A fiam lediplomázott az ősszel és Pesten helyezkedett el. Igaz, ahol dolgozik, ahhoz nem kellett volna diploma 😀 , de az ő dolga, ahogy az a “Pestmánia” is, hiszen felnőtt ember.

Persze ahogy tud hazajön. Olyankor a feleségem napokra előre főz neki. Jaj annak, aki ebben az időszakban a konyhába merészkedik! 😀

Szóval Pesten melózik, elég idióta beosztásban, így van hogy éjjel fél egyre megyek érte a vasútra. Nyilván ha előtte pecázok, hogy valamivel eltöltsem az időt, akkor inkább a parti peca jöhet számításba, ha utána, akkor a csónakos is.

Így kerülhetett sor még májusban az első idei parti pergetésemre, ahol a balinokat kurvára nem találtam, viszont a cimborák elég szépen fogták a süllőket a napokban, úgyhogy volt remény.

Úgy nézett ki, hogy meg is találtam a tuti helyet, jöttek az első süllők és a jó hangok is, csak éppen semmivel sem tudtam kapást kicsikarni.

Hiába el vagyok szokva az éjszakai wobbleres süllőzéstől…

Sajnos szépen lassan kezdett elcsesződni az idő is és egyre jobban hullámzott, egyre kevésbé lehetett a halakat észlelni.

Ránéztem a cimborákra, akik lent töltik a fél életüket 😀 és ők bizony fogtak, nem is egyet.

Próbáltam ugyan más helyeket is, de végül az első beálló adta kis a szép süllőt, amit meg is hívtam másnapra ebédre.

Volt aki anno megkérdezte, hogy a wave shad azért wave shad, mert bírja a hullámot?

Nem azért, de végül azon az estén az adta be a halat. A 7,5-es.

Már nem tudom pontosan felidézni, hogy mikor vittem – hoztam a gyereket? Vagy mikor mentem le azért, mert a csónakos pályán szar volt a szél?

De 22.-én újra lent voltam. Korábban mentem balinokban reménykedve, de idén a parti balinpeca nem könnyű kenyér. Kapásig se jutottam, miközben többször végignéztem a több kilométeres szakaszt küszöket keresve.

Volt egy hat tagú pontyos csapat, akik két bástyán és egy lépcsőn helyezkedtek el egymástól nem messze. Ment a rakenroll és fogyott a szesz is rendesen.

Végül a lépcsős légiótól balra kezdett ívni a sneci. Ehhez viszont be kellett másznom egy bokros részre és kicsit meg is tisztogatnom, hogy a elé a kő elé tudjak horgászni, ahol a legtöbb küsz pörgött és rajta egy balin.

A horgászat eredménye elég kétes volt, mert bár én is rakenroll arc vagyok és imádom a Sabbathot, de azért elég kétséges volt, hogy ilyen zajhatás mellett kijönnek e a tüskések? 😀

Aztán egyszer csak csörgött a telefon. Balázs cimborám hívott, hogy lentebb talált ívást és elférek én is.

Azon a pályán aznap háromszor jártam és akkor még nyomuk sem volt.

A sötéttel jöttek is a jó hangok.

Valamiért az új humpback shad mellett döntöttem, annak ellenére, hogy múltkor a hullámzásban nem működött, most viszont tükör volt előttem.

És csúnyán adta!

Már első dobásra jó halat ütöttem, de sajnos leakadt. Aztán második dobásra is kapásom volt. Az meg sem akadt.

Kicsit bosszankodva másztam le a kőre a betonfalról, de aztán három dobás, három szép halat hozott. Majd jött egy negyedik is.

A harmadik halnál a cimbora már megkérdezte, hogy nincs e még egy ugyanilyen wobbler a dobozomban, mert akkor einstandolná! 😀

Akkor még nekem is csak egy – egy darabom volt a két méretből, azóta a kicsiből első körben jutott ő is egy 6,7-eshez és fogja is vele a tüskéseket.

