Amikor a 2000-es évek elején újra kezdtem a horgászatot, a gyerekkori felszerelések mellé először egy féder botot vettem. És bár a Döme filmek hatására kezdtem neki a dolognak, a botok nem by Döme féderek voltak, csak sima spro prion botok, nyeletőfékes orsóval.

Illetve először csak egy benga 390-esem volt, aztán vettem egy 360-ast is. De még a kettő között a Walter filmek hatása alatt beszereztem az első meccsbotomat, majd később még egyet.

Valami akciós szettek voltak és kurvafaszák!

Shimano szett volt mindkettő.

Könnyű, jól kezelhető, parafa nyeles szerkezetetek. Sokat használtam ezt a párost, akkor még főleg tavaszi – nyári pecákra. Elsősorban bodorkára, beeső pontyokkal, meg dévérkeszegre.

Abban az időben mén nem is hallottam a téli kikötői meccsbotos pecákról.

Aztán persze beütött a pergetés és egyre kevesebbet horgásztam békés halra. Majd jött a teszthorgász lehetőség, ami ugye full a pergetésről szólt.

Sokan azt gondolják, hogy egy teszthorgász ingyen kap mindent, sőt még fizetnek is azért, amit csinál, pedig itthon ez kurvára nem így van. 😀

Még a legelején kaptam egy 100.000 forintos keretet, ami kb. lófaszra sem volt elég. Ha jól emlékszem 1-2 botot, 2-3 orsót, zsinórt, némi ruhát, egy táskát és csalikat hoztam el, úgy, hogy még tettem mellé vagy 50.000 pénzt a zsebemből.

Persze a kereten felül, kedvezménnyel vásárolhattam, de ez a cucc még elindulni is kevés volt.

Ha komolyan akartam csinálni – márpedig én komolyan akartam – kellett, hogy vegyek még motyókat, hiszen mennyire szarul néz ki, hogy egy savage gear – okuma teszthorgász, daiwa bottal dobál! 😀

Mivel akkoriban ment a házfelújítás, így nem volt fölös zsetonom, így elkezdtem szépen lassan eladni a kevésbé, vagy egyáltalán nem használt cuccaimat, hogy bele tudjam forgatni a buliba. Így esett el a két mecsbotom is…

Persze amilyen jól teljesítettem, már a következő évben háromszorosa lett a keretem és amíg ott voltam, végig a legmagasabb fokozatba tartoztam, így aztán lekértem idővel egy okuma mecsbotot.

Keszegezni.

Hiszen közben tag lettem egy olyan kikötőben (sajnos már a múlt az a hely), ahol télen nagyon jókat lehetett úszós cuccal pecázni, gyűjtőnevén csak télikeszegnek hívott, bodorkára, vörösszárnyú és karikakeszegre.

Nem rossz pálca, azóta is azt használom, de kicsit rövid és emlékeim szerint azok a shimanók sokkal jobbak voltak.

Még november végén, egyik nap eldöntöttem, hogy én másnap megpróbálom a téli keszeget, az egyetlen pályán, mit pályán, lyukban, ahol még a környéken lehet.

Meg voltak az első éjszakai fagyok, csak beálltak már, gondoltam.

Erre ráerősített Dave cimborám azzal, hogy előző nap járt a pályán pergetve és a küsz mellett kisebb keszegeket is látott forogni, illetve a jiggel érezte a jelenlétüket.

Elmondása szerint a víz viszont fosbarna a kikötőben, ami ilyenkor már kristály tiszta szokott lenni. Egyedül dobta a helyet és az öregek se szálltak még be a buliba.

Nosza elő a cuccal. Készítettem gyorsan két szereléket fellétrázva, előszedtem a haltartó hálót, botot – orsót összeraktam és előkerült a télikeszeg pecák elmaradhatatlan kelléke, a diszperzites vödör is. 😀

No nem azért, mert ebbe tenném a halakat, arra ott a haltartó, de hazafelé jól el vannak benne, miután egyesével legyaptam mindet, ahogy a szabálykönyv előírja. Sokszor látni a helyi erőket ahogy a halakat a vödörbe gyűjtik, de a víz – hal aránya elég elkeserítő. Nem szeretem nézni sem, ahogy az őket éppen ellepő vízben fulldokolnak szerencsétlenek.

Másnap reggel volt egy jó két órás melóm, aztán bepakoltam, elővettem a thermoruhát és szépen , nyugodtan nekiindultam. Tipikusan az a nap volt, amikor érzi az ember, hogy jó lesz. Végül jó is lett! 😀

A kocsiban pendriveról szoktam zenét hallgatni, de pár hónapja kilehelte a lelkét. Mármint a pendrive és nem a kocsi. 😀

Úgyhogy egy ideje Petőfi rádióra csapatom. Esküszöm jól is esik néha lazább zenéket hallgatni és vannak néha igen meglepő dolgok, például délután kettőkor Vágtázó Halott Kémek.

