Ma melóztam úgy 4 órát, voltam a boltban, gyógyszertárban és még meg is locsoltam. Nyom ez a tetű meleg, úgyhogy délelőttre elég volt. Gondoltam megírom a domolykós részt.

Ez a meleg bárkit megüt és annyira már nem pusztulok meg tőle, mint tavaly nyáron, de sokszor érzem azt, hogy egy hajszál választ el attól, hogy megint szarabb legyen. 😦

Szóval még tavaly Karácsonykor megint szarul lettem. Ekkor felmerült keresztlányom részéről, hogy nem e hisztamin, vagy bármi más érzékenység okozza ezt a sok szart nálam?

A barátja hisztamin érzékeny és hasonló problémákkal küzd, mint én.

Gugli a barátod alapon rá is kerestem, de nem voltak meggyőzőek az ott leírtak. Mondom akkor már rákeresek a gluténra is.

Hát… Puffadás, hasmenés, migrénes fejfájás, reumatikus panaszok, magas vérnyomás, idegrendszeri problémák, álmatlanság, végtagfájdalmak, levertség, indokolatlan izzadás, stb… Szinte kottára stimmelt minden, így úgy döntöttem leteszem a glutént és kértem időpontot egy gasztromókushoz.

Majd egy hónapra rá kaptam időpontot, addigra túl voltam az elég kemény elvonási tüneteket hozó első két héten. Éjszakánként rendesen szakadt belőlem a víz, úgy éreztem magamat, mint egy félhulla, viszont a székletem elkezdett rendbe jönni.

Valaki akkoriban azt mondta nekem, hogy elhiszi, hogy ez mekkora flash nekem, hiszen nem is igazán emlékszem arra az időszakra, amikor nem fostam. 😀 Most meg elkezdtem magam alatt kolbászokat, hurkákat látni. 😀

2016-os az bejegyzésem, amiben először említést tettem itt az oldalon a gyomorpanaszaimról.

Lehet alpári, de nekem az életem jó része a fosásokból állt. És nem vagyok olyan hülye, hogy ne mentem volna el a problémámmal már nagyon régen dokihoz, csak valahogy mindig az lett a vége, hogy nem lett vége.

Kisgyerekként jöttek a majd kinövi a hasfájást, fejfájást dumával. Aztán jöttek azzal, hogy attól, hogy az apjának emésztési gondjai vannak, maga még nem kellett, hogy örökölje dumával, a biztos csak elrontotta a gyomrát dumával, a biztos csak valami vírus dumával és még sorolhatnám.

Nyilván nem írt ide le mindent az ember, de volt olyan kajakos pecám ami előtt kétszer fostam otthon és háromszor lent a bokrosban.

Ez, hogy napi nagyon max háromszor megyek klotyóra, de 90%-ban egyszer és szintén 90%-ban rendes, vagy rendeshez nagyon közeli székletet látok magam alatt teljesen hihetetlennek tűnt és tűnik még ma is.

A gasztromókus első körben elküldött egy vérvételre. Ekkor már 1,5 hónapja gluténmentes voltam. A teszt negatív lett.

Azt mondta ez simán lehet fals eredmény, ha jobban vagyok tőle folytassam a diétát és elküldött egy újabb vérvételre, amire jó 2,5 hónap gluténmentesség után került sor.

Persze az is negatív lett. Ezek a tesztek akkor mutatnak valós eredményt, ha az ember sokkolja a szervezetét azzal amire gyanakodnak. Én meg tiszta voltam.

Volt egy lehetőségem arra, hogy ezt én is megtegyem, de a doki azt mondta, hogy: Ferenc maga értelmes embernek látszik, ide járnak olyanok, akikkel egyszerű dolgokat sem lehet megértetni, ha jobban van attól, hogy nem eszik glutént, folytassa tovább a diétát.

A papíromra az van írva, hogy nem bizonyított a gluténérzékenység, de mivel a vizsgálatok több hónap gluténmentes táplálkozás után készültek, ezért nem kizárható a cölikália lehetősége, így javasolt a diéta fenntartása a továbbiakban is.

