szóval dobtam egy hosszút és trükköset. A kis crank mivel még nem volt behangolva, kicsit a part felé oldalazott. Ugye a víz eleve kifelé nyomja a wobblert, de ez annál jobban jött, nekem jobbra, “neki” balra. Na mondom állítani kellene a vónószemen, de közben valahogy mégis lendült a kezem. 😀

Alig húztam rajta pár métert, amikor olyan zsigeri, brutális erejű ütésnek vertem oda, amiről már abban a pillanatban tudtam, hogy nagy hal lesz. Nagy domyolykó!

És a hal is tudta magáról, hogy ő bizony nagy és milyen jó, hogy csak egy horog volt a wobbleren, mert a 10 grammos bottal háromszor erőltettem ki a parti növényzetből és kétszer a nádból, mire elém ért és alá tudta tolni a hosszú nyelű merítőt.

Normál esetben az ilyen méretű halat fárasztani szoktam, de itt felfelé és amennyire lehet magamtól elfelé – a víz fölé tartott bottal, szinte téptem kifelé mindenből, amiben a szabadulás lehetőségét és a rejtekét érezte.

Szerencsére a horog igen jól akadt és a kis folyó meghallgatta a kérésemet. Egy igazán kövér, a mércén teljes hosszban 52 – 53 centiméter között csúszkáló PB2-es ősállat feküdt előttem a merítőben.

Öszintén szólva kibaszott büszke vagyok erre a csodás, hibátlan és tökéletes halra!

Egyrészt saját készítésű wobblerrel fogtam, másrészt egy saját magam által felfedezett szakaszon, harmadrészt az első igazán nagy jószág volt, amit a tavaszi szezonban bármilyen formában láttam.

BGF pac -man

Őserő

A fogás érdekessége, hogy előtte pár nappal jártam a barbár nőnél (borbély), mondtam is neki, hogy csütörtökön megyek domizni és hátha szerencsét hoz nekem az új séró, meg szakáll, mint tavaly a harcsáknál. És bejött! 😀

Igazán tökéletes, hibátlan, kövér és erős hal volt. Egy beteljesült álom. Én barom majdnem el is sírtam magam. 😀

De abban 100%-ig biztos vagyok, hogy megköszöntem ezt a ajándékot a kis folyónak!

Hogy az egyik vevőmet idézzem:

“Gyönyörű domi! Ennek a homlokán már van két ujjnyi zsír.” 😀

Idén elhatároztam, hogy nem fogok futni sehová és elengedem azt a kényszert, hogy nekem minden áron halat kell fognom.

Sokan irigyek rám, pedig a peca a meló részévé vált az utóbbi 10 évben. Már teszthorgász koromban rám telepedett és ezt a nyomást azóta is magamon érzem – cipelem, de idén ennek véget vetek.

Miután elengedtem ezt az igazán pazar telényt (telény és nem tehén 😛 ) példának okáért szépen nyugodtan megkajáltam. Nem rohamvást ettem vezetés, vagy menet közben, hanem szépen nyugodtan leültem és ettem.

A nap hátralévő része amúgy halat már nem adott, de behangoltam azt a 40 wobblert és életemben először az összes süllyedő pac – man crank hibátlan lett.

Az az igazság, hogy már régóta szükségem lett volna olvasó szemüvegre és ennek segítségével végre látom is, hogy mit csinálok a műhelyben. 😀

Egyenlőre én azt vettem észre, hogy precízebben és szebben dolgozok, plusz azzal, hogy csakis facebook börzéken lehet tőlem wobblereket venni lassan két éve, a rendelések által kifejtett nyomás is megszűnt és sokkal bátrabban festek és nyúlok a színekhez, így, hogy nem kell “sablont” fújnom.

Kurvajó peca volt ez elsőre! Nem is reméltem ekkora halat. Az is lehet, hogy idén ennél már csak kisebbek jönnek majd, de egyáltalán nem bánom.

Nem vártam meg a naplementét. Ez a pár óra és a gyalog megtett közel 14000 lépés bőven elég volt arra napra. Hazafelé pedig többször is megálltam, hogy olyan dolgokat fényképezzek, amiket évek óta tervezek, de sötétben nyilván nem tehettem meg.

Azóta voltam még kétszer.

A második alkalom egy negyvenes formát adott. A harmadik egy szűk negyvenest (37-38 lehetett), egy kisebbet. Egy nem akadt jól egy belógó nádszál végett és egy szerintem igen nagy megszívatott.

Egy finom koppintás után, vagy 15 centit tolt a crankbaitre Meg mernék rá esküdni, hogy ilyenkor csukot szájjal tolják meg a nekik felkínált fahalat.

Volt még egy nagy story a második pecán. 😀 A második és harmadik alkalom részben felfedezős horgászat is volt, számomra még nem, vagy csak részben vallatott szakaszokon, de mindkét alkalommal valahogy csak behúzott a “nagydomis” hely.

Második alkalommal éppen leértem a helyre, amikor a túl part irányából beszédhangok nyomán megjelent Ádám meztelen felsőtesttel, mellette Évával. 😀

És Éva nem fogta vissza magát. Átkiáltott!

– Jóóóóónapot!

– Jó napot. – válaszoltam halkan.

– Jóóónapot!

– Mondom jó napot, csak ne kiabáljon az Isten áldja meg.

– Miiiii?

– Áááá már mindegy….

– Azon a felén is van út végig?

– Van.

– Miiii?

– Nem mi, hanem van.

– És fel lehet menni a faluig?

– Nem. Csak a befolyóig.

– Miii?

– A befolyóig.

– Szóval a hídig?

– Nem. A befolyóig.

Kérdezi a faszit, hogy mit magyarázok? Erre ő, hogy hát a csatornáig lehet, hát nem érted. Egyébként is hagyjad már, nem látod, hogy nem akar segíteni! 😀

A három pecán nem vesztettem egy csalit sem, de abban a pillanatban az éppen kapocsban található dozer egy kiálló nádszálon landolt, amiről nem sikerült leszednem.

Szóval én nem segítettem nekik, de ők segítettek abban, hogy halat azon a helyen már véletlenül se fogjak és egy wobberrel rövidebb legyek…..

A végére két telefonos videó. Talán idén újra előszedem majd a gopro-t is. 🙂