Hajnali csónakosra határoztam el magam. Este írt a cimborám, hogy a nádban mindhárom helyen küszívás van. Ott volt a helyem hajnalban.

Két botot vittem magammal akkoriban, de kellett volna egy harmadik is.

Még most is remeg lábam, ha belegondolok micsoda peca lehetett volna. Írom ezt úgy, hogy így is hatalmas élmény volt ott lenni, aztán meg olyan felszíni csalis balinparádéban volt részem, hogy bárcsak mindig ilyen lenne.

Szóval napkelte előtt egy órával érkeztem. Az az igazság, hogy nem sietek sehova egy ideje. Nem is kellett. Már messziről láttam a rengeteg nagy fehér madarat, ahogy virítottak ki a sötétben a nádfalból az első spoton.

Menet közben raktam össze a két botot és ahogy közelebb értem jöttömre a madarak ellibbentek, az első hangok meg visszhangoztak a fejemben. De nem süllők voltak. Harcsák basszameg!

Ott álltam a csónakban a nádfal mellett, május végén, tilalomban, az erősebb botom 18 grammos, 10-es fonottal és mindenhol harcsa volt. Az öbölben, a nádfal előtt és a sűrű nádban is.

Ha ezt valaki úgy meséli nekem, nem biztos, hogy elhiszem!

Ha azt mondom percenként raboltak, durrantak, forogtak, mozgott a nád, pörsök jöttek fel a csónak alatt, akkor szerényen fogalmaztam.

El sem tudom képzelni mennyi harcsa volt ott és persze jött a dilemma, hogy mi a szart csináljak?

Elbaszott egy tilalmi idő ez. Keszeg meg küszíváson nem lehet hivatalosan harcsázni, de forrt a vérem és a 18 grammos bottal muszáj volt dobnom, főleg, hogy közben egyértelmű balinrablások is hallatszottak – mutatkoztak.

A kis waveshadet tettem a kapocsba. Kevésbé gondolná az ember egy 5,5 centiméteres wobblert harcsa csalinak, de idén is elég sokat fogtak már vele.

Második dobásra kapásom volt, a küzdelem nem tartott sokáig….

A fonottat szétvágta valami az előke felett.

Remegett a lábam, mint a lábam, az utolsó szőrszálam is.

Álltam ott leforrázva, aztán megint durrant egy balin az öböl közepén. Összeszedtem minden erőmet, remegő kézzel feltettem az új előkét és megfogtam a balint.

Annyi harcsa volt, hogy a süllők nem mertek kijönni a küszre és ez a balin is majdnem pórul járt. Ha megnézitek, ott van az egyértelmű harapásnyom az oldalán.

Kérdés, hogy valóban megenni akarják e az őnöket a bajszosok, vagy csak elzavarni akarják a terülj . terülj asztalkámról? De az tény, hogy egyre több balint látni, határozott harcsanyommal az oldalán.

Itt már derengett. Gondoltam a harcsák csak bekussolnak és lesz nekem még pár balin a pályán. Lett is. Még egy. Olyan igazi buffanós, majdnem harcsás rablással mutatta magát. Őt is leszedtem.

Aztán megint egy olyan kapásnak vertem oda, ami tudtam, hogy harcsa…

Percekig úgy tűnt, hogy végre szerencsém lesz, mert a hal nem a nádfalnak, hanem a nyílt víznek indult.

Már pont azon agyaltam, hogy elindítom a motort, talán már nyúltam is a kar felé, amikor a bajszos mintha megérezte volna, hogy mit akarok tenni, lefeküdt és nem mozdult.

Tudtam, hogy csak idő kérdése és robbanni fog. Úgy is lett…

És sajnos a nádas felé indult meg. Amikor nyílt a nádfal, végső elkeseredésemben ráfogtam a dobra, de nem tudtam megfordítani. Csattant a zsineg.

Álltam ott leforrázva, mint tyúk a kopasztás előtt és úgy döntöttem ebből elég. El onnan!

Nem volt könnyű döntés higgyétek el.

Néhány cimborával akkor megosztottam a történteket. Volt aki azt mondta, hogy nem szabadott volna rádobni egyet sem a harcsákra azzal a cuccal, volt aki azt mondta, hogy ő bizony addig dobta volna, míg el nem fogy az összes wobblere.