Közben a vérnyomás csökkentő adagom a felére vettem vissza önhatalmúlag, mert néha már nagyon alacsonynak ítéltem meg. Bár nem alszom még mindig minden nap jól, de javulás lépett fel ezen a téren is. Teljesen elhagytam a nyugtató bogyókat és nyugtató teákat. Idén összesen nem vettem be egy doboz fájdalom csillapítót, míg tavaly tavasszal heti két dobozokat termeltem be. Frontint se vettem be vagy 2-2,5 hónapja, akkor is csak alváshoz.

Nem volt idén olyan, hogy délután, vagy napközben elszaródott volna annyira a vérnyomásom, hogy újabb bogyókat vegyek be.

Labilis még az egyensúly. A frontok most is megnyomnak, de már nem döglök bele.

Szóval a negatív vértesztek ellenére tartom maga továbbra is a gluténmentes étrendhez. Közben azért átestem egy jó kis tükrözésen is, ami szintén negatív lett. A gyomorfájások nem múltak el teljesen, de a dokival abban maradtunk, hogy most pár hónapig ne bolygassuk a rendszert.

Nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt, halat eszem. A tejtermékeket, kész termékeket is minimalizálom amennyire csak lehet. Húst is sokkal kevesebbet fogyasztok.

Igazából már annak is örülök, hogy összességében fizikálisan és fejben is jobban érzem magam, bár sokat fogytam.

Idén már elég sok pecán, de milyeneken vagyok túl! És idén újra kajakoztam, több mint egy év kihagyás után. Azért csak háromszor, mert nagyrészt csónakkal járok ki.

Megjegyezném, hogy korábban is jártam gasztromókusnál, amiről itt szintén írtam. Ő is elküldött tesztre, csak éppen akkor a háziorvoshoz mentem el vérvételre, hogy ne kelljen fizetni érte, ő viszont csak hivatalos, nem maszek szakorvos által kért tesztet hajthat végre, így anno a gyógyszertári tesztet csináltam meg. Negatív volt.

Na, de már eleget írtam a kínjaimról, úgyhogy jöjjenek a domolykók, amik tavaly szinte teljesen kimaradtak… Meg persze a bajszos jószágok amiket szintén tavasszal csíptem el. 😀

Március 14.-én lett egy olyan kattanásom, hogy másnap fel kéne mennem. Tavaly tök feleslegesen vettem meg az éves jegyet, így idén még nem rendelkeztem oda semmilyen passzussal. Szóval én állat megvettem a napijegyet másnapra, ami 5000 forint volt. 😀

A víz nagyon sokat ígért. Tiszta volt, magas és rengetek ivadék és kishalmozgás volt több spoton is, így első sorban a humpbacket erőltettem ayu színben, illetve a kis ayu pac – man cranket.

Kora tavasszal a domik fő tápláléka szerintem az ivadék és kishal. Bogár, rovar, férgek ekkor talán még kevésbé állnak rendelkezésre.

Marhára nem akart hallá összeállni a dolog, aztán az egyik helyen feltettem a klasszikus black caterpillar színű dozert. Fekete csali, a hasi részen két sor sárga pöttyel. És az addig üresnek tűnő – egyébként egyik kedvenc spotomon – leszedte egy kormorán rágta 45-ös.

Csak megérte az a napijegy! 😀

Én állat persze, hogy megint megvettem az évest és a 22.-e újra parton talált, méghozzá süllyedő pac- man crankekkel felszerelkezve az új színekben, de még nem a végleges szemekkel. 😀

Talán ötödik dobásra meg is fogtam a tavaszi szezon második, számomra legnagyobb kézben tartott telény asszonyságát.

Lementem a hídlábhoz dobtam kettőt lefelé, kettőt szembe, kettőt felfelé. Na jó akkor talán a hatodik dobásra lett meg. Ledurrantotta a folyással egy irányba húzott kis cranket.

Közben lesem a facebook posztot, mert mindenre én sem emlékezhetek. Ott negyedik dobást írtam, de végül is ez totál lényegtelen, ahogy az is, hogy a telefonos képen és a videón 49 centit mutat a hal, a nikonoson meg elcsúszott kicsit, így csak 47-et.

Kibaszottul örültem a hölgynek és ez a lényeg.

Az új színvilág, ami azóta felkerült a dozer és big flat crankek mellet a hetes axehad WTD-re is szerintem elképesztő jól sikerült. Nem vagyok egy csalifestő zseni, de ezek a wobblerek már tényleg szépek, nem csak eredményesek.

