Június elején Dave barátom Veszprémben tartózkodott. Igaz hogy partról is volt esélye halra, de valahogy neki is tele lett a tudata azzal, hogy a parti helyek egyre csak fogynak a környéken, ahol meg horgászni lehet, azok a részek szarrá vannak csépelve. Némi eszmecsere után úgy döntött, hogy vesz egy kiegészítő csónakos jegyet és kijön velem a vízre a csillagrombolóval

A nádban egyik helyen sem volt már intenzív ívás, de azért megálltunk dobálni azon a pár hangon, amit hallottunk. Mivel nem jöttek a várva várt halak, így még sötétben megindultunk.

Az egyik kövezés belső oldalán, egy kis nádsziget mellett és a hínármező határán aztán meghallottuk, amit kerestünk. Süllők szedték a vámot és volt ott néhány harcsa is. Kicst megkésve, de ott voltunk a tutiban!

Már első dobásra jó süllőt ütöttem a humpback shaddel, de sajnos lemaradt. Az első 5 dobás 4 kapást adott. Az egyik süllő úgy leszívta a wobblert, hogy el kellett tennem.

Dave itt azért finoman rákérdezett, hogy nem e akarnék elmenni a picsába? 😀 És hozzá tette, hogy kell neki ilyen wobbler!

Aztán lassan jött a nap, a süllők elhallgattak, de a harcsák ott durrogtak, forogtak abban a pici nádban.

Tudtam, hogy ezen a helyen sem torzsa, sem akadó, sem semmi nincs a fenéken, a nád mellett, ezért feltettem a nagyobbik vertik prototípusomat.

Második dobás, második emelésbe bele is ütött a bajszos. Mondtam is a barátomnak, hogy itt a harcsa.

Az volt! 🙂

Maradjunk annyiban, hogy Dave híresen rossz fotós.

No comment! 😀

Fogtam még egy süllőt offset horgon felkínált gumival, aztán jött az őr, hogy menjünk kifelé…

15 év alatt most küldtek el onnan másodszor. Tavaly volt az első alkalom. De hogy napkeltekor ki a bánatot zavar ott az ember, amikor régen délben sem küldött el senki azt nem tudom?

Átmentünk még a szomszéd településre, de egyik kövön sem volt egy árva balin sem. Visszafelé egy általam is ismert nyílt vízi helyen, jött még egy tilalmas köves, aztán aznap ennyiben maradtunk.

Legközelebb, rá egy hétre jutottam ki. Nagyon szeles napok voltak és rengeteget esett az eső is, ami sajnos a júliusra nagyon nem mondható el.

1,5 órám ráment mire egy olyan kövön találtam küszívást, ahol évek óta nem volt ilyen éjszakai esemény. Legalábbis akkor nem, amikor én arra jártam.

Az ívás a kövezés külső kanyarívén koncentrálódott egy kandeláber fénye alatt, ami egyáltalán nem ritka esemény felénk, így nem is volt kérdés, hogy ott kell letennem a súlyt.

Szokásos módon élénk színekkel kezdtem. SFC, pink killer a kedvenc küszívásos színeim a saját palettáról. Nagyon nem akarta beadni.

Éjszaka, főleg erős fényben sokszor működnek a természeteshez közelebbi, kevésbé élénk színek. Süllőre legalább is. Így volt ez azon a hajnalon is.

Négy süllőt szedtem le, közte két igen szépet és még egy jónak vélt darab le is maradt. Az egyiknek a bluepink színű, 7,5 centiméteres waveshad, a másiknak egy sima, fehér, 6,7-es humpback kellett.

A legjobb halakat aztán mégis az SFC szín adta be, kb. 1 óra különbséggel.

Az elsőt még elbénáztam…

Az SFC színű humpback shadet bombázta le valami olyan erővel, hogy biztos voltam a nagy, éjszakai balinban. De ennek a halnak a lámpafényben nagyon nem balin formája volt.

Először azt hittem, hogy életem wobbleres süllője, de aztán a csónakhoz közelítve az első szaltó után már tudtam, hogy csukával van dolgom. Méghozzá komoly darabbal!

Nem ritka jelenség, küszíváson, lámpafényben a csukafogás, de ekkorával eddig még nem hozott össze a sors.

Ráadásul ez a hal totál kattos volt. Egy 80-as forma csuka sem mutatott be még nekem négy szaltót egymás után, pedig fogtam már párat életemben.

A negyedik szaltó már a csónak mellett találta. A wobbler a pofája oldalán volt, így kevés volt az esélye, hogy az előkét elmetélje.

Leguggoltam a csónakban, nyúltam a halért és ahogy hozzáértem még egyszer megkattant. Az ötödik szaltójával félig – meddig beugrott a bárkába. A hasi horgot belehúzta a nadrágomba, ahogy lefejelte a combomat, letépte magát a hátsó horogról és azzal a lendülettel távozott. 😦

Ugye ha lett volna nálam merítő…

Nincs mit szépíteni rajta, nem számítottam rá, hogy még egyet ugrani fog, így elbasztam a dolgot.

Kb. egy óra elteltével megint brutális kapásom volt. Már tudtam, hogy csuka, ráadásul ez a hal rendesen lekapta a 7,5-es, szintén SFC színű wave minnowt. Az előkén található krimpelő hüvely, a szája sarkában volt.

Ez a csuka nem volt ugrálós kedvében és egy határozott mozdulattal tarkón ragadtam, mielőtt elvitte volna a wobbleremet.

Teljes hosszban tudta a nyolcvanat. A legnagyobb küszívásos és egyben a legnagyobb idei csukám volt. Sőt az első idei, kézben tartott csukám. Soha rosszabb kezdést, még ha nem is volt szándékolt fogás.

100 %, hogy nem ugyanaz a hal volt, mint amit elbaltáztam, ugyanis annak volt egy elég nagy, már begyógyult seb az oldalán, ez a hal pedig tökéletes formát mutatott.

Az egész peca érdemi része 1,5 óra volt csupán, de gyönyörű halakkal jöttem ki öt órakor a vízről, ugyanis a balinok nem tették tiszteletüket a pályán és még halakat is kellett pucolnom azon a hajnalon.