Az az igazság, hogy utólag sokat gondolkodtam az egészen és nem bánom, hogy megpróbáltam, de pont elég volt az a két akció, amivel két halat pircingeztem fel.

Egyébként júniusban az egyik vevőmnek szintén elvitt egy harcsa egy kis waveshadet, de kb fél óra múlva ott úszott a wobbler a vízen. Szóval nekem kétségeim sincsenek, hogy a a fahalaktól ezek a brutális erejű, ösztönlények hamar megszabadulnak.

Ez a két hal biztos hogy bőven méter felett volt, hiszen előtte és azóta is sikerült több harcsát fognom balinozás közben a kis finezzel ebben a 60-80 centiméteres kategóriában, viszonylag simán. Még partról is. Ezek a halak meg az egyel erősebbel is megállíthatatlanok voltak.

A második helyre már bőven napkelte után érkeztem. Ott is voltak még akkor is harcsahangok, de csak bent a sűrűben. Az egyik torzsán két balin dolgozott, az egyiket le is szedtem, de mélyre nyelt, így nem vacakoltam a fényképezéssel.

A harmadik helyen olyan részen ívott csak a küsz, ahol a wtd jött el egyedül.

Semmi jele nem volt ragadozóknak, aztán első dobásra mégis kicsapta a felszíni ketyerét, majd úgy duplázta be, hogy nem akadt meg. Második dobásra csak egy burvány mutatta a balint a wobbler alatt, aztán már nem kellett neki semmi.

Ha már ott voltam, gondoltam csak megnézem a kövezést, de először nem kellett addig elmennem, ugyanis az előtte lévő öbölben és a nádfalon orgia volt!

Ennyi balinnal idén még nem randevúztam és azóta sem. Sőt az elmúlt években se nagyon volt ilyenben részem. Az a peca volt, amikor nem tudod eldönteni, hogy hova dobj és mivel?

Nem igazi csapatos vadászat volt, hanem hatalmas területen volt sok balin.

Az elején minden dobásra akció – akciók voltak, úgy, hogy a hülyebiztos white walkerrel egyetlen egyet dobtam, az igen tuti ezüst utazóval se sokkal többet és az is csak a végén került vissza, amikor már nem ettek meg mást.

Nagyon sok akcióm volt és nagyrészt végre, szép, erős, kövér, egészséges halakat fogtam.

Ahogy írni szoktam, ütötték, verték, kicsapták, elgázolták, lekövették, szétütötték, szétb@szták a csalikat és a vizet is.

Volt vagy 30-40 látványos akcióm, valahol 15 környékén foghattam belőlük.

Amikor jön a csali mögött a tolóhullám és megállítod, a balin meg elgázolja, mint József Attilát a gyorsvonat (bocs ez morbid volt), az valami elképesztő!

A harcsák miatt totál kész voltam. A szívem még mindig sajgott és összevissza kalapált. Kellett legalább öt hal, amire egy kicsit megnyugodtam és konstatáltam, hogy jó lesz ez így is.

És jó lett!

A nap wobblere egyértelműen a wave the dog volt. Hetes axheadre csak egy kapásom volt, a fatheadet aznap nem ették. A hatos whitewalkerrel, ahogy fentebb írtam csak egyet dobtam. A popper valahogy nem kellett nekik és a hybrid sem.

A wave the dog meg amúgy is szelektál, régen fogtam vele halat és valahogy abban volt aznap a hitem. Kisebb balin ritkán veszi le és csak jobb ezekkel a 60-65-ösökkel hadakozni. 😀

Egyébként ha valaki szeretne ebből a wobblerből, az írjon bátran, mert ez a típus valahogy nem fogyott el az egyik börzén, szóval van minden színből dögivel. 😀 steveolsonhun@com . Küldök képeket, ha kell.

A legszebb hal az utolsó volt és talán ennek volt a legjobb a kapása is. Már alig mutatták magukat.

Ilyenkor még akarok egyet mindenképpen fogni, ezért is került fel az ezüst utazó.

