Régen, a horgászblogok fénykorában, minden peca után rögtön, vagy maximum másnap megírtam a történeseket. Persze, ha volt mit.

Sokszor ma is jobb lenne zsigerből, azonnal írni, csak idő és kedv sincs mindig hozzá. Anno a blog egyfajta naplóként is szolgát, ami ugye az eredeti funkciója, jelentése is lenne: webnapló.

Sokaknak segítettem vele, hol így, hol úgy. Amikor még teszthorgászként is üzemeltem az egyik kiállításon találkoztam két fazonnal, akik azt mondták, hogy ők abszolút a bejegyzéseim alapján kezdtek el adott halfajra horgászni, adott időszakokban. Teszem azt látták, hogy már indul a csuka, akkor ők is nekiálltak csukázni. Persze a Balatonon.

Én is sokszor visszanéztem az elmúlt évek történéseit és nem egyszer történt meg, hogy a korábbi évek pecáit “megismételve” voltam ugyanott eredményes.

Mostanában vegyesen írom a blogot, ez is egy nyári történet, a címe pedig nem véletlen deja vu, hiszen a blog, mint napló szerepét egy ideje átvevő facebook emlékeket nézve előfordul, hogy mostanság is eredményes vagyok. Így volt ezen a nyári napon is.

Sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy reggel nem csak a hullámmagasság és szél előrejelzést nézem meg a telefonon, hanem azokat a fránya facebook emlékeket is. És bizony van amikor egy – egy emlék eltántorít az aznapi eredeti tervemtől. Van hogy bejön, de van amikor nagy pofára esés lesz belőle. 😀

Azon a napon végül is halas lettem, sőt ugyanazon a kövön, ugyanaz a wobbler adta ki végül a halak egy részét, pedig esküszöm legutoljára tettem a kapocsba. 😀

Eleve süllőre szándékkal nem szoktam ennyire kicsi wobblerekkel dobni, de mivel nem akarta semmi beadni ezen a napon, annak ellenére, hogy voltak előttem rablások, végül kötélnek álltam és feltettem az SFC színű mini wave minnowt. Ez a fahal mindössze 5,5 centiméter hosszú és ezen a napon, ugyanazon a kövön egy éve szintén adta.

Nem fényképeztem a halak töredékét sem, mert már nagyon közelített a napkelte, ilyenkor minden dobás aranyat, illetve jelen esetben halat ér.

Napkelte előtt, az utolsó 10 percre tettem fel a kis szaggatott fóliás wobblert, amiből vagy 2 éve nem készítettem egy darabot sem, pedig már nem először mentett meg a haltalanságtól.

Hét süllőt egy még sötétben kapó balint és több, szintén még sötétben zabáló, szép csapót adott nekem ezen a hajnalon, ahogy egy évvel ezelőtt is történt.

Érdekes, hogy ezen a kövezésen, küszíváson tök sötétben is zabálnak a sügerek.

Az egyik süllőt meg is hívtam aznap ebédre. 😀

Aztán a napkelte elvitte a halakat és a hajnallal további balinok ezen a helyen nem akartak jönni, így a keresésükre indultam, de helyettük a napkeltében, a kövezés előtt zabáló sügérhordát találtam, amik ütötték – verték a kis púpost. Fogtam belőlük az alábbi méretben vagy 10 – 12 darabot.

A csapatot elég hamar szétziláltam, így keresgéltem még egy darabig, aztán mivel nem találtam halra utaló jelet sem, így megindultam a kikötő felé. Így találtam rá a hajnali pályán egy magányos balinra, ami Balatonra annyira nem jellemző módon furcsán viselkedve, tolóhullámokkal mutatta magát.

Végül az ezüst utazót bombázta le, hosszas próbálkozás és több csalicsere után.

Az ezüst utazó az én “whitewalkerem”, ha felszíni balinozásról van szó. 😀

Szinte sosem hagy cserben. Van egy horgász cimborám, aki amúgy egy két nappal ezelőtti történés miatt biztosan berágott rám. 😀

Nos ő egyszer azt mondta nekem, hogy az ezüst utazót, a hatos whitewalkert és az ayu színű, kis púpost hungarikummá kellene nyilvánítani. 😀

Nyilván ez a kijelentés azért barokkos túlzás volt a részéről és inkább a személyemnek szólt, de valóban nehéz ezzel a három wobblerrel mellé lőni balin témában.

Igaz volt olyan Balatonon is horgászó vevőm, aki azt mondta, hogy neki nem jött be a whitewalker. Érthetetlen! 😀

És pont a napokban írt egy másik vevőm, hogy szinte minden wobblerem telitalálat. A kérdésemre, hogy miért csak szinte? Az volt a válasz, hogy neki az ezüst utazó nem igazán jött be, mert összevissza kacsázik.

Erre írtam neki, hogy szerintem csak nem állt rá a keze. Tény, hogy teljesen más, mint egy hagyományos WTD, de ha valaki ráérez, akkor igazi fegyver tud lenni a fogatlanok levadászásban.

Július közepén egyébként már elkezdődött a keleti medencére kevésbé jellemző algásodás és ennek folyományaként a balinok szinte nullára eltűntek a környékről egészen október közepéig.

Nem gondoltam volna, hogy a két legjobb felszíni csalis hónapban szinte teljesen balin nélkül maradok majd. És nem csak én…