Sokan gondolják rólam, hogy nagyon egysíkú az érdeklődési köröm, pedig nem így van.

Nem feltétlen vagyok az a klasszikus férfiember, például totál nem érdekelnek a motorok, autók, műszaki kütyük.

Nem is értem hogy a bánatban dolgozhattam 21 évig informatikus – rendszergazdaként? 😀

A természet és ezen keresztül a horgászat már kis kölyök korom óta érdekel, nekem valami vadász – halász – madarásznak kellett volna lennem, az egészen biztos.

Szeretem emellett a sportokat. Főleg a csapatsportokat, atlétikát, de egy olimpián bármit megnézek, amiben magyarok szerepelnek. Gulyás Michelle öttusa aranyérmét, kicsit meg is könnyeztem.

Anno rajongtam az extrém és street sportokért, ugye innen a nicknév is.

Ezen felül imádom a zenét. Azon belül is elsősorban a gitárzenét. Hangulattól függően hallgatok szinte bármit az alternatív rocktól a death metálig.

Meló közben szívesen hallgatok zenei podcastokat, interjúkat is, főleg a régi időkből. Nincs az a videó például, amit ne láttam volna a CPG zenekarral kapcsolatban.

Egy régi, 80-as évek közepén létező, kultikus, magyar punk – hardcore zenekar neve, a címben szereplő Marina Revue.

Már az előző bejegyzéskor kavargott a fejemben, hogy bele lehetne e fűzni valahogy az írásba?

Mostanra érett meg a dolog, hiszen másnap visszamentem a Marina elé a Revübe, ami ugye szabad fordításban táncos – zenés mulatságot jelent, hogy esetlegesen táncot járhassak kedvenc fogatlanjaimmal.

Na nem valkűrt és nem is keringőt, hanem úgy hardcore – punkosan egy laza circle pitet. 😀

Egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy azok a halak valóban csak akkor értek oda a kő elé, amikor én, vagy már napkeltekor járták a táncukat az apró halak között.

És vajon az előző napi bödönszájú volt e a Revü sztárja, vagy van ott nála nagyobb – csillogóbb – látványosabb darab is?

Ennek megfelelően korábban keltem és egyből azt a pályát céloztam meg. Nem álltam meg sehol, nem köröztem a móló körül sem.

Amikor odaértem konstatáltam, hogy a táncrendet ugyan kifüggesztették, a kishalak már tömegesen várakoztak a kövezés előtt – mellett, de a fogatlanok még nem mutatták magukat hangos rablásaikkal.

Aztán a sarkon megrebbentek a szélhajtók. Mélyen beúszott közéjük a sorban első ezüst villám.

Hamar kapocsba került a baby blue színű kis púpos és pont a sarkon, ahol előző napon a legtöbb őnt sikerült lépre – azaz horogra csalnom, a semmiből eltörölte egy jó kettes jószág az apró fahalat.

Na meg is volnánk, gondolja az olvasó. Ez a köcsög megint rommá fogta magát! 😀

Nos elmondom nektek, hogy a következő három órában egy megveszekedett kapásom sem volt.

Kurvára nem akartak tegnap a fogatlanok részt venni abban a circle pitben, amit nem is csodálok.

Talán a hullámzás, talán a napsütés hiánya, vagy ugyanaz a 15 hal volt a pályán, mint előző nap és megunták a magát csábosan illegető wobblerem? A fene se tudja…

Persze ebben a három órában azért megindultam más helyek és halak után kutatva.

Az egyik parti pályán Balázs cimborám kiimádkozott még hajnalban öt darabot, de jó ideje nagy volt a kuss ott is.

Úgy döntöttem, hogy visszatérek a Revübe, hátha lesz még egy bátor jelentkező, hogy eljárjuk a táncunkat.

Mindent bevetettem.

Tényleg lementem kutyába. 😀

Már dobtam bladet, pörgős seggű bizbaszt is a különböző fahalak mellett, de nem adták magukat.

Az a nap volt, amikor rádobtam egy helyre, ahol a balinok járták a táncukat és onnantól kezdve elcsendesedtek.

Odébb álltam 20 méterrel újabb jeleket kémlelve, akkor újra ott mutatták magukat, ahonnan indultam, vagy pofátlanul pogóztak 5 méterrel a csónak mögött. 😀

A végén visszakerült a púpos, csak most ayu színben. És ott ahol az első dobásos halat leszedtem, a sarkon, ahol megannyi halat fogtam idén, olyat beleütött a jiggelős technikával vezetett, éppen süllyedő fahalba, mint amilyet egy hardcore – punk koncerten kaphat az ember a pofájába, ha részt vesz egy circle pitben.

Made my fucking day! 😀

Nem tudom ki hogy van vele, de nálam azok a pecák, ahol első dobásra halat ütök, majdnem 100 %-ban szarul sülnek el.

Ez után a hal után azonban volt egy érzésem, hogy ennek a napnak még nincs vége. Ha a Revü be is zárt aznapra, talán tartogat nekem még néhány csíkos punkot a stégünk környéke.

Kikötés után jöttek is sorban a csíkosok. Már sajnálom kicsit, de egyet sem fényképeztem, pedig jelentkeztek szép számmal és az átlagméret is csapta az előző napit.

