Idén érdemben még nem horgásztam. Bár voltam lent többször, de annyi haszna volt csak a próbálkozásaimnak, hogy a csónakot rendbe raktam és kimertem belőle a vizet.

Vagy atom északi szél van és jégtáblák úsznak. Vagy éppen be is van fagyva az adott pálya, vagy olyan déli szél van, hogy leszedi a fejemet, a víz meg kb. olyan színű, mint a fos…

Sajnos azokról a pályákról, ahol még van lehetőségem sügérre horgászni szinte teljesen eltűntek a csíkosok. A csónakkikötőnkben két olyan buzerapeca volt egész ősszel, amikor össze tudtam kukázni 20-25 halat. Pár éve ez 20 percbe se tellett egy átlagos napon.

Sokan at hiszik, hogy azért nem sügerezek, mert meguntam. Bárcsak így lenne….

Sajnos nem csak én nem fogok számottevő sügeret, hanem senki az ismerősök közül, pedig pár éve még…

Szóval pár éve októberben olyan számban vonultak be a kikötőkbe, hogy sok öreg a Balaton végét kiáltotta!

Azt hangoztatták úton – útfélen, hogy felesleges ennyire védeni a ezeket az ikra és ivadékzabáló dögöket, mert 10 éven belül, majd csak ezekre lehet majd horgászni.

Nem így lett. Sajnos olyan igazi sokdarabos sügérpecákról már évek óta nincs szó és a nagyok is egyre ritkábbak.

Szóval sügér nincs, a csukás parti pályák száma jelentősen csökkent, én meg ebben az összevissza szeles időben nem szálltam csónakba. A nádban úgy sincs hal, több településsel odébb lenne esély, de nem éreztem rá késztetést.

Amúgy is a Karácsony nálunk a szokásos mederben telt. Karácsonykor, vagy előtte nálunk évek óta az a tendencia, hogy vagy valaki meghal, vagy beteg lesz, vagy a kazán döglik meg, vagy ezek együttvéve. 😀

Most éppen 25.-én este a fiamat az ügyeletre kellett vinni. Az ünnepek alatt többet voltam gyógyszertárban, orvosnál, mint otthon…

Szóval jobbára melóztam, végül is az is a peca része, még ha munka is.

Az utolsó balint november nyolcadikán fogtam. Az az igazság, hogy ennyire balinos őszünk nagyon régen volt. Nem tudnám felidézni sem, hogy mikor fordult elő utoljára az, hogy októberben nem mentem haza balinfogás nélkül és még a masszív éjszakai fagyok érkezése után is volt pár nap, amikor a fogatlanok elérhető közelségben mozogtak.

Az utolsó balin érdekessége, hogy az egyetlen olyan őnöm volt tavaly, amit gyári műcsalival fogtam.

Na de lent voltam hetedikén is. Dél körül érkeztem. Sügeret aznap se találtam, csukázni nem tudtam a szél miatt.

Mire a balinos helyre értem a szél csillapodott, illetve a pálya eléggé védett is volt és még mindig ott volt a küsz. Igaz már sokkal kevesebb, mint a előző hetekben és eléggé koncentráltan.

Aztán ahogy raktam össze a motyót, már láttam, hogy vannak fogatlanok is.

A szokásos kis púpos került a kapocsba, de egyik színt sem akarták megenni, éppen azon agyaltam, hogy valami gyorsabban süllyedő gyári kacat után kellene néznem a táskámban, amikor a kis twitch wobblert még a szokásosnál is tovább süllyesztettem.

El is ütötte odalent valami.

Igazán szép jószág volt. Piszkosul örültem neki, mert az éjszakák már hidegek voltak és sejtettem, hogy az a kevés hal se marad már sokáig a pályán.

Ebben nem sokat tévedtem, mert másnap láttunk – fogtunk utoljára számottevő halat. Aztán már csak egy – egy halak estek be a cimboráknak, aztán lassan eljött az az idő, hogy egy sem.