Két rontott kapás után egy komoly burvány jó halat mutatott. Mögé tettem az utazót. Ráburványlott, de nem szedte le. Megállítottam, majd ahogy indítottam nem láttam, de éreztem, hogy jön alatta. Pár méter után tempót váltottam és láttam, ahogy púposodik a víz a wobbler mögött. Belassítottam. Szétnyílt a víz. Kib@aszta a wobblert és a beesőt megölte.

Gyáááááááá!!!

Még a horog is cserés lett, az egyik ágat el is törte.

Hatalmas peca volt tényleg. Miközben motoroztam a kikötő felé már azon agyaltam, hogy én este ha törik, ha szakad, visszamegyek.

Persze a kérdés is ott volt a fejemben, hogy ez mennyire etikus, mennyire szegek vele szabályt? Hiszen ha tilalomban az ember üt két halat, akkor csalit, módszert, helyet kell váltani, nem hogy visszamenni, de nem bírtam ki.

Szerintem 100-ból 99-en nem bírták volna ki. De az is lehet, hogy százan. 😀

Szóval ahogy haza értem, már krimpeltem is a 70-es előkéket és előszedtem a 120 grammos meg a 60 grammos pálcáimat, hogy csatarendbe állítsam és napnyugta előtt már le is szedtem a második helyről azt az egy balint, amit reggel nem sikerült.

Az estéről nincsenek képeim, mert a memóriakártya a nikonban feladta, amit akkor még nem tudtam.

Szóval vártam a harcsákat, de nem jött a töredéke sem. Viszont pont emiatt jöttek süllők is, igaz csak az öbölben dolgoztak és nem a nádfalon. De nem igazán mertem finom cuccal dobni.

Pont azon agyaltam, hogy megnézem a másik helyet is , amikor jött az első csónak, így nem mertem a helyet otthagyni.

A szomszéd öblöt vallatták, ahol szintén voltak hangok, de hamar feladták.

Nem sokra rá jött egy puccos csónak. Ők le is horgonyoztak a szomszéd öbölben és úszóval vallatták a helyet. Volt is haluk. A fárasztás hosszából és a hangokból ítélve 1000%, hogy harcsa volt. Csak a visszaengedés maradt el és a kollégák a fárasztás után azonnal távoztak.

Bár nem láttam a sötétben, de biztos vagyok benne, hogy az a bajszos nem került vissza a tilalom ellenére.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy többet a büdös életben nem megyek ki erős cucc nélkül, májusban küszívásra. Én itt vívódok, vergődök magamban szabályokkal, meg etikával kapcsolatban, más meg…

Olyan éjjel egyig tartottam ki. Csak a 120 grammos bottal dobtam sokáig, de kapásom se volt rá. Aztán a 60 grammos pálcával fogtam egy kisharcsát meg egy egész szép süllőt. Itt már eléggé fáradt voltam, így kikötöttem és próbáltam aludni 2 órát.

Aztán 3 után visszamentem. Nekem amúgy is 80%-ban a napkelte környéke adja a bajszosokat.

Az éjjel csendesedő küszívás és egyre kevesebb hang volt észlelhető. Ez hajnalra megváltozott. A küszök felpörögtek és több lett a hang is, de töredéke így is az előző hajnalinak.

Napkeltekor megint letettem az erős botot és a 60 grammoshoz nyúltam. Egy rablásra dobva bődületes kapásnak vertem végre oda. Meg sem tudtam mozdítani a halat. Egy felszakadt torzsás nádfalon kapott a szomszéd öbölben, ahol éjjel úszóval leszedték azt a halat.

De sajnos pergetve esélyem se volt. Míg úszóval a nádfalról merőlegesen lehet azonnal húzni a halat, én párhuzamosan húztam a wobblert, hogy minél többet legyen a a kapászónában. De így a csalit a kagylókkal teli torzsák felett húztam el.

Hiába a 70-es, 80 centiméter hosszú fluorocarbon előke. Ahogy mozdult a hal, a fonott ment el az előke felett.

Itt adtam fel.

Aznap legalább is…

Maradni kellett volna a kaptafánál, vagyis a balinoknál. Hozzájuk talán, egy kicsit értek.