Aznap biztos foghattam volna még, de mivel eltettem három süllőt, így befejeztem a bulit, ahogy a rakenroll arcok is a pecát, mert 11-kor már kiütve feküdt mindegyikük, épp ahol a kóma érte őket. Székben, járdán, betonon. 😀

24.-én mentem legközelebb.

Mivel éjjel fél egyre kellett mennem a vasútra a fiamért, ezért előtte gondoltam megint belenézek a süllőkbe. 😁

A pálya nagyon ígéretes volt. Az első hangot, mindjárt meg is fogtam. 😍

Kisebb volt, mint az előző napiak és ahogy nyúltam érte le is maradt, de nem bántam. Gondoltam itt a kánaán. 🤣🤣

Aztán több ütemben csapott le a vihar. Villámok, dörgés, szakadó eső, majd a szél is megérkezett.

Emellett a viharban megszaporodtak a pergetők is. 🤣
Már vagy nyolcan vallattuk, a magukat egyre kevésbé eláruló, hangok alapján nagyrészt nem túl nagy halakat.

Kocsiba pattanva az egyik nyugis periódusban találtam még pár jó hangot egy másik szakaszon, de aztán a szél végleg szétverte a bulit.

Aztán volt még egy alkalom, ahol csónakkal kezdtem. Hullámzott, de gondoltam a nyugati kő egyik oldala csak jó lesz, vagy a nádban találok halat.

Akkor lettek kész az első Sauron szemű walk the frog WTD-k. Másodikat ha dobhattam a kékkel.

A kő egyik oldalát vallattam. Ott viszonylag csendes és a kő szélében tiszta volt a víz.

Egyszer csak láttam, ahogy egy sötét, köpcös árny jeleik meg a felszíni ketyere mögött. Azt hittem, hogy bitang nagy sügér. Addig játszottam, variáltam a csalival, míg végül tolóhullámmal eltörölte.

Sajnos a súly nem volt lent és a szél a hal felé nyomott, az meg jött be alám. A csónak mellett vettem észre, hogy nem csapó az illető, hanem egy brutális nagy vörösszárnyú keszeg!

A fék persze nem egy ilyen puha szájú halhoz volt kalibrálva és csak egy horogág tartotta. Betört a csónak alá és sajnos lemaradt…

Biztos vagyok benne, hogy teljes hosszban verte a 40-et… Életem egyik legszebb fogása lett volna, de a peca már csak ilyen. Majd elkapom legközelebb!

A szél egyre jobban ellehetetlenítette a pecát és további halakat sem találtam, így ismét a parton találtam magam.

Mielőtt megjöttek volna a süllők, egy füredi srác odajött hozzám, hogy nem voltam e kint mostanában?

Akkor már vagy 3 hete csak csónakból pecáztam, így mondtam, hogy partról nem.

A srác nagyrészt perget, de néha van ilyen pontyos kattanása. Csütörtök hajnalban ment haza az éjszakai pecából és vasárnap amikor benézett a csomagtartóba, akkor jött rá, hogy valami hiányzik!

Baszki a komplett bojlis cuccát kint hagyta a bástyán!

Annyira fáradt volt, meg annyira hozzá volt szokva a kevés cucchoz, hogy az egészet otthagyta. De hogy erre miért csak vasárnap jött rá, azt nem tudom!?

Sajnos az este érkeztével beszaggattam a nagyobbik humpback shadet, de akkor már volt remény, hogy tudok hozzá terelőlapokat szerezni Svédországból.

A kisebbet nem is mertem dobni igazán. 😀

Nagy meglepetésemre aznap este nm rajzottak ki a pergetők, pedig a víz tökéletes volt és meg is találtam a tuti beállót.

Egy jobb hal után jött két kis süllő, egy kis harcsa és volt még két kapásom, de aztán megint jött az a rohadt szél, meg menni is kellett a gyerekért.

Ennyit a partról egyenlőre. A következő beszámoló már egy olyan csónakos horgászatról fog szólni, ami majdnem életem legjobb pecája lett. Majdnem….