Kimaradt pár őszi és téli peca. Mármint beszámolót nem írtam az eseményekről, pedig lett volna miről, de ez most így alakult.

Novemberben egy nagyon rossz hírt kaptunk, de úgy néz ki, hogy egyenlőre megmarad a csónakkikötő és hát milyen pecákat toltam az öreg csillagromboló fedélzetéről április – májusban. 🙂

Az egyik oka a félbemaradt tartalom közlésnek az, hogy a 10+ éves, önkormányzattól kiselejtezett notebookommal kínlódás volt már minden, így a blog írás is. Persze jöhet a kérdés, hogy miért nem vettem másikat?

A válasz egyszerű, nem volt rá keretem. Az elmúlt 2 évben közel kétmillió forintot talicskáztam a magyar egészségügybe, maszek orvosokba, vizsgálatokba, gyógyszerekbe, csodaszerekbe és sorolhatnám a végtelenségig. Nem beszélve az üzemanyagköltségről, a kiesett munkaidőről, a folyamatos idegeskedésről az orvosok által feltételezett vélt, vagy valós betegségek miatt.

Már rég kellene legyen egy komolyabb honlapom is, új lógóm, esetleg ruházati termékek és egy új csónak, de ezekre sem futotta, nemhogy notebookra.

Sokszor voltam vele úgy, hogy már a drága akksi megvétele is meghaladta azt, amit költenem kellett volna, a vállalkozás fenntartása és az egyéb költségeim mellett.

Most jutottam el oda, hogy vettem egy felújított notebookot, 2 év garanciával. Ezt a bejegyzést már erről írom. Persze nálam ez sem ment zökkenőmentesen. 😀 A bejegyzés írása közben behalt az egér. Mivel teljese felszámoltam az informatikai tevékenységemet, így egy külső egér se volt itthon, hogy a touchpad drivert újra telepítsem. De megoldódott.

A feleségemnek is vettem egy notebookot, ott meg rossz tápkábel került a dobozba, így gyorsan beugrottam a céghez, akiknél vettem.

Mire végeztünk egy kamion állt mögöttem, amiről több raklap cuccot pakoltak le, így végül a szegélyeken átvergődve tudtam kiállni a kocsival.

Na ezek a dolgok is csak velem történhetnek meg. 😀

November 4.

Megint ütöttem egy harcsát a kis púpossal, de sajnos nem akadtak jól a halhoz mérten apró, tízes horgok. A csali meggyalázva került elő a gerebenfogak közül.

November 7

Aznap három csuka és két balin volt kézben.
Ez a bödönszájú, fogatlan jószág azért rendesen odab@szott. 😍😁💯 Szó szerint is, mert a kis tízes horog egyik ágát le is törte. 😲😲 65 centiméter volt teljes hosszban, de iszonyú beles volt, böszme nagy fejjel és minden kishalat elnyelő pofával. 🙂

November 10

Klasszikus buzerapeca egy szerencsés bónusz csukával.

És egy novemberi topwater óriással. 😀

Kicsi, de legalább a kép is szar. 😀

November 14

Mólópeca, avagy fogjál nekem egy balint.

Szinte még ki sem léptem a móló betonjára, a helyi erő köszönés nélkül azzal nyitott, hogy fogjak neki egy balint.

Amikor megfogtam abból a három halból az egyiket, ami az egymilliárd kishalon dolgozott, mászott is bele egyből az arcomba a balin reményében, de csalódnia kellett. 😀

November 16

Mólópeca újfent.

Jött egy szép 64-es süllyedő humpbackre.

Az egyik vevőmtől hallottam, hogy a humpbacket sokszor akár 5-6 másodpercre is megállítja.

Mivel ez egy igen lassan süllyedő, apró wobbler, így van hogy ebben a fázisban verik le.

Aznap is így történt. De kurvasokat kellett dobni érte. Ráadásul úgy leszívta a kis wobblert, hogy nem láttam értelmét elengedni.

Amikor éppen letettem az autó mellé, a már tarkón szúrt halat, pont beparkolt a múltkori öreg.

Hát ez pofátlanság! Múltkor nem adtad nekem azt a jó hármas balint (talán másfél kilós ha volt), most meg elviszed? Add nekem ezt!

Próbáltam megmagyarázni megint a fazonnak, hogy egyrészt szabálytalan a halat elajándékozni, másrészt én vagy elengednem, vagy ha olyan a helyzet, vagy halat akarok enni, akkor elviszem. Azt hiszem hogy nem sikerült…

Pontosan már nehéz felidézni minden eseményt, de arra emlékszem, hogy egy sügér raj alatt volt az egyik alkalommal egy komoly halam, de sajnos lemaradt, aztán a kormoránok érkeztével megint eltűnt az összes hal a nádból…

November végén volt az első mólópecás próbálkozásom csukára, komoly eredménnyel. 😀

Télen is voltak mélypontok rendesen, így egyetlen télikeszeg peca jutott. Azért a kevés keszegért, amit aznap fogtam, rendesen meg kellett küzdenem. A hely is egyre kevesebb, ahol lehet ezt a “műfajt” űzni és pont ezért rengeteg a horgász, így sokszor kedvem sem volt a kínlódáshoz.

December – januárban fogtam azért csukákat, de a méret nem volt az igazi. A sügerek meg vagy kicsik voltak, vagy nem is voltak. De ez van…

Februárban kisebb kövesek, kis süllők és egy kis balin akadt az új engedéllyel. Mivel idén a balinka volt az első pergetett halam, ezért lefényképeztem. Erőltetni nem erőltettem a halat, pont azért, mert elég kicsik voltak a parti pályákon, csónakkal szonár nélkül meg szinte esélytelen télen.  Dolgozni viszont dolgoztam, amennyit az észszerűség határán belül lehetett. Új színek, rég elfeledett, visszatérő formák, új típusok is készültek.

Talán meg van az alap problémám, ami a kínjaimat okozza, ha igen, akkor nem az orvosok jöttek rá, hanem én magam.

Idén olyan igazán bitang szarul még nem voltam, mióta tartom magam ahhoz, amit kitaláltam, igaz pont pár hete megint rosszul alakult valami, de ezt majd megírom a későbbiekben.

Márciusban négyszer voltam domolykózni és kipróbálhattam folyón és a Balatonon is egy – egy számomra eddig idegen módszert is. Ha valaki ismerősöm a facebookon, vagy követ az instán, az láthatta a kifogott halakat, szóval nem akkora spoiler, hogy bajszosok voltak, két fajtából és egyik sem a ponty. 😀 Valahogy az továbbrasem motivál, hogy pontyra horgásszak.

Ja és persze akadt egy egész szép és egy komolyabb telény is.