Az akksi már fel volt töltve. Úgy volt, hogy másnap keletnek indulok a csónakkal. Régen jártam arra. Aztán nem úgy lett. Egyrészt egy vevőm írt, hogy nyugatnak indulnak másnap, amivel nem is lett volna gond, ha ő nem keletre lenne tőlem. Mint kiderült ugyanaz a település volt mindkettőnk célpontja. 😀

Aztán meg Petya írt, hogy a vízállás ugyan még egy kicsit magas, de indul a márna. Nincs e kedvem másnap felmenni?

Hogy a vérbe ne lett volna! Erre vártam tavasz óta. 😀

Az más kérdés, hogy a peca nem úgy alakult, ahogyan terveztük, de erről majd akkor írnék, ha lesz újabb felvonás. Amilyen mínuszokat mutat, lehet, hogy a visszavágó tavaszra marad…

Szóval elindultam keletnek, csak éppen egy nappal később. 😀

A vevőm és a cimborája, amúgy szépen fogtak, de igazán délután evett a hal. Délelőtt szoptak a széllel rendesen.

Persze én marha vittem a csukás cuccot is, csak azt nem tudom minek?

Már vagy egy hónapja nem találkoztam a tarka gúnyásokkal. 😦

A pályát látva persze azért megpróbáltam. El is csesztem vele másfél órát, teljesen feleslegesen.

Aztán elindultam. Esztikét körbemotorozva konstatáltam, hogy idén lehet már megint nem lesz rajta hal az ősz folyamán. 😦

Nem lenne a motor, meg a puccos akkumulátor, tized ennyi halat nem fogtam volna idén sem….

Aztán megnéztem még egy helyet a cél előtt. Ott is voltak a halak, csak nagyrészt nagyon messze. Bent a kikötőben, ahová halandó horgász nem teheti be a lábát. 😀

Azért két akcióból, egyet leszedtem húzottra.

Aztán elkezdett fújni a nem várt és nem is ígért szél, így elindultam a cél felé, arra gondolván, hogy a kikötő egyrészt meg kell hogy fogja a szelet, másrészt majd csak megáll.

Ezen a településen több pálya is szokott halat adni. Kis nádas, kikötő torkolatok, nyílt víz, vitorlások közötti rész, strand és egy nagyobb nádfal. Szóval elég változatos helyszínek, amelyek közül több tartott halat ezen a napon is, csak éppen kurvára nem akarták adni magukat.

Kapás, lekövetés, ütés, rátolás az annyi volt, hogy már majdnem agyfaszt kaptam. 😀

Persze fogtam azért még két halat, de valami 11 akció / 3 kézben tartott halnál már kezdtem feladni az egészet. Rá is írtam a vevőmre, hogy baszki tegnap szétcsaptátok a halakat. 😀 Nem lehet ezeket megfogni. Ilyen buzi mélyről jövő burványok, meg terítős rablások is vannak, de csak toszogatják a wobblereket.

Robi nem sokra rá vissza is írt, hogy a jó darabszám ellenére előző nap sem volt könnyű. Neki a besüllyesztett, közepes tempóban húzott humpback adta leginkább. A cimborája el is kunyerált tőle egyet. A halak 90%-át a kis púpossal verték át.

Na mondom akkor csak nem adom fel és egy nem olyan régen kifejlesztett módszerrel kezdtem el szórni a kő elejét, nem tudom aznap hányadik csorgásból.

A módszer a következő. Hagyom süllyedni a kis púpost és nem oldalra ütök bele, hanem felfelé. Olyan mintha a kis wobblerrel jiggelne az ember. A kis fahal nem oldalra tör ki, hanem felfelé menekül.

Nem olyan régen egy parti peca alkalmával mocskosul működött. Az előtte inaktív halak között csúnyán rendet vágtam, ezzel a furcsa vezetéssel.

