Ma reggel már terv szerint érkeztem a partra, ki akartam még használni az időváltozás előtti utolsó csendes napot. A hajnal ismét a szebbik arcát mutatta, varázslatos volt a gomolyfelhők mögött lassan az ég felé kúszó napkorong sziluettje.
Az előjelek is biztatóak voltak, hiszen millió kishal úszkált a part közelében. Egészen hét óra magasságáig süllőre utaló jelek is érkeztek több felől. Váltogattam az ilyenkor megszokott, “bevált” wobblereimet, de sajnos eredmény nélkül. A hét óra körül keresztbe száguldó, a vizet fröcskölve taposó hattyúhadsereg aztán elvette minden reményemet a halfogásra. Nem sokkal hét után aztán partközelben néhány rablás borzolta fel a vizet. Mivel a wobblerek semmi eredményt nem hoztak, ezért eszembe jutott egy ismerősöm, akivel pont tegnap értekeztünk telefonon. Egyszerűen nem akarja elhinni, hogy wobblerrel fogom a balinokat, mivel neki sehogy sem jön össze. Az ő kedvence a körforgó, azzal fogja balinjainak és csukáinak a nagy részét. Gondoltam egyet, feltettem egy abu reflexet. Most azt várná a kedves olvasó, hogy kapásról, halakról számoljak be, de nem. A körforgó sem hozott ma reggel sikert. Még pár dobás erejéig felkerült egyik kedvenc balinos wobblerem, de ez a reggel eredménytelenül zárult.
Szóval ilyen is van néha, sőt elég gyakran, mármint, hogy nem lesz halszagú a kezem!
Ahogy a Looney Toons mondja:
Ez van srácok!
Görbüljön mindenkinek!
Terv. Látod Steve, ez volt a hiba 😉 Egyszerűen csak kelj fel hajnalban, és fogjál sok halat.
Vagy rossz volt a terv! Vagy ma máshová kellet volna mennem, csak nem akartam sem a móló orkjaival sem a Nereus őr trolljával viaskodni!
ááá, ez keseríti meg az egészet 😦 bár nekem egy fokkal egyszerűbb. van, hogy napokon keresztül nem találkozok másik horgásszal. persze akkor már igen kemény terepen vagyok 🙂