Szóval meg volt a trükk. Akár 8-10 másodpercet is süllyesztettem a wobblert és csak akkor ütöttem bele először. Minden ütés után hosszabb időt hagytam a kis fahalnak az átlagosnál. Meg is jöttek a kapások, de csak töredéke akadt meg a nap folyamán.

Ráadásul két hal is megtépett. 😦

Évek óta saját magam készítem az előkéket és fogalmam sincs, hogy hogyan de a következő megakasztott hal fárasztása közben a krimpelő hüvelynél elszakadt a fluoro előke.

Másodszor fordult elő ez több mint 10 év alatt. Az első egy popper volt, amit a lenyomott horogszakállaknak hála, ki is rázottakkor a balin, a másik ezen a napon vitte el a kis púpost.

Bosszankodva feltettem egy másik előkét. Sajnáltam a wobblert és a halat is, aztán folytattam a pecát, de elmaradtak a kapások és egyre kevesebb volt a balinmozgás is.

Próbáltam ugyan barátok handmade wobblereit is, de mind felúszó volt, így pár dobás után lekerültek a kapocsról. Aztán próbáltam süllyedő crankeket kevés sikerrel, így végül a minijerkhez nyúltam.

A minijerk még a púposnál is lassabban süllyed, így bőven adtam időt, mire először beleütöttem volna és bejött.

Az első három dobás, három kapást és két halat adott.

Az első szabályosan akadt.

A második érdekes volt, mert fárasztás közben leakadt. Tényleg totál megkönnyebbült a cucc, aztán egyszer csak újra súlyt és húzást éreztem.

Valószínű, ahogy fordult a hal, megütötte a farkával a szabadon süllyedő wobblert. Szép kis csörte volt a jó kettőfeles jószággal. 😀

Aztán megint kuss lett, így elkezdtem variálni a színeket. A végén nem túl nagy bizalommal, de feltettem a tavaly kevésbé működő, de amúgy nagy kedvenc black metallic színűt és ütöttem vele egy böszmét.

K@rva nagyot ment! Háromszor térítettem el abbéli szándékától, hogy bemenjen egy nagy stég alá, aztán amikor már közel volt, gondoltam hagyom had menjen egy kicsit, de hiba volt.

Ott ahol ezen az őszön 20-30 halat simán kitereltem a vízből, a stég és a kövezés között, ahol eddig nem volt semmi, talált valami akadót, vízbe dobott, vízbe esett holmit.

Éreztem ahogy súrlódik a fonott.

Dugtam egyből a botspiccet a víz alá. Próbáltam megfordítani a halamat, de sajnos nem tudtam és az a valami a vízben, ami eddig nem volt ott, elvágta a fonottat és ezzel a kedvemet is folyatáshoz. 😦

Másnap teljesen más terveim voltak. Már a helyeket és a halakat tekintve, de egyik sem jött be, így végül elég későn értem “a helyre”. A szél rendesen fújt, hullámzott és a halak már nem ott voltak, ahol az előző alkalmakkor.

Három pecás volt a pályán. Fogtak is párat és végül én is közéjük álltam.

A saját wobblereimmel nem igazán volt esélyem a távot megdobni ahol néha mozogtak, mert a szél hatalmas hasat fújt a zsinórba. Még ha a dobástáv meg is volt, nem tudtam elég mélyre süllyeszteni egyik wobbleremet sem a szél miatt.

Szóval a végén felkerült a pörgős seggű savage gear bizbasz és nincs mit szépíteni, harmadik dobásra le is szedte egy benga.

A “pilkeres” cimbora szerint: Nem annyira kutya ez a csali, csak eggyel rosszabb a csattogós effzettnél!

Ha idén is ennyire enni fog a balin majd ősszel és az utolsó ekkora lesz, akkor azt sem fogom bánni, ha ezzel a kutya csalival fogom meg! 😛