Két alkalommal voltam még fent. Az első áradást hozott, illetve egy hidegfrontot, amik miatt a tervezettnél előbb mentem haza. Megnyomott rendesen. 😦

Halakat már egyik alkalommal sem sikerült kézbe vennem, pedig akadtak botot a kézből kiszedős kapások, látott halas támadások, nem kis jószágoktól, de valahogy nem jutottam el egyszer sem akasztásig. Wobblert annál többet vesztettem. 😦

Én azért az előző évhez képest így is elégedett lehettem.

A záró peca rendhagyóra sikeredett. Petya barátom idén sokszor inkább kiült márnázni, minthogy a domikkal szenvedjen. Nem adta a víz annyira neki sem. Se a kis folyó, se a nagy és munka, családi ház, kis gyerek mellett sokszor jobban esett neki a feeder botok mögött üldögélni, belassulni egy kicsit.

Ráadásul nagyon jó pecái voltak, sok és komoly halakkal. Volt olyan horgászata, hogy pár óra leforgása alatt nem fogott egyetlen márnát sem két kiló alatt. Nem beszélve a kiló feletti paducokról és egyéb beeső halakról.

Aznap sem voltam teljesen rendben, de azért felmentem. Szerelésem nem volt, így kaptam egyet a cimborámtól. A víz nem volt az igazi. Gyakorlatilag a zsilip alatt óránként ment le és fel a vízszint 70 centiket. Ennek ellenére mindjárt elsőre ütöttem egy nagy márnát, de sajnos ő nyert.

Aztán több kisebb márna, különböző keszegek és küllők után, azért csak sikerült fognom egy elég szépet.

Igazán király, esemény dús és élvezetes peca volt. Megyek még idén az 1000%, csak a vízállás lehetne már kicsit szerényebb. 😀

Áprilisban aztán a balatoni bajszosok nyomába eredtünk. Akkor még nem pergetve, hiszen a Balatonon abban az időszakban az tiltott, sőt a csónakos peca a nappali órákra van korlátozva és az is a parttól bizonyos távolságon belül és bizonyos partszakaszokon lehetséges.

Jött a hír, hogy keszegívásokra kiálltak a halak. Tavaly tavasszal annyira szarul voltam, hogy ezek a nadályos pecák nekem teljesen kimaradtak, miközben a cimborák fogták, csak fogták a szebbnél szebb bajszosokat.

Idén elhatároztam, hogy akkor is fogok, ha ott pusztulok meg. 😀

A két parti próbálkozás alkalmával csak kapásokig jutottam, pedig a második peca igen jól sikerülhetett volna, ha nem vagyok olyan makacs. 😀

Történt ugyanis, hogy az egyik legjobb parti helyen pontyosok ültek, így 30 méterrel mellettük telepedtem le. Aztán egy órával rá elmentek, de úgy voltam vele, hogy jó az ott nekem.

Elbasztam. 😀 Megúsztam kapás nélkül. Míg egy veszprémi cimbora a helyre leülve nyolc harcsáig meg sem állt. Én a második halánál haza is mentem. 😀 Egyrészt kurvára fáztam, másrészt meg…

Aztán az első két csónakos peca igen jól sikerült, bár sokáig úgy tűnt azokat is bukom, ugyanis a kocsinak fékezésnél igen szar hangja volt. Be kellett adnom a szervizbe.

Olivér barátom jó fej volt, így felajánlotta hogy bejön értem.

Akkor igazán még szerelésem se volt ehhez a pecához, hiszen a horgászboltba sem tudtam elmenni, így az első halakat az ő cuccával fogtam.

Igazi, aktív keresőpeca volt, erős cuccal a nád mellett keszegíváson dolgozó harcsákat figyelve.

Két jó alkalom volt front előtt, aztán egy lehűlés véget vetett az egésznek.

A második alkalommal már minden saját volt. Csónak, motor, akksi, szerelés és addigra szeretem be 30 darab nadályt is.

Összesen hat harcsát sikerült elkapnom, közte egy egyéni rekord darabot, ami 115 centiméteresnek bizonyult, a cimborám darabszámra ugyan kevesebbet fogott ezen a két pecán, neki viszont jutott egy 145 centiméteres.

Kurvajó pecák voltak! Jövőre is ott a helyem.

Csak ez a fránya fülzúgás múlna már el. De lehet, hogy az is csak idő kérdése.

Fejben is akarni kell rendbe jönni. Nagyon akarni kell!