Egyébként van még egy zenei vonatkozása a tegnapnak.

Még kikötés előtt, egyszer valamiért oldalra – hátra néztem és a képen látható “csoda” fogadott.

Nem vagyok egy templomos lovag, de ha van olyan, hogy Mennyország, akkor a kapuját valahogy így képzelem el.

A zenei vonatkozás pedig a jó öreg Zeppelintől a Stairway to Heaven!

A kikötőben miután a csíkosok lelkesedése a gumi bizbaszok irányában alább hagyott, behangoltam egy szép adag humpback shadet, bár ezzel a terelővel és formával szinte képtelenség hibázni. Nem sok darab volt, amin állítani kellett.

Aztán hívtam Balázst, hogy elmegyünk e kövesezni?

Erre ő: Már indultam volna, amikor megjelent egy hatalmas fekete boly a kő előtt. Brutál kishalrajt hozott a hullámzás, ami mögött balinok táncoltak, szóval ő egyenlőre nem megy sehova.

Szóval tegnap nem a Marina előtt volt a táncos – zenés mulatság és főként nem hajnalban.

Gyorsan be a kocsiba, irány a parti pálya, de már a végét járta a party. Nekem már csak egy hal jutott.

Na menjünk kövesezni!

Az az igazság, hogy nem a kedvencem a köveses pálya. Idén egyszer voltam.

Azon a napon délelőtt tudtam kimenni, atomszélben, brutális erejű áramlásban.

Nem fogott senki semmit és a szar is belém fagyott. Délutánra kisimult a víz, kisütött a nap, a hal zabált. Na addigra én már pont otthon voltam. 😀

Amúgy is szinte mindig tömeg van. Tegnap is az volt. Zabált a ponty. Ki kellett használni a viszonylag jó időben.

Bevallom azért vállaltam a tömeget és a viszontagságokat, mert imádom a kövest.

Nem csak kinézetre gyönyörű, hanem az íze is fantasztikus. Zamatos, húsos. Jobb, mint a fogas!

A cél a kvóta volt. Jól is indult, hiszen az első 5 dobás 5 halat adott. Egy szép faroktőig 32-est el is tettem közülük, volt 2 kicsi, meg 2 méretes, amiket visszatettem.

Aztán lassult a dolog, illetve nem csak lassult, mert volt, hogy kaptak.

Ha kaptak, akkor nekem jutottak a kicsik, Balázsnak meg a nagyok. 😁 Fogott egy faroktőig 37-est is. Az már igazán pazar hal volt.

Variáltam a bladeket, gumikat és volt is horgon még 4 jó halam, amiből az egyik egy igazi benga lehetett a húzása, fejrázásai alapján, de a 4 hal közül az ütött oda egyedül rendesen. A másik 3 csak ráette magát a felkínált csalira. Sajnos mind a 4 lemaradt. 😦

A srácok azt mondták, hogy túl agresszíven húztam a halakat. Simán lehet, hogy igazuk van. Nagyon régen nem horgásztam így. De amik rendesen akadtak, azok mind kijöttek az én technikámmal is.

Aztán a csörgős savage gumi, 7,5-es fejen csak adott egy 33-ast, így végül két pazar hallal indulhattam haza.

Igazán szép nap volt ez így. Három balinnal járhattam a táncom, majd kibuzeráltam vagy 30 darab csíkos punkot és még a mai, illetve a holnapi ebédemet is megfogtam a nagy vízből.

Ma nem mentem le. Tegnap úgy elfáradtam, hogy este nyolc után elájultam. 🙃🙂Viszont az óraátállítás és a korai lefekvés miatt, már reggel korán fent voltam.

Felcuccoltam a téli gumit a pincéből, kiszedtem a kannavirágokat, a gumókat lehordtam a pincébe a fagy elől, lenyírtam a füvet és még el is mosogattam, mielőtt elkészítettem volna a két kövest.

Próbálok minél kevesebb zsiradékkal dolgozni, így tepsiben sütöttem meg a halakat kukoricalisztbe panírozva, minimális olíva olaj és kókuszzsír segítségével, némi édes és hagyományos burgonyával. Amiket sóval, kakukkfűvel és némi rozmaringgal kezeltem.

Sajnos a kövesek farka kicsit megégett, mivel van egy idióta szomszédunk, akinek mániája 20 -30 fokban, fényes délben a melléképületben valami szemetet égetni és gyorsan fel kellett rohannom az emeletre bezárni az ablakokat. Így kicsit tovább grilleztem a halakat, mint kellett volna.

Az állatja van, hogy augusztusban 40 fokban is éget valamit a kályhában és az összes füst az udvarunkban áll meg.

Valami 80 év körüli bácsika, de bejutni nem lehet hozzá, mert egyszerűen baszik kijönni.

Akkor sem nyit ajtót, ha ráfekszek arra a kurva kapucsengőre.

Szóval a köves farkát sajnos nem kellett csipszként befalni, de azért jó volt így is egy kis tejfölös – kapros mártogatóssal, spenótlevéllel, citromlevet a halra csorgatva.

Legszívesebben megettem volna a másikat is. 😁