Szóval nyomultam lefelé, amikor felcsendült egy régi Ákos nóta. Ákos az egyik előadó, akit ha meghallok azonnal lelövöm a rádiót. 😀

Nem a nyilatkozatai és a vélt vagy valós NER-es kapcsolatai miatt, hanem egyszerűen nem tudom a faszit elviselni. Hamis, nem stimmelnek a rímek, a prozódia, sokszor csúszkál az egész és az az érzésem van, hogy hallottam már ezerszer.

Az egyik magyar kultikus hardcore énekes és koncert szervező mondta egyszer egy interjúban, hogy Ákos egy jó dolgot csinált pályafutása során, a Bonanza Banzait, de az is Depeche Mode kópia volt. 😀

Csendben folytattam az utamat, amikor az egyik kanyarban sziréna, majd később alatta egy rendőrautó tűnt fel a láthatáron.

Tipikus Horváth Feri. 😀

Megint kellett, hogy történjen vele valami.

Közelítve láttam, hogy szerencsére nem baleset, nem is autós üldözés, sőt még csak szondáztatni sem akarnak, viszont a szembe sávban keresztben álltak az úton.

Még közelebb érve vicces jelenet bontakozott ki előttem, ugyanis a közeli kis település előtt pár kilométerrel, karámban, szabad ég alatt tartott mangalicák valahogy kitörtek a kerítésen és éppen az úttest mellett keresgéltek, vagy éppen az út közepén bóklásztak, illetve egy részük már át is jutott a szemközti oldalon található erdő szélére. 😀

Nem tudom sikerült e valahogy befogni a malacokat, de ha nem akkor tavasszal szép kis hibridekre lehet majd vadászni a környéken. 🙂

Amikor leértem konstatáltam, hogy üres a pálya. Nem csak azon az egy helyen, ahol eredményesen lehet úszózni, hanem az egész kikötőben nem horgászott senki.

Enyém a Világ! 😀

Viszont a víz az tényleg fosbarna volt…

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mitől lehet? Arra jutottam, hogy az elpusztult alga lerakódhatott az iszapba és az érkező nagy mennyiségű fehérhal felkeverte. Csak ez lehet.

Kellett fél óra, mire meg lett a mélység és megérkeztek az első maszatolós kapások. Az első három bevágás nagyon nem ült, így először a kapásban sem voltam biztos, hiszen az oldal szél elég nagy hasat képezett a zsinórnak és olyan lassan ment le az úszó, hogy arra is gondoltam, nem e emiatt van?

Aztán az egyik alkalommal a széllel – áramlattal ellenkező irányban indult el az úszó és ez a hal meg is akadt. Egy vörösszárnyú keszeg volt, az egyetlen azon a napon.

Szépen lassan beindult a biznisz. Nem nagyok, de jövögettek, de sok volt a rontott kapás. Talán ha harmada jött ki a halaknak, mígnem egy kicsit rövidre sikerült dobás után, végre rendesen elhúzta valami az antennát. Egy szép karika volt.

Innentől direkt arra a helyre dobtam és ha kivártam amíg az úszó oldalazva besétál a felszín alá és ott is marad legalább 2 másodpercig, akkor olyan 90%-ban akadtak a halak.

Kb 2,5 órát horgásztam, amiből egy jó óra volt az intenzívebb, az utolsó órában egyre ritkultak a jelentkezők, mígnem teljesen meg is álltak.

Valószínűleg odébb állt a csapat, ebben a kikötőben a többi helyen meg nagyot kellene dobni. Igazából ahhoz pikkerbot kellene, mert én a 30 méterre eldobott úszót már nem igen látom meg. 😀

Mindegy is volt, mert amiért mentem megkaptam. Szép bodorkák és karikák is jöttek.

Az a jó ebben a pecában, hogy még kevesebb cucc kell hozzá, mint a pergetéshez. Két szerelék létrán, két tartalék úszó, horgok, ólmok, előkezsinór, olló, egy marék kukorica, meg egy horogkiszedő, de azt minden évben elhagyom, így most sem volt nálam. 😀

Meg persze egy termosz meleg tea.

Hazafelé nagyon csend volt az autóban. Nem szólt a rádió, így bekapcsoltam.

Nem fogjátok elhinni, hogy mi szólt?

Igen. Ákos. Így újra csendre intettem. 😀

Imádom másnap, hidegen, krumplisalátával is. 😉