Surrognak az elsárgult gesztenye és platán levelek Csanád apró szandálja alatt, ahogy átgázol az előző esti vihar által a játszótér bejáratához összehordott kupacon.

Így augusztusi hosszú hétvége után nincs is ebben semmi különös, persze mindig kíváncsi gyerkőcünk érdeklődve áll a kialakult jelenség előtt. Megállíthatatlanul közeleg a nyár vége és őszintén szólva nem is baj, hogy a perzselő hőséget valamelyest megregulázta az újdonság varázsával érkező hidegfront.

Vajon tudják ezt a balinok is?

Csak órákban mérhető a fent említett játszóterezés és a Balaton-i parkolóban bezáródó kocsiajtó között eltelt idő, egy nap felével semmiképp, hipotalamuszom legnagyobb örömére. 😅

Alugggyyáááá má’ embeeeer! – őrjöng, de majd az adrenalin lerendezi. Legalábbis ennek reményében merülök egyre mélyebbre, az amúgy rendkívül kellemes hőfokú vízben!😁

Épp csak színesedik a horizont. Kiváló lehetőség – egyéb aktivitás hiányában, hogy megfigyeljem az aznapi táplálékhalakat, akik az ezrével szálló árvaszúnyogot szedegetik a víztetőről. Ennek alapján bekészítek a kapocsba egy 7-es Slim Axehead és krokodil módjára türelmesen várom a támadáshoz -pontosabban dobáshoz – szükséges stimulust.

Ráncosra ázik a lábam mire az első balin felrobbantja a szinte tükör vízfelszínt.

Sikerül a közvetlen közelébe küldenem sokat látott kutyusomat, amit egy méteren belül tengeralattjáróról indított ballisztikus rakétát megszégyenítő kivetődéssel felképel a kosfejű útonálló.

Luft! De a visszaesést követően már nem véti el!

Megvagy!

Majd a parton ülő idős kolléga emelkedő karikáját figyelve, szintén ezt mormolva bevág!

Ohhh yeahhh! Magyarázd el kérlek, hogy hogyan lehetséges az apró kapocs felső fülébe belefűzni a saccra 40-es zsinór?!?

Küzdelmes negyed óra következik, minek eredménye két totálkáros szerelék és egy gyönyörű balin! 😁 Megvan? Megvan. A fárasztás élménye nem szép, de a kapás benne van a top 5-ben.

És most jöhet a szokásos: az egyre magasabbra kúszó nappal eltűntek a bla-bla… de ma különös módon maradt egy-két hal a pályán, ráadásul dobótávon belül. Be kell legalább egyet cserkésznem.

A krokodil módszert folytatva, lassan, felnyitott felkapókarral araszolok a rablások irányába. Tíz méteren belül durran a következő. Csali pontosan a fejére esik, kiüti, de nincs folytatás. Sebaj, az elvárt adrenalin szint már megvan. Tovább!!

Kicsivel távolabb dolgozik a másik, épp elérem és már a beeső wtd mellett púposodik is a víz. Bámmm! 10/10! Mellém ér, konstatálom, az előző testvére. Bajlódjak a fotózással? Most inkább csak megélném ezt a szép pillanatot.

Gyönyörű a Balaton, csodás az idő és halat is fogtam. Kiakasztom a horgot és útjára engedem, hisz lassan nekem is ezt kell tennem…

Juhász Péter – Fishfluenszer