Hagyom süllyedni, majd egyet beleütök – hagyom süllyedni – kettőt beleütök. És ezt variálom. Van hogy a süllyedés közben gázolják el, de van hogy a “jiggelő” mozdulatba vernek bele.

Ezzel a fura módszerrel szedtem le a fenti jó 2,5-es jószágot is. A kapás szinte süllősen éles. Tényleg mintha a jiget verné le.

Közben a nap egyre magasabbra hágott, ezzel párhuzamosan a balinok is csendesedtek.

Egy újabb csorgás előtt a kikötő torkolatban aztán feltűnt egy bukdácsoló úszó!

Mondom ki a fene űzi velem ezt a furcsa tréfát?

Ilyen a világon nincsen, hogy megint egy leszakadt szereléket találjak, rajta egy hallal. Ahogy közelítettem, az úszó sajnos elmerült és hiába dobáltam rá. Úgy nézett ki, hogy végleg eltűnt a szemem elől.

Az X-edik kör és egy szép nád előtt elcsípett hal után, aztán az iménti helytől vagy 20 méterre furcsa kapásom volt. De úgy éreztem, hogy valami van a horgomon. Volt is. Az úszós szerelés, hallal a horgon.

Sajnos azt végül nem tudhattam meg milyen hal volt a szerelésen? De mindenképpen valamilyen jó erőben lévő ragadozó lehetett.

Amikor ráfogtam a monofil főzsinórra, lerúgta magát az amúgy már kicsorbult horogról, ami egy drótelőke végén figyelt. Az úszót elnézve ez a szerelék is bukdácsolhatott már egy ideje.

Aztán a csorgásból újra a kis nádfal elé keveredtem.

A nádfal előtt valamiért a gyors tempót választottam és már első dobásra ütöttem egy fekete hátú, nádi balint, de az is lemaradt…

Már azon voltam, hogy kész, ennyi volt befejeztem, miközben újra lendült a pálca. Következő dobásra fogtam is egyből egy méret formát.

Aztán jött egy szép kettes. Na mondom meg van a tuti! 😁

A szakasz végéhez érve visszafelé is dobtam egyet, amit egy nagyon komoly hal a csónakig követett.
Kicsit szentségelve dobtam még néhányat, majd tettem egy kanyart és újra ráfordultam a pályára, csalit cserélve.

Újabb 2 szép hal volt a jutalmam, immár a baby blue színre, majd megjött az a kapás, amire egész nap vártam.

Ahogy fentebb írtam, ezen a részen nem működött a trükközés. Úgy húztam a kis púpost, amit a wobbler még elbír.

Olyat ütött bele a képeken látható fogatlan útonálló, hogy már a kapásnál tudtam, itt a jó hal.

Brutálisat ment a finom cuccon. Kétszer megpróbáltam tarkónál fogva kiemelni, de mindig kitört, így végül a faroknyelére ráfogva tudtam elkapni.

Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy nagyrészt egyedül horgászok, mert a képek olyanok lettek, amilyenek.

De nincs az a szelfi, ami miatt egy ilyen halat esetleg összetörjek.

Két próbából ez lett a jobb.

A tanulság, hogy ugyanazon a napon, de két különböző pályán – napszakban, ugyanaz a csali másképpen vezetve adta a halakat, mint korábban.

A harmadik ráállás után is volt még egy le követésem, de aznapra kimaxoltam a pályát, így elindultam a kikötő felé.

Végül jó napot zártam 10 darab feletti kézben tartott hallal. Igaz délután kettőig a vízen voltam értük.

Akkor még nem gondoltam, hogy a héten lesz még egy pecám, ahol alig egy óra kell majd 15 kézben tartott balinhoz, közte néhány igen komoly jószághoz.

Nem is beszélve a másnapi őrületről, ami életem leghalasabb balinpecájába torkollott, pofátlan darabszámmal. 😀

Minden esetre az elmaradt nyári és őszi beszámolókkal, a csukás cikkel együtt lesz még miről írjak. És talán a következő két hónap sem telik majd el esemény(ek) nélkül. 😉