Ma reggel már terv szerint érkeztem a partra, ki akartam még használni az időváltozás előtti utolsó csendes napot. A hajnal ismét a szebbik arcát mutatta, varázslatos volt a gomolyfelhők mögött lassan az ég felé kúszó napkorong sziluettje.

Az előjelek is biztatóak voltak, hiszen millió kishal úszkált a part közelében. Egészen hét óra magasságáig süllőre utaló jelek is érkeztek több felől. Váltogattam az ilyenkor megszokott, “bevált” wobblereimet, de sajnos eredmény nélkül. A hét óra körül keresztbe száguldó, a vizet fröcskölve taposó hattyúhadsereg aztán elvette minden reményemet a halfogásra. Nem sokkal hét után aztán partközelben néhány rablás borzolta fel a vizet. Mivel a wobblerek semmi eredményt nem hoztak, ezért eszembe jutott egy ismerősöm, akivel pont tegnap értekeztünk telefonon. Egyszerűen nem akarja elhinni, hogy wobblerrel fogom a balinokat, mivel neki sehogy sem jön össze. Az ő kedvence a körforgó, azzal fogja balinjainak és csukáinak a nagy részét. Gondoltam egyet, feltettem egy abu reflexet. Most azt várná a kedves olvasó, hogy kapásról, halakról számoljak be, de nem. A körforgó sem hozott ma reggel sikert. Még pár dobás erejéig felkerült egyik kedvenc balinos wobblerem, de ez a reggel eredménytelenül zárult.

Szóval ilyen is van néha, sőt elég gyakran, mármint, hogy nem lesz halszagú a kezem!

Ahogy a Looney Toons mondja:

Ez van srácok!

Görbüljön